Várkonyi Nagy Béla

(1896–1980) magyar költő, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Várkonyi Nagy Béla, születési nevén Nagy Béla József Jenő (1919-ig Ligeti, 1928-ig Ligethy Béla, Kéty, 1896. szeptember 3.[3]Budapest, 1980. november 27.) magyar költő, újságíró.

Várkonyi Nagy Béla
SzületettNagy Béla József Jenő
1896. szeptember 3.
Kéty
Elhunyt1980. november 27. (84 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (NVcs-126. fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Nagy József tanító és Kring Mária fiaként született. Tanulmányait Debrecenben, majd Nyíregyházán végezte, s újságíró lett. 1919-ben vöröskatonaként szolgált, 1923-ban pedig önként vonult emigrációba. Az 1920-as évek derekán bejárta a Csendes-óceán szigetvilágát, eljutott többek közt Samoa-, Tonga-szigetekre és Tahitira. A második világháború után tért haza, az irodalmi életnek 1957-től lett részese. Az új magyar líráról fogalmazott meg kritikákat, valamint verseket is írt, melyek saját sorsának eseményeivel és a nemzeti sorskérdésekkel is foglalkoznak.

Főbb művei

szerkesztés
  • Viharban (versek, Kaposvár, 1920)
  • Ecce homo (versek, Békéscsaba, 1921)
  • Siess, Odysseus! (Bécs, 1925)
  • Virághajó (Bécs, 1928)
  • Odysseus megtérése (válogatott versek 1919-1959, Budapest, 1960)
  • Ének az óceánról (versek, Budapest, 1963)
  • Egyszerű varázslat (versek, Budapest, 1965)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1971)
  • Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)