Főmenü megnyitása

Utagava Kunijosi (japánul: 歌川国芳, eredeti nevén: Ugisza Maguszaburo; 1798. január 1.1861. április 14.) az ukijo-e festészeti technika egyik képviselője, az Utagava iskola tagja. Az ukijo-e a 18. században alakult ki, az iskola pedig a 19. században jött létre. Több festőiskola is működött az országban, de az egyik legismertebb és legbefolyásosabb az Utagava volt. A hagyomány szerint a növendékek felvették az iskolájuk nevét, így lett ő is Utagava. Mestere Utagava Tojokuni volt.[1][2]

Utagava Kunijosi
Self-portrait of the shunga album.jpg

Született1798. január 1.
Edo
Meghalt1861. április 14. (63 évesen)
Edo
Stílusa ukijo-e
Iskolái Utagava iskola
Mestere(i) Utagava Tojokuni
A Wikimédia Commons tartalmaz Utagava Kunijosi témájú médiaállományokat.

Élete és munkásságaSzerkesztés

 
Takijasha a boszorkány és a csontváz kísértet

Kunijosi édesapja a selyemfestő Janagija Kicsiemon volt, és már nagyon fiatalon kapcsolatba került a művészettel. Már hét-nyolc éves korában felkeltették az érdeklődését az ukijo-e képek, így tizenkét éves kora környékén belépett az Utagava iskolába, amelyet akkor Utagava Tojokuni vezetett. Bár a mester nagyon meg volt elégedve vele, és előkelő helyet foglalt el az iskolában, 1814-ben úgy döntött, hogy otthagyja a közösséget, és önállóan folytatja munkáját.[3] Ekkor még nem érte el a várva várt sikereket, tatamik eladásával próbálta fenntartani magát. Ebben az időszakban könyvillusztrációkat, női portrékat és kabuki színészek képeit készítette. Az igazi áttörés 1827-ben történt meg, amikor megfestette a kínai klasszikus, a Szuikoden ezernyolc harcosáról készült képsorozatát. Ettől kezdve egyre több történelmi témájú alkotás került ki a műhelyéből, például a Heike monogatariról vagy a genpei háborúban egymás ellen harcoló Minamoto és Taira családról. Ezeket a nyomatokat, amelyek harcosokat ábrázoltak „musa-e”-nek nevezték.[1][4] Azonban 1841 és 1843 között a Tenpó reformok betiltották a színészek és kurtizánok ábrázolását, ami Kunijosi művészetében karikatúrákhoz vezetett. Azzal, hogy továbbra is színészek és kurtizánok képeit készítette el, csak kiforgatva, ezzel egyúttal a sógunátust is kritizálta döntéséért. Emellett egyre inkább került előtérbe a természet, tájképeket és állatokat is nagy számban festett. Az évtized vége felé azonban újból elkezdett portrékat készíteni, bár még mindig érezhető volt rajta a paródia, ugyanis a színészeket gyakran cserélte fel például macskákra.[2]

 
Yang Lin, a Szuikoden egyik hőse

Karrierje 1856-ban tört kerékbe, amikor is teste bénulást szenvedett el, amelytől alig tudta már mozgatni a végtagjait. Bár az alkotást nem hagyta abba, de munkái már nem voltak a régiek. 1861 április 14-én hunyt el otthonában.[2]

 
Heroikus női karakterrel

Stílusa forradalmi volt, mind a mai napig egyedi. Később visszatért az Utagava iskolába tanítani, és számos neves diák mestere lett, köztük érdemes megemlíteni Jositosit, akit a fadobozos nyomtatás utolsó nagymesterének tartanak. Kunijosi volt az, aki megteremtette a harcosábrázolást, és érdekesség az is, hogy nemcsak férfiakat, de női hősöket is festett, amely különösen egyedi volt.[5]

ForrásokSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b Utagawa Kuniyoshi | Japanese artist (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2019. május 9.)
  2. a b c (2019. május 9.) „Utagawa Kuniyoshi” (en nyelven). Wikipedia.  
  3. Utagawa Kuniyoshi - 176 Artworks, Bio & Shows on Artsy (angol nyelven). www.artsy.net. (Hozzáférés: 2019. május 9.)
  4. Utagawa Toyokuni (1769-1825) és Utagawa Kuniyoshi (1798-1861). gepeskonyv.btk.elte.hu. (Hozzáférés: 2019. május 9.)
  5. Kuniyoshi Utagawa - Prints of Heroic Women - artelino. www.artelino.com. (Hozzáférés: 2019. május 9.)