Várady Ilona

(1880–1962) magyar írónő, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Várady Ilona, író álneve Vándor Iván, születési és 1885-ig használt nevén Weisz Ilona[1] (Debrecen, 1880. május 23.[2]Budapest, 1962. április 29.)[3] zsidó származású magyar írónő, műfordító.

Várady Ilona
1931 körül
1931 körül
SzületettWeisz Ilona
1880. május 23.
Debrecen
Elhunyt1962. április 29. (81 évesen)
Budapest IX. kerülete
ÁlneveVándor Iván
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető
SablonWikidataSegítség

Váradi (Weisz) Ignác (1856–1942)[4] biztosítóintézeti titkár és Fischbein Laura (1857–1939)[5] lánya. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1905-ben jelent meg első tárcacikke a Budapesti Hírlapban Rákosi Jenő szerkesztése alatt, akinek tanácsára felvette a Vándor Iván írói álnevet. Munkatársa volt a Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Új Idők, Az Újság, Magyar Lányok és az Én Újságom című lapoknak. Főleg ifjúsági műveket, könnyű szórakoztató regényeket írt. Fordított kalandregényeket is. A Magyar Írónők Körének alapítója és elnöke volt. 1931 márciusában a párizsi Académie Féminime des Lettres tiszteletbeli tagjává választották.

Férje Benedek Ábrahám női divat nagykereskedő volt, akivel 1904. június 29-én Debrecenben kötött házasságot, de néhány évvel később elváltak.[6]

Főbb művei

szerkesztés
  • Köd kisasszony és egyéb elbeszélések (Budapest, 1908)
  • Balassa Bálint szerelmei (elbeszélés, Budapest, 1917)
  • A megváltó ismeretlen (regény, Budapest, 1925)
  • Petrőczy Kata Szidónia (ifjúsági regény, Budapest, 1926)
  • A Sólyomház (regény-trilógia, Budapest, 1928–1933)
  • A költő (Kisfaludy Károly életregénye, Budapest, 1931)
  • Melitta hét apja (regény, Budapest, 1934)
  • Délibáb (elbeszélés, Budapest, 1942)
  • Beethoven ifjúsága (regény, Budapest, 1943)