Váltó (sport)

A váltó (staféta) egy versenyág a sportban, például az egyébként egyéni ágakban mint futás, úszás, tájfutás és sífutás, amelyben a csapatok általában négy ember között osztják fel a távolságot, és mindegyikük megteszi a rá eső utat. A hazai versenyeken a klubok mérkőznek meg egymással, míg a nemzetközi versenyeken országok csapatai harcolnak a győzelemért.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Váltó (egyértelműsítő lap)

Atlétika

Befutó ember a Wisconsin egyetem 4x100 m váltójában

Az atlétikában a két szokásos versenyszám a 4×100 m váltó és a 4×400 m váltó. Hagyományosan, a 4×400 m váltó döntője a sportesemény záró versenyszáma, és gyakran egy nagyon lelkes közönség követi, főleg ha az utolsó szakasz egy szoros versenyt ígér. Ezeken a versenyeken a futók egy váltóbotot (stafétabot) kell átadjanak a váltó következő tagjának.

Nehéz pontosan mérni a 4×400 m (vagy egy 4×100 m) váltó egyéni teljesítményeit. Például, ha egy csapat 3 perces időt futott 4×400 méteren, ez nem azt jelenti, hogy mindegyik futó a csapatban 45 másodpercet futott. Mivel a második, harmadik és negyedik személy gyorsulni kezd már mielőtt átveszi váltóbotot, általában a kezdő szakasz valamivel lassabb mint a többi három. A 4×400 m váltóban általában külön sávon futják az első kört, beleértve az váltóterületet. A váltók második tagjai külön sávon a futják az első 100 métert, ami után bemehetnek a belső sávra de csak úgy, hogy nem akadályozzák a többi futót. A verseny szervezői, a harmadik váltás futóit a közben kialakult sorrendtől függően állítják fel (az első hely a belső pálya). A gyorsabb csapatok váltanak először, míg a lassabb csapatok csak utánuk foglalják el a belső pozíciókat, hogy könnyebben elérhetőek legyenek. Ritkábban szoktak 4×200 m, 4×800 m és 4×1600 m váltókat is rendezni, főleg középiskolai szinten, ahol egy-egy iskolának általában csak egy vagy két erős versenyzője van ezeken a távokon.

Szabályok és stratégia

Minden futó át kell adja a stafétabotot a következő futónak egy bizonyos területen belül, amit általában háromszögekkel jelölnek meg a pályán. A rövidtávon futók egy úgynevezett „vak átadást” használnak, ahol a második futó akkor indul be amikor az első futó elért egy bizonyos jelt a pályán (általában egy kisebb háromszög). A második futó néhány lépés után kinyitja a kezét hátra, hogy amikor az első futó utolérte a kezébe tudja adni a váltóbotot. Az első futó általában hanggal is jelez, mint például „bot!”, hogy az átvevő nyújtsa hátra a kezét. A hosszabb távú váltóknál az átvevők futás közben visszanéznek a beérkező futóra és akkor nyújtják a kezüket, amikor kell.

Két versenyző a váltóbot átadása előtt

Egy csapat kizárható a versenyből a következőkért:

futás váltóbot nélkül/célba érkezés váltóbot nélkül
a váltóbot szabálytalan fogása (kesztyű vagy más anyag használata)
bot elejtése/akadályozás az elejtett bot felvételekor
elő-/túlváltás
akadályozás váltáskor
egy másik csapat botjának el-/felvétele
indulási hiba – 10 m-nél messzebbről indulás a váltóterület előtt (4x100 m)
indulási hiba – váltóterületen kívülről indulás (4x400 m)
felállási sorrend megváltoztatása váltás előtt
lökdösődés/akadályozás váltáskor (belső pozíció elfoglalásakor)

Az atlétikában elfogadott stratégia, hogy a leggyorsabb versenyző fut utolsónak. Szintén figyelembe szokták venni, ha valamelyiküknek jobb a rajttámlából való startja a többiekénél.

Versenyek

Váltás az Athletes in the Southern Counties 12-Stage Road Relay Championships versenyen, Wimbledon Common, London, 1988

A világ legnagyobb váltó rendezvénye a norvég Holmenkollstafetten, 2944 csapat, 15 starttal és célbaéréssel a Bislett stadionban, Oslóban, amelynek 2014 május 10-én összesen 44 160 résztvevője volt.

Egy másik nagy váltó esemény a Penn váltó, amelyen több mint 15 000 versenyző vesz részt évente középiskolai, főiskolai és profi szinten, és több mint 100 000 nézőt vonz. Elismerten a váltó versenyzés egyik népszerűsítője az atlétikában.

