Védelmi diplomácia
A nemzetközi politikában a védelmi diplomácia (katonai diplomácia) külpolitikai célkitűzések támogatását jelenti a védelmi eszközök és képességek békés felhasználásával.
A fogalom eredete szerkesztés
A védelmi diplomácia, vagy más néven katonai diplomácia[1] fogalmának megjelenése a nyugati védelmi létesítmények hidegháborút követő újraértékelésében gyökeredzik, melynek célkitűzése volt, hogy a nyugati államok sikeresen alkalmazkodjanak az újonnan kialakult nemzetközi biztonságpolitikai környezethez.[2] Bár a fogalom eredete a nyugathoz köthető, a védelmi diplomácia gyakorlata nem korlátozódik nyugati államokra.[3]
A védelmi diplomácia lényege szerkesztés
Bár még nem létezik egy széles körűen elfogadott definíciója a védelmi diplomáciának, vagy más nevén katonai diplomáciának, értelmezhető a védelem teljes eszköztárából források békés célú felhasználásaként azzal a céllal, hogy egy állam pozitív eredményeket érjen el bilaterális vagy multilaterális nemzetközi kapcsolataiban. A védelmi diplomáciához nem tartozik semmilyen katonai művelet, magába foglal azonban más védelmi tevékenységeket, ide tartozhat például személyzetcsere, hajók vagy repülőgépek látogatása, magas szintű párbeszéd (védelmi miniszterek[4] és magas rangú védelmi személyzet), bilaterális találkozók és személyzeti tárgyalások,[5] képzés és hadgyakorlatok, regionális védelmi fórumok szervezése (Halifax Nemzetközi Biztonsági Fórum, Shangri-La Dialogue), bizalom- és biztonságépítő intézkedések, vagy non-proliferációs intézkedések.
Az Egyesült Királyság hadserege nyolc céljának egyikeként definiálta a védelmi diplomáciát, megcélozva az ellenségesség eloszlatását, kölcsönös bizalom építését és fenntartását, demokratikusan felelősségre vonható katonai erők fejlesztését és végső célként a konfliktusok elkerülését és békés megoldását.[6]
A védelmi minisztériumok gyakran fejlesztik és alkalmazzák a védelmi diplomáciát szorosan együttműködve a kül- és fejlesztési minisztériumokkal, ezzel elősegítve a kormányon átívelő koherenciát és fókuszt. Ezekhez az apparátusokhoz kapcsolódnak értelemszerűen az adott állam fegyveres erői, melyek a védelmi minisztériummal együtt a védelmi diplomáciát végrehajtják, a struktúra részeit azonban védelmi attasék is, illetve olyan egységek, melyeket a más államok fegyveres erőivel való közös kiképzés céljával hoznak létre, és a tudományhoz és technológiához kapcsolódó egységek. Ilyen módon a védelmi diplomáciát végrehajtó struktúra a védelmi minisztérium mellett a külügyi apparátushoz is tartozik, amely meghatározza külügyi irányelveket, célkitűzéseket és feladatokat, melyeknek megfelelően jár el a védelmi minisztérium és a fegyveres erők.[7]
Az Amerikai Egyesült Államok a 2000-es évek közepétől az iraki és afganisztáni háborúkban tapasztalt nehézségekre reagálva nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni a biztonságpolitikai érdekeinek nem katonai úton történő érvényesítésére. Ezen törekvések során az Amerikai Egyesült Államok védelmi létesítményében is előtérbe került a védelmi diplomácia eszköztára.[1]
Ausztrália a Csendes-óceán térségében kialakult USA-Kína rivalizálás által teremtett környezetben hagyatkozik a védelmi diplomácia eszközeire: a kihívásokra válaszul a kormány a regionális elkötelezettség elmélyítését célozta meg, melynek keretében a védelmi létesítménye nem katonai módszerekkel próbál erősebb kapcsolatokat építeni az Ausztrália számára kulcsfontosságú környező államokkal, elősegítve a nemzetállami érdekek érvényesülését.[8]
A védelmi diplomácia gyakran kapcsolódik a konfliktusmegelőzéssel[9] és a védelmi szektor reformjával.[10]
Története szerkesztés
Bár a fogalom a hidegháború után született meg, a védelmi diplomácia eszközeit a 17. századtól, a harmincéves háború óta használják, amikor Armand Richelieu bíboros katonatiszteket küldött külföldre, hogy működjenek együtt a szövetséges hatalmakkal és információt gyűjtsenek. A 19. században Bonaparte Napóleon formalizálta a katonatisztek diplomáciai célokra történő alkalmazását. A hidegháború során elterjedtté vált a katonai attasék részvétele a diplomáciai tevékenységben, és az 1961. évi Bécsi Egyezmény Diplomáciai Kapcsolatokról ugyanazokat az előjogokat és immunitásokat állapította meg a katonai attasékra vonatkozóan, amelyek a diplomatákat illették meg. A katonai attasék hagyományos szerepköre azonban a hidegháború végével a háttérbe szorult, teret adva a védelmi diplomácia mai formájában való elterjedésének.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b The Velvet Gauntlet: A Theory of Defense Diplomacy (amerikai angol nyelven). IWM, 2014. május 15. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
- ↑ Koerner, Wolfgang. Security Sector Reform: Defence Diplomacy
- ↑ Defence diplomacy - Indian Express. archive.indianexpress.com. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ Conference of Defence Ministers of the Americas. web.archive.org, 2010. szeptember 18. [2010. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ DND/CF | Backgrounder | The Permanent Joint Board on Defence. web.archive.org, 2011. március 16. [2011. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ House of Commons - Defence - Eighth Report. publications.parliament.uk. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ a b Juan Emilio Cheyre. „Defence Diplomacy”.
- ↑ Building strategic security: defence diplomacy and the role of army (amerikai angol nyelven). The Strategist, 2018. július 19. (Hozzáférés: 2019. május 27.)
- ↑ The "defence diplomacy", main component of the preventive diplomacy. Toward a new symbiosis between diplomacy and defence - Centre Thucydide - analyse et recherche en relations internationales. web.archive.org, 2015. október 23. [2015. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
- ↑ Wolfgang Koerner. „Security Sector Reform: Defence Diplomacy”.