Főmenü megnyitása

Varga Vilmos

(1931–2016) erdélyi magyar színész

Varga Vilmos (Hegyközkovácsi, 1931. december 9. – Budapest. 2016. július 9.) erdélyi magyar színművész, rendező.

Varga Vilmos
Varga Vilmos színművész 2008-ban
Varga Vilmos színművész 2008-ban
Életrajzi adatok
Született 1931. december 9.
Hegyközkovácsi, Románia
Elhunyt 2016. július 9.[1] (84 évesen)
Budapest, Magyarország
Házastársa Kiss Törék Ildikó
További díjakGróf Bánffy Miklós-díj (2014)

Varga Vilmos az IMDb-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Vilmos témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Életútja, munkásságaSzerkesztés

A nagyváradi Kereskedelmi Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemtől átmenetileg leválasztott kolozsvári Jog- és Közigazgatási Egyetemre (1952). Főiskolai tanulmányait végül a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta. A diploma elnyerése után (1957) a temesvári színház magyar tagozatához szerződött. Innen került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–95). Közben 1983–85-ben a bukaresti I. L. Cara­giale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett.

Az országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerezte. Az Országos Színházi Fesztivál I. díját a Maszek ballada hozta 1969-ben. Ezt a műsort, amelynek keretében a második világháború utáni romániai magyar költőnemzedék legjobbjait szólaltatta meg, az Electrecord nagylemezeken jelentette meg 1980-ban. Humoros irodalmi válogatása: Nézz vissza nevetve (1969). Nagy sikerű stúdió-előadás volt Páskándi Géza abszurd drámája, A bosszúálló kapus, amelyben Szakáll Danit alakította (1970). Az Én, François Villon (1973) a bákói Előadóművészek Országos Fesztiválján Ex egno-díjat nyert. Ady-előadóestjének műsora szintén megjelent nagylemezen is (1976), s a művész népszerűségét a határon túl is növelte: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni c. szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje c. monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját.

1994-ben Kiss Törék Ildikó színésznővel Kiss Stúdió Színház néven létrehozta Erdély első magán pinceszínházát. 1995-ben Bajor Andor-válogatásokból készült irodalmi műsorukkal (A humor látóhatárán), majd 1996-ban a millecentenáriumot köszöntő „Megfogyva bár, de törve nem…” c. összeállítással elnyerték a budapesti Litera-Turné-díjat. 2003-ban bemutatták Madách Imre Az ember tragédiája c. drámájának nyolc színészre átdolgozott változatát (megjelent Szót fogadtam Madáchnak c. kötetében), valamint az Üzenet az otthoni hegyeknek c., Wass Albert emlékének szentelt előadást. Mindkettővel bejárták Németország magyarok lakta városait is. Egyéb, CD-n is megjelent műsoraik: Fényes ég alatt (1848–1849), Kék virág (összeállítás Mihai Eminescu verseiből), Három csillag jár az égen (összeállítás Márai Sándor, Nyirő József és Wass Albert írásaiból), Ady, Én, François Villon, Maszek ballada, Egy nép kiáltott (1956 emlékére). Működésük kilencéves évfordulója alkalmából leltárt készítettek addigi tevékenységükről, az eredmény: 705 előadás, 101 363 néző.

Süss fel nap címmel CD-n is megjelent zenés gyermekműsort, középiskolások számára irodalomismertető sorozatot (Olvassuk együtt Adyt; Olvassuk együtt Babitsot) is összeállítottak.

A nagyváradi Fáklyában a nyolcvanas évek derekától Színházi noteszlap címmel jelentek meg glosszái.

Egy budapesti kórházban érte a halál.Július 26.-án a nagyváradi Rulikowsky Városi Köztemetőben helyezték végső nyugalomra.[2]

KöteteiSzerkesztés

  • A Pece-partról jöttem. Regényes önéletírás színészi érzületekkel. Nagyvárad, 2006;
  • Szót fogadtam Madáchnak. Adalékok a nagyváradi magyar színjátszás történetéhez. Nagyvárad, 2009.
  • Seprődi Kiss Attilával együtt rendezői tanácsokkal látta el a Teatru scurt – Kisszínpadi művek című kötetet (Sepsiszentgyörgy, 1974).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Fábián Sándor: A szavaló magánya. Igaz Szó, 1973/9.
  • Indig Ottó: Párbeszéd hármasban. Fáklya, 1985. május 12.
  • Mikó Ervin: Varga Vilmos: Együtt lélegzeni. A Hét, 1987/39.
  • Varga Gábor: A könyvtárnok. Utunk, 1987/51.
  • Székedi Ferenc: Váradi vendégjáték. Hargita, 1988. február 21.
  • Szőcs István: Fogantyúk a romantikához. A Hét 1988/19.
  • Oláh Tibor: Papucshős? Félsiker. A Hét, 1988/22.
  • Kántor Lajos: Papucshős – Nagyváradon. Új Élet, 1988/3.
  • Vásárhelyi Katalin: Ady Endre Brassóban. Brassói Lapok, 1990/7.
  • Niedzielszky Katalin: Fiatal még a béke. Új Köröstáj, 1990. január 20. *Halász Anna: Vilike Paula fordulása. Kelet–Nyugat, 1990. augusztus 10.;
  • Halász Anna: Suttogás a kakasülőn. Magyar Nemzet, 1991. január 15.
  • Varga D. István: A pásztor a pásztorkodást nem hagyja abba. Szilágyság, 1995. március 10.
  • Szilágyi Aladár: Színház az egész pince. Bihari Napló, 1995. március 26. *Implon Irén: Édességből gyúrt keserűség. Bihari Napló, 1995. március 28.
  • (m. k. t. g.): Megfogyva bár, de törve nem… Új Magyarország 1996. február 2. *Szót fogadtam Madáchnak. Bihari Napló, 2009. augusztus 25.