A világ leghosszabb váltója a japán Prince Takamatsu Cup Nishinippon Round-Kyushu Ekiden verseny, amely Nagaszakiból indul és 1064 km hosszú.

Hosszútávú váltók

A hosszútávú váltók egyre népszerűbbek a résztvevők képzettségi szintjétől függetlenül. Ezek a váltók általában 5-36 szakaszból állnak, amelyek általában 5 és 10 km hosszúak.

A 100 km alatti versenyeket nappal rendezik, és minden futó egy vagy két hosszt fut. A hosszabb váltókat éjszaka futják, és minden futó általában három hosszt teljesít.

Vegyes váltók

Vegyes váltó versenyeket is futópályán bonyolítják le, és az általában négy futóból álló csapat fokozatosan nagyobb távolságokat fut. A versenytávok vegyes váltóban 1200, 400, 800 és 1600 méter, ebben a sorrendben. A sprint vegyes váltó esetében a lefutott hosszak 400, 200, 200 és 800 méter míg egy kevésbé gyakori változatában 200, 100, 100 és 400 méter (más néven rövid sprint vegyesváltó).

Egy másik változat a svédváltó, ahol a távok 100, 200, 300 és 400 méter.

Váltók érmeken

A váltóversenyek sok érmén a fő motívumot képezik. Az egyik legújabb ilyen a görög 10 € arany és ezüst emlékérme, amit a 2004. évi nyári olimpiai játékok emlékére adtak ki. Az érme előlapján három modern sportoló fut stafétabottal a kézben, míg a háttérben három ókori sportoló fut egy dolichos (hosszútáv) néven ismert sportágban (állóképességi verseny kb. 3800 méteres távon).

Úszás

Váltás egy úszóversenyen

Az úszásban általában követik a váltók azt a stratégiát, hogy a második leggyorsabb ember kezd, majd a harmadik leggyorsabb, s utána a leglassabb ember úszik, és végül a leggyorsabb versenyez. Előfordul hogy az első három távon más sorrendben indítják az úszókat, de a leggyorsabb ember minden esetben az utolsó távra marad.

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) szabályai előírják, hogy a második, harmadik és negyedik úszónak a lába nem hagyhatja el a rajtkövet, mielőtt a beérkező csapattársa hozzá nem ér a falhoz. Az induló úszó esetleg már mozgásban lehet, de érintkezésben kell legyen a rajtkővel, s így nyerhet vagy 0,6-1,0 másodpercet a „rendes” starttal szemben. Sok úszó jobban teljesít egy váltóban, mint egy egyéni versenyen, ami csapatszellem hangulattal magyarázható. Ennek következtében a mért idők általában 2-3 másodperccel gyorsabbak, mint az úszók legjobb egyéni eredményeinek összege.

A vegyes váltóban minden úszó más-más stílusban úszik: hátúszás, mellúszás, pillangóúszás és gyorsúszás (a négy úszásnemet ebben a sorrendben kell teljesíteni). Gyorsúszó váltó esetében természetesen minden úszó azt az úszásnemet használja. (Az egyéni vegyesúszásban, ahol minden versenyző mind a négy stílusban úszik, a sorrend a következő: pillangó, hátúszás, mell, és gyorsúszás.)

Sífutás

Sven Fischer német biatlonos

Sífutásban a nemzetközi bajnokságokon 4x10 km (férfi) és 4x5 km (női) távolságon versenyeznek. Ezeken a versenyeken általában az első két versenyző klasszikus stílusban, míg a másik kettő szabad- vagy korcsolyázó stílusban fut. A nemzeti bajnokságokon és kisebb versenyeken gyakran 3x10 illetve 3x5 km a táv. Az is előfordul, hogy a férfiak 4x7,5 km távon versenyeznek.

Biatlonban (sílövészet) a váltókban 4x7.5 km (férfi) és 4x6 km (női) a megszokott táv. Minden szakasz után, fekvő illetve álló testhelyzetben, meghatározott számú (általában 5) célzott lövést kell leadniuk a beiktatott lőtereken. Ha nem minden lövés talál célba, akkor a versenyszámtól függően a versenyzőnek elvétett lövésekként 150 méteres büntetőkört kell futnia vagy pedig percbüntetést kap.

Tájfutás

A tájfutás váltó tagjai a szakaszokat egymás után egyénileg teljesítik. A váltószakaszok pályái különbözőek kell legyenek. A verseny szakaszainak kialakításakor több lehetséges megoldás ismert (motala, farsta stb.). Fontos előírás mindegyik változatban, hogy minden váltónak kell érintenie a pálya minden pontját. Váltóversenyen a csapatok első futói egyszerre, tömegrajttal indulnak.

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Relay race című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Stafett című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.