Utóirat (jog)

a jogi szaknyelvben olyan irat, amely a bíróságnál már megindult ügyre vonatkozik, ha egyébként nem tekinthető kezdőiratnak
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. október 8.

Az utóirat a jogi szaknyelvben olyan iratot jelöl meg,[1] amely a bíróságnál már megindult ügyre vonatkozik, ha egyébként nem tekinthető kezdőiratnak.[2] (Ez a szóhasználat eltér az eredeti, post scriptum értelmű használattól.) A szerelés az eljárásjogokban az a művelet, amelynek során megtörténik az ugyanazon ügyirathoz tartozó elő- és utóiratok végleges jellegű összekapcsolása.[3]

  1. 14/2002. IM rendelet 2. § 9. pont
  2. 14/2002. IM rendelet 2. § 17. pont
  3. 14/2002. IM rendelet 2. § 15. pont
  • Bíró Endre: Jogi szótár. 494. old.
  • 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól