Világegyetem
A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti.
Jelenlegi ismereteink – a Planck műhold méréseinek 2015-ben közzétett eredményei – szerint a világegyetem kora 13,787 ± 0,020 milliárd év.[1] A 2022-ig ténylegesen megfigyelt legtávolabbi objektum a HD1 galaxis.
A világegyetemben a becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.
Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint több különálló világegyetem létezik[2], az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti.
Mérete
szerkesztésSenki sem tudja, hogy mekkora a világegyetem, s függ-e a mérete a benne lévő anyag mennyiségétől. Az anyag maga is egy eléggé meghatározatlan fogalom, s még ma is más-más definíciókkal illetik a tudomány más-más szegmensei. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora 13,8 ± 0,02 milliárd év. Hogy mennyi galaxis, és csillag van ebben a hatalmas térben, melyben élünk, arról nem tudunk semmi biztosat, ugyanis még néhány évvel, évtizeddel ezelőtt sem volt közös egyetértés a kérdésben. Míg az 1970-es évek elején mintegy 30 milliárd galaxist, Fodor Lajos István 1979-ben csupán 10 milliárdot, Hawking 1982-ben már több százmilliárdot, Sagan 1996-ban kereken 100 milliárdot feltételezett. [forrás?]
Keletkezése
szerkesztésA világegyetem keletkezésének magyarázatára az emberiség fejlődése során több elképzelés született. Az első magyarázatokkal a különböző mítoszok és vallások szolgáltak, kezdetben primitív formában („őstojás”, „ősvíz” stb.), majd a kidolgozott dogmatikus hitrendszerek az istenek, vagy egyetlen Isten általi teremtést (kreacionizmus) fogadták el (lásd még: bibliai teremtéstörténet).
Az egyik első, és már tudóshoz köthető elképzelés Ptolemaiosz nevéhez fűződik, aki a Földet képzelte el a világ középpontjaként. Ez az elképzelés a reneszánsz idejéig tartotta magát.
A minket körülvevő világ megismerésében nagy jelentőséggel bírt a reneszánsz kora, amikor az ókori tudósok egyes sejtéseit is továbbgondolva, kezdtek előtérbe kerülni a tudományos módszerek, elsősorban a megfigyelés és a kísérlet.
A megfigyelésekre és a matematikára támaszkodó újkori fizikának (Isaac Newton), majd a csillagászati megfigyeléseknek (lásd: teleszkóp, Galileo Galilei) köszönhetően a spekulatív elméletek egyre hátrébb szorultak, amint az ismereteink bővültek és pontosabbak lettek.
A 19. század végétől aztán uralkodóvá váltak a tudományos elméletek, amelyek mindig az aktuálisan elért elméleti és műszaki fejlődést tükrözték. Ezek az elméletek bár messze elvonatkoztatnak a konzervatív hitrendszerektől, a megoldatlan kérdések miatt mégis az azt megalkotó tudósok egy része istenhívő maradt.
Ma a legelfogadottabb elmélet szerint a Világegyetem az ősrobbanásban („Nagy Bumm”) keletkezett kb. 13,8 milliárd (± 200 millió) évvel ezelőtt. Utána tágulni kezdett, és ez a tágulás ma is folytatódik, lásd erre bizonyítékként a vöröseltolódást.
Fejlődése
szerkesztésA „fejlődés” alatt a lényegében a változás fogalmát kell érteni. A keletkezést leíró feltevésekhez hasonlóan a világegyetem fejlődését is több elmélet próbálja magyarázni. Ezek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúrelmélet és a membránelmélet (M-elmélet).
Nincs még tisztázva, hogy a tágulás
- a végtelenségig fog-e tartani, vagy
- megáll, és statikus világegyetem alakul ki,[3] vagy
- egy összehúzódási folyamat során – ami ebben az esetben nem feltétlenül az első – elpusztul-e minden („Nagy Reccs”), vagy
- a sötét energia következtében a tágulása oly mértékűre emelkedik, hogy szétszakadnak az atomi kötések („Nagy Sutty” vagy Nagy Szakadás)?
