Váczi Károly
Váczi Károly (Budapest, 1893. november 23. – Budapest, 1976. július 19.), magyar klarinétművész.
| Váczi Károly | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1893. november 23. Budapest |
| Elhunyt | 1976. július 19. (82 évesen) Budapest |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1922) |
| Pályafutás | |
| Hangszer | klarinét, tárogató |
| Tevékenység | zenész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Váczi Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésVáczi Benjámin és Bernács Magdolna fia. 1922-ben végzett a budapesti Zeneakadémián, majd 1949-ig az operaházban zenélt szólóklarinétosként. Nyugdíjazása után az Operettszínház zenekarának lett tagja. 1922–1930 között a Nemzeti Zenedében oktatott, 1933–1950 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd 1960-ig az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában. Nevéhez fűződik a század derekán működő kiváló klarinétművészek (Balassa György, Berkes Kálmán, Meizl Ferenc stb.) magas színvonalú képzése. Számos kamaraesten szerepelt; ő mutatta be Gárdonyi Zoltán Klarinétversenyét 1943-ban.
Felesége Klátyik Mária Anna (1899–1954) volt, akit 1920. július 31-én Kispesten vett nőül.[1]
Művei
szerkesztésTöbb pedagógiai kiadvány társszerzője volt.
- Bartók Béla: Este a székelyeknél
- Tót legények tánca. Átirat klarinétra vagy mélyhegedűre és zongorára.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Házasságkötési bejegyzése a kispesti polgári házassági akv. 235/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3