Vízszintes hajítás

Vízszintes hajítás ábrázolása 1547-ből

Hajításnak nevezzük az olyan mozgást, amelynél a Föld (vagy valamely más égitest) felszínének közelében[1] leeső pontszerű testnek van kezdősebessége.

Vízszintes hajítás akkor jön létre, ha a test kezdősebessége vízszintes. A vízszintes hajítás két mozgás összegének tekinthető: a test vízszintesen egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, a mozgás függőleges összetevője pedig szabadesés[2].

A vízszintes hajítás kinematikai jellemzőiSzerkesztés

 
A kezdősebesség vízszintes hajításnál

A mozgás leírásához vegyünk fel egy koordináta-rendszert úgy, hogy az origó a test kiindulási (t = 0-hoz tartozó) helyzeténél legyen, az Y tengely függőlegesen lefelé mutasson, az X tengely iránya pedig egyezzen meg a v0 kezdősebesség irányával! A mozgás kezdősebessége és a g nehézségi gyorsulás is az XY síkban helyezkedik el, így a test végig ebben a síkban mozog, azaz a Z koordináta folyamatosan nulla marad. (Emiatt a Z koordinátával a továbbiakban nem foglalkozunk.)

GyorsulásSzerkesztés

Mivel a test vízszintesen nem gyorsul, a g nehézségi gyorsulás pedig függőlegesen lefelé mutat, ezért a gyorsulás X, illetve Y koordinátája:

 
 

SebességSzerkesztés

A test vízszintesen állandó v0 sebességgel mozog, függőlegesen pedig g gyorsulással szabadon esik. Ezek alapján a sebesség X, illetve Y koordinátája:

 
 

A két összetevőből a Pitagorasz-tétel alapján meghatározható a test sebességének nagysága:

 

ElmozdulásSzerkesztés

 
Az elmozdulás és összetevői

Az egyenes vonalú egyenletes mozgásra, illetve a szabadesésre vonatkozó összefüggésekből meghatározható az elmozdulás X, illetve Y koordinátája:

 
 

A Pitagorasz-tétel alapján a két összetevőből meghatározható a test elmozdulásának nagysága:

 

A mozgás pályája vízszintes hajításnálSzerkesztés

A pálya alakjának meghatározásához a (3) egyenletből fejezzük ki a t időt, és helyettesítsük a (4) egyenletbe! Ebből a pálya egyenlete:

 

A kapott összefüggés egy y = a·x2 alakú másodfokú függvény, ezért a vízszintes hajítás pályája egy olyan parabola, amelynek szimmetriatengelye függőleges, és amelynek a tengelypontja az origóban van.

A hajítás távolságaSzerkesztés

 
A hajítás távolsága vízszintes hajításnál

A test mindaddig süllyed, amíg el nem éri a talajt (vagy bele nem ütközik valamibe). Emiatt a test folyamatosan a kiindulási szint alatt halad.

Ha a test a vízszintes talaj feletti pontból indul, akkor a hajítás távolsága az a d távolság, amelyet a test vízszintesen megtesz a talajra érkezésig. Ha az indulási hely h magasságban van a talaj felett, akkor a talajra érkezéskor y = h, így az (5) alapján:

 

Ennek a másodfokú egyenletnek egyetlen pozitív megoldása [3] van:

 

A közegellenállás és egyéb tényezők szerepeSzerkesztés

 
Egyes szökőkutaknál a vízcseppek mozgása vízszintes hajítás
 
Papírrepülő. A vízszintesen eldobott repülő mozgását a levegő is jelentősen befolyásolja.

Mivel a gyakorlatban az elhajított (kilőtt) test nem pontszerű, így további tényezők is befolyásolják a mozgást. Ezek közül a legjelentősebb a közegellenállás (légellenállás). A közegellenállási erő nagysága függ a test sebességre merőleges keresztmetszetének területétől, a test sebességének nagyságától, a közeg sűrűségétől és a test alakjától is.

A nyugvó levegő a mozgás során folyamatosan fékezi a testet, ezért annak sebessége mindig kisebb, mint az (1) és (2) alapján számított értékek. Ennek következtében az elmozdulás is eltér a (3) és (4) alapján számított értéktől, emiatt a mozgás pályája nem parabola, hanem ballisztikus görbe. Ez az (5) képlet által meghatározott pálya alatt halad.

A szél hatása ugyancsak közegellenállásnak tekinthető, amely a széliránytól függően fékezheti, gyorsíthatja vagy oldalra is eltérítheti a testet.

A test alakja a közegellenállás miatt befolyásolja az elhajított test mozgását. Például a papírrepülőnél és a frizbinél, de a lövedékek röppályájának kiszámítása során is figyelembe kell venni a test alakját.

A forgó testek gázokban vagy folyadékban történő mozgását a Magnus-effektus is befolyásolja. Ha például egy labdát úgy rúgnak, dobnak vagy ütnek el, hogy a labda forog, akkor az így „megcsavart” labda pályája többnyire nem síkmozgás, és jelentősen eltérhet az (5) egyenlet által meghatározott parabolapályától. Ugyancsak erre vezethető vissza, hogy a huzagolt csövű lőfegyverekből kilőtt lövedékek forgó mozgásuk miatt oldalirányba eltérnek („oldalgás”). Mindezt a pontos célzáskor-irányzáskor figyelembe kell venni.

Nagy magasságokban történő vízszintes hajításnál számolni kell azzal is, hogy a nehézségi gyorsulás a Föld középpontjától távolodva egyre kisebb lesz. Mindez befolyásolja a test mozgását, illetve a pálya alakját is. Nagy távolságra történő hajításkor számolni kell a Föld görbületével is.[4]

Más égitesteken a nehézségi gyorsulás többnyire eltér a Földön mért értéktől[5], így ott az elhajított testek a földitől eltérő pályán mozognak.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1.  Ahol a nehézségi gyorsulás állandónak tekinthető
  2.  Feltéve, hogy a közegellenállás elhanyagolható
  3.  Az egyenlet másik gyöke negatív, de a d távolság nem lehet negatív.
  4.  Például 8 km távolságban a felszín már 5 méterrel a vízszintes sík alatt van, de 16 km távolságnál ez az érték már 20 méter.
  5.  Megközelítőleg 9,81 m/s2

ForrásokSzerkesztés

  • Budó Ágoston: Kísérleti fizika I.,Budapest, Tankönyvkiadó, 1986. ISBN 963 17 8772 9
  • Ifj. Zátonyi Sándor: Fizika 9.,Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009. ISBN 978-963-19-6082-2
  • Hack Frigyes: Négyjegyű függvénytáblázatok, összefüggések és adatok, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. ISBN 963-19-3506-X

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ballisztika témájú médiaállományokat.