A fejlődés attól függ, hogy mennyi anyag, sötét anyag és sötét energia van a világegyetemben, vagyis ezek együttes gravitációs ereje hogyan befolyásolja a tágulást. Illetve nyitott kérdés az, hogy a világegyetemben a változása során keletkező élő rendszerek és az általuk felhalmozódó megismerés valaha hatással lehet-e magára a változásra.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Planck Collaboration (2015. október 5.). „Planck 2015 results. XIII. Cosmological parameters (See Table 4 on page 31 of pdf).”.
- ↑ Egy másik univerzum létezésére találtak bizonyítékot?
- ↑ Elfogy az idő az univerzumban? (Index, 2007. december 21.)
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Az Amerikai Természettudományi Múzeum animációja az ismert Univerzumról, www.youtube.com
- John Gribbin: Az idő születése. Hogyan mértük meg a világegyetem korát?; ford. Both Előd; Akkord, Budapest, 2000 (Talentum tudományos könyvtár)
- Giles Sparrow: Az univerzum közelről. Gyakorlati útmutató az éjszakai égbolt jelenségeihez és értelmezésükhöz; ford. Both Előd, Simon Tamás, Sík András; Gabo, Budapest, 2002
- Martin Rees: Kozmikus otthonunk. Miért éppen ilyen a világmindenség?; ford. Márkus János; Akkord, Budapest, 2003 (Talentum tudományos könyvtár)
- Patrick Moore: A világegyetem atlasza; ford. Szécsényi-Nagy Gábor; átdolg. kiad.; Alexandra, Pécs, 2006
- Univerzum. A világegyetem képes enciklopédiája; szerk. Martin Rees, ford. Both Előd et al.; Ikar, Budapest, 2006
- Robin Kerrod: Képes világegyetem. Útikalauz a mindenség megértéséhez; ford. Both Előd, Kiss Csaba; Gabo, Budapest, 2006
- Paul Davies: A megbundázott világegyetem. Miért pont jó az univerzum az életnek?; ford. Both Előd; Akkord, Budapest, 2008 (Talentum tudományos könyvtár)
- Michael Talbot: Holografikus univerzum; ford. Szilveszter Gabi, Szücs Károly, Szücs Zsolt; EzVan, Budapest, 2009
- Mark A. Garlick: Az univerzum atlasza; csillagtérképek Wil Tirion, ford. Király Róbert; Pannon-Literatúra, Kisújszállás, 2009
- Stuart Clark: Világegyetem; ford. Sóskuthy György; Geographia, Budapest, 2011 (Nagy kérdések)
- J. Richard Gott–Robert J. Vanderbei: Az Univerzum feltérképezése. Méretek a kozmoszban; ford. Sóskuthy György; Geographia, Budapest, 2012
- Bryan Gaensler: Extrém kozmosz; ford. Kovács József; Geobook, Szentendre, 2015
- Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány; ford. Kovács József; Európa, Bp., 2015
- John Gribbin: 13,8. A világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában; ford. Both Előd; Akkord, Budapest, 2016 (Talentum tudományos könyvtár)
- Neil deGrasse Tyson: Ha felfal egy fekete lyuk és egyéb kozmikus komplikációk; ford. Laki Mihály; Kossuth, Bp., 2017
- Az univerzum teljes története; ford. Sódor Ádám; Kossuth, Budapest, 2017 (Polihisztor)
- Daniel Whiteson–Jorge Cham: Halványlila gőzünk sincs. Tutikalauz az ismeretlen univerzumhoz; ford. Kovács József; Európa, Budapest, 2017
- Giles Sparrow: Milyen alakú a világűr? Bevezetés a XXI. századhoz; ford. Nattán Balázs; Scolar, Budapest, 2019 (Nagytotál)
- Brian Greene: Utazás az idők végezetéig. Anyag, élet és értelem egy fejlődő univerzumban; ford. Both Előd; Akkord, Budapest, 2021 (Talentum tudományos könyvtár)
- Florian Freistetter: Az univerzum története 100 csillagban elmesélve; ford. Kallay Nóra; Taramix–Panem Könyvek, Budapest, 2021
- Jorge Cham–Daniel Whiteson: Az univerzum. Gyakran ismételt kérdések és válaszok; ford. Kovács József; Európa, Budapest, 2023