Főmenü megnyitása

PályafutásSzerkesztés

A black metal trilógiaSzerkesztés

A zenekar legkorábbi korszakát black metalként/folk metalként aposztrofálják. A Bergtatt – Et eeventyr i 5 capitler című albumuk folk és black metal elemeket egyaránt tartalmaz, szövegvilága a norvég folklórban gyökerezik. A lemez Haavard, Aivarikiar, Garm, Skoll, Aismal felállásban készült. Második lemezük a Kveldssanger teljes egészében elhagyja a metal elemeit, tisztán akusztikus dalokat tartalmaz gitárral, csellóval és kórusokkal. Ezt a lemezt csak Garm, Skoll, Arivaikiar hármas játszotta fel. Harmadik kiadványuk a Nattens madrigal – Aatte hymne til ulven i manden címet viseli. Itt az akusztikus részek lettek elhagyva, és egy rendkívül nyers black metal hangzás jellemzi torzított gitárokkal, tompa dobokkal. Egyes pletykák szerint az egész lemezt egy erdőben vették fel, ezt azonban a zenekar frontembere Garm cáfolta. Ez a lemez ismét az első albumos felállásban készült. Nyersessége, kompromisszummentessége ellenére a lemez kultikus státuszt ért el, és mai napig etalonként emlegetik black metal körökben. A zenekar alapítója, Carl-Michael Eide pár éve kizuhant egy ötödik emeleti ablakból, és azóta csak mankóval képes közlekedni.

Themes from William Blake's The Marriage of Heaven and HellSzerkesztés

Az 1998-ban napvilágot album merőben más volt, mint a korábbiak. Tore Ylwizaker csatlakozása új lendületet adott a zenekarnak, és létrehoztak egy bekategorizálhatatlan, komplex művet, melyben keverték az elektronikát, a progresszív rockot, az avantgárdot és az ambient elemeket. Az album lényegében William Blake Menny és Pokol házassága című művének a megzenésítése. A kritikusok kitörő lelkesedéssel fogadták, a hónap lemeze lett számos rangos magazinban, kiemelkedően szerepelt az éves listákon is.

A kísérletek korszakaSzerkesztés

A zenekar következő két kiadványa, a Metamorphosis EP és a Perdition City folytatja a kísérletezés irányába megtett utat. A rocktól egyre inkább eltávolodva kísérleti, elektronikus, trip-hop- és dzsesszelemeket is tartalmazó albumokat készítenek.

A minimalista időszakSzerkesztés

A Perdition City-t két minimalista, ambient, glitch album követte. A Silence Teaches You How to Sing és a Silencing the Singig kislemezek csak néhol tartalmaz dallamokat, jórészt apró, furcsa, szokatlan zajok jellemzik a dalokat. A korszakban három filmhez is csináltak zenét.

A minimalizmus utánSzerkesztés

A minimalista albumok után az A Quick Fix of Melancholy EP-nél maradtak a minimalista alapok, de megjelent egy új, már-már operásba hajló énekstílus. 2005-ben jelent meg a Blood Inside, amely egyfajta visszatérés a rock világába, de kiegészülve a zenekarra jellemző elektronikával.

A 2007-es Shadows of the Sun után belépett a zenekarba egy brit zenész, Daniel O'Sullivan. 2011-ben jelent meg a Wars of the Roses című nyolcadik albumuk. Legfrissebb kiadásuk egy feldolgozáslemez, amelyen a 70-es évek pszichedelikus rockzenekarainak dalait gondolták újra (Childhoods End). A zenekar nem adott koncertet (leszámítva néhány kezdeti megmozdulást) egészen a közelmúltig, azóta viszont rendesen beindult a turnégépezet. Koncertjeiket a bizarr látványú képeket kivetítő vetítő és a visszafogott mozgás jellemzi.

DiszkográfiaSzerkesztés

TagokSzerkesztés

Jelenlegi tagokSzerkesztés

Korábbi tagokSzerkesztés

VendégzenészekSzerkesztés