UR–100
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az UR–100 (GRAU-kódja: 8K84, NATO-kódja: SS–11 Sego) szovjet kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú, silóba telepített interkontinentális ballisztikus rakéta, melyet az OKB–52 tervezőiroda fejlesztett ki az 1960-as évek közepétől. A Hrunyicsev Gépgyár gyártotta 1966–1974 között. 1967 júliusában rendszeresítették a Szovjet Hadsereg Hadászati Rakétacsapatainál. A legnagyobb mennyiségben gyártott és hadrendben tartott szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta volt. 1966–1972 között 990 rakétaindító silót építettek ki a rakéta számára, melyekből egyszerre 950 állt szolgálatban. 1971-től a modernizált UR–100M változatot rendszeresítették. 1972-ben jelent meg a továbbfejlesztett UR–100K, majd 1975-ben az UR–100N változat.
| UR–100 | |
 | |
| UR–100 ballisztikus rakéta a szállítókonténerében | |
| NATO-kód | SS–11 Sego |
| GRAU-kód | 8K84 |
| Funkció | interkontinentális ballisztikus rakéta |
| Gyártó | Hrunyicsev Gépgyár |
| Tervező | OKB–52 |
| Szolgálatba állítás | 1967. július 21. |
| Szolgálatból kivonva | 1974 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz UR–100 témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Műszaki jellemzői szerkesztés
Típusváltozatok szerkesztés
Források szerkesztés
