Vöröstorkú szürkebegy
A vöröstorkú szürkebegy (Prunella rubeculoides) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szürkebegyfélék (Prunellidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(37008725546).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Prunella rubeculoides (Moore, 1854) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröstorkú szürkebegy témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröstorkú szürkebegy témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Frederic Moore brit entomológus írta le 1854-ben, az Accentor nembe Accentor rubeculoides néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Prunella rubeculoides muraria Meinertzhagen & Meinertzhagen,A, 1926
- Prunella rubeculoides rubeculoides (Moore, 1854)[2]
Előfordulása szerkesztés
Bhután, Kína, India, Nepál és Pakisztán területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi cserjések, főleg sziklás részeken, vizek közelében. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 17 centiméter, testtömege 22-24 gramm.[5]
Életmódja szerkesztés
Gerinctelenekkel és magvakkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
További információk szerkesztés
- Képek az interneten a fajról
- Videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
