Unghváry Ede
Nyeviczkei Unghváry Ede (Szatmárnémeti, 1858. szeptember 19. - Budapest, 1916. december 8.[1]) sztropkói magyar királyi postamester, városi főbíró.
| Unghváry Ede | |
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete szerkesztés
| „ | Ha vón túró, tokányt főznénk, de nincs liszt.[2] | ” |
Szatmárnémetiben végezte iskoláit. Részt vett az 1876-os szerb hadjáratban, amiben megsebesült. Utazott Oroszországban és Romániában és 1877-ben tért vissza. 1880-ban a 43. honvédzászlóaljba sorozták, majd posta- és távirdaszolgálatba lépett. 1892-től sztropkói postamester, 1910-től huszti postamester lett.[3]
1901-ben a sztropkói állami elemi népiskola gondnoksági elnöke lett. A sztropkói társaskörnek, utóbb a magyarosító körnek alapítója és elnöke volt. Huszt és vára monográfiáján is dolgozott, de hirtelen elhunyt, emiatt az kéziratban maradt.
Felesége Schroth Matild volt.[4] Fia Kálmán az első világháborúban harcolt.
Elismerései szerkesztés
- Arany érdemkereszt
Művei szerkesztés
1897-től az Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez című folyóiratban, napi- és szaklapokban közölt hosszabb-rövidebb történelmi dolgozatokat. Írt a politikai lapokba is és a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
- 1901 Nehéz az élet. Ungvár (novellagyüjteményen)
- 1912 Sztropkó és várának története. Huszt
- 1897 Adatok Sztropkó mezőváros és várának történetéhez
- 1898 A bukóczhegyi monostor története
- Rafajócz község vázlatos története
- Serédyek Zemplén vármegyében
- Perényi Péter és fia
- Egy éj a krasznibrodi monostorban
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez 22/4, 346-347.
- ↑ Duka Tivadar: Nyílt levél Unghváry Ede barátomhoz. In: I. Melléklet a Zemplén 18. számához. 1901. május 5.
- ↑ Zemplén 1910. március 2.
- ↑ Gyászjelentése
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Zemplén vármegye
- espektrum.sk
