USS Thresher (SSN-593)

Az 1960-ban vízre bocsátott USS Thresher (SSN-593) az első tagja volt az Egyesült Államok Haditengerészetének róla elnevezett atommeghajtású támadó tengeralattjáró osztályának. (Bár egy Tresher nevű tengeralattjáró már az 1940-es években is teljesített szolgálatot.) Nevét a rókacápáról kapta (angolul: thresher shark).

USS Thresher
USS Thresher;0859306.jpg
Névadó Rókacápafélék
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Thresher témájú médiaállományokat.

A USS Thresher 1963. április 10-én mélyvízi tesztek végrehajtása közben elsüllyedt 350 kilométerre keletre Bostontól. A 129 fős személyzet életét vesztette. Ez volt a történelem második legtöbb áldozatot követelő tengeralattjáró-szerencsétlensége. (A francia Surcouf tengeralattjáróval 130 ember süllyedt a mélybe 1942-ben egy baleset során.[1]) A Thresher elvesztése vízválasztó volt az amerikai haditengerészet számára, elsüllyedése után léptették életbe a SUBSAFE biztonsági programot a tengeralattjárók számára. A Thresher volt az első atomtengeralattjáró, amely elsüllyedt. Több, mint száz ember halálát a Thresheren és a Surcoufon kívül csak két másik tengeralattjáró elvesztése okozta: az amerikai USS Argonaut (SM-1) elsüllyesztése a japánok elleni harcban 1943 elején, és az orosz K–141 Kurszk tragédiája 2000-ben.

Technikai adatokSzerkesztés

Kialakításánál a könnycsepp alakú hajótestet alkalmazták. Ez a forma sokkal áramvonalasabb a második világháborús tengeralattjáróknál, ami növelte a sebességet. Az atommeghajtás pedig lehetővé tette, hogy a tengeralattjáró szinte korlátlan ideig maradhasson a vízfelszín alatt. Ez volt az első amerikai tengeralattjáró, amit a korábbinál erősebb HY–80 jelzésű acélötvözetből építettek. Hossza 85 méter volt, a vízkiszorítása meghaladta a 4300 tonnát, a sebessége pedig a 25 csomót. Maximális merülési mélysége 400 méter volt. Négy torpedócsővel volt ellátva. A meghajtását egy nyomottvizes atomreaktor biztosította, amely két, együttesen 15 ezer lóerős gőzturbinát és egy hajócsavart forgatott meg.[2]

TörténeteSzerkesztés

A tengeralattjáró megépítésére a Portsmouth Naval Shipyard 1958. május 28-án kapott megbízást. Első útjára 1960. július 9-én került sor. 1961–1962-ben a hajó tesztelési feladatokat látott el az Atlanti-óceán és a Karib-tenger térségében. 1961. szeptember 18–24. között részt vett az Egyesült Államok északkeleti partjainál tertott Nukleáris Tengeralattjáró Gyakorlaton (NUSUBEX 3–61).[3] Ezt követően további kísérleteket végzett és teszttorpedókat lőtt ki, majd 1961. november 29-én visszatért Portsmouthba, ahol az év végéig a kikötőben maradt. 1962. márciusban részt vett a az atomtengeralattjárók taktikai képességeinek javítását célzó gyakorlaton (NUSUBEX 2–62) és a tengeralattjáró-ellenes hadviseléses képzésen.[4]

A dél-karolinai Charleston mellett részt vett a SUBROC tengeralattjáró-ellenes rakéta fejlesztését támogató műveletekben. Rövid időre visszatért New England vizeire, majd Floridába indult további SUBROC tesztek elvégzésére. A floridai Port Canaveralban kikötve a tengeralattjárót véletlenül elütötte egy vontató, amely megrongálta az egyik ballaszttartályát. A Connecticuti Grotonban az Electric Boat Company által végzett javítások után a hajó délre ment, és a floridai Key West mellett további vizsgálatokon és próbákon esett át, majd visszatért észak felé. 1962. július 16-án kötött ki a Portsmouthi Hajógyárban, hogy megkezdje a tervezett hat hónapos nagyjavítását.[5]

A balesetSzerkesztés

A balesetet megelőző kilenc hónapban a USS Thresher egy szárazdokkban állt, az időszakos nagyjavítást végezték rajta. A munkát eredetileg hat hónapra tervezték, de a folyamatosan felmerülő újabb és újabb hibák miatt végül több hónapot csúsztak.

A hajó a Maine állambeli Kittery haditengerészeti kikötőből 1963. április 9-én, John Wesley Harvey korvettkapitány parancsnoksága alatt futott ki. A feladatuk szerint merülési próbákat és különböző teszteket kellett végrehajtaniuk az Atlanti-óceánon. A hajón összesen 129-en tartózkodtak, a 112 fős legénység mellett 17 hajógyári szakember is a fedélzeten volt, akik a hajó rendszereinek működését figyelték és ellenőrizték. A mélymerülési tesztet április 10-én, a reggeli órákban kezdték el. Egy darabig még tartották a kapcsolatot az őket elkísérő USS Skylark (AGS–20) mentőhajóval, de egy idő után minden kommunikáció megszakadt. Utolsó üzenetei egyikeként Harvey kapitány azt közölte, kisebb műszaki problémájuk adódott. A USS Thresher többé már nem emelkedett a felszínre.

A USS Skylark szonárkezelője előbb a sűrített levegő süvítését, majd egy tompa, puffanásszerű hangot hallott a mélyből. A meghibásodott USS Thresher 600 méternél is mélyebbre süllyedt, majd szerkezete nem bírta tovább a rá nehezedő óriási nyomást és összeroppant. A kutató- és mentőegységek csak több hónappal később találták meg a szétszakadt és teljesen deformálódott tengeralattjáró maradványait.

A haditengerészet jelentései szerint egy rosszul hegesztett csővezeték repedt meg a tengeralattjárón, vízszivárgás történt, ami végül rövidre zárta a hajó elektromos áramkörét. Ugyanakkor más szakértők szerint ennél összetettebb folyamatok vezettek a katasztrófához.[2] James Bryant nyugalmazott tengeralattjáró-kapitány – aki 23 éven át három Thresher-osztályú hajón is szolgált a haditengerészetnél – szerint, a hidegháborús nyomás miatt a feladatok és sokktesztek végrehajtása rohamtempóban történt. „Ha egy kicsit több időt szántak volna a hibák keresésére, akkor a baleset nem következett volna be.”[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Duddu, Praveen: Peril in the depths – the world's worst submarine disasters. Navaltechnology.com , 2014. március 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
  2. a b Pál Tamás: 58 év után derültek ki az amerikai atom-tengeralattjáró katasztrófájának részletei, 2021. március 21. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
  3. USS Thresher (SSN-593) (angol nyelven), 2019. február 8. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
  4. Thresher II (SSN-593) 1961-1963 (angol nyelven), 2019. március 11. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
  5. E. W. Grenfell: USS Thresher (SSN-593) 3 August 1961 – 10 April 1963 (angol nyelven), 2013. április 1. (Hozzáférés: 2021. március 21.)
  6. John Grady: Panel: ‘Navy Has Done Itself a Major Favor’ in Releasing Thresher Investigation (angol nyelven), 2021. március 15. (Hozzáférés: 2021. március 21.)

ForrásokSzerkesztés