Főmenü megnyitása

Varga Zsigmond

(1886–1956) magyar teológus, szumirológus, bölcsészprofesszor

Varga Zsigmond (Marosdécse, 1886. február 5.Debrecen, 1956. április 18.) teológus, szumirológus, bölcsészprofesszor.

Varga Zsigmond
Magyarország
20. század
Varga Zsigmond0001.JPG
Élete
Született 1886. február 5.
Marosdécse
Elhunyt 1956. április 18. (70 évesen)
Debrecen
Pályafutása
Iskola/Irányzat református teológia
Fontosabb művei Általános vallástörténet

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Székely paraszt szülők gyermekeként született Marosdécsén 1886. február 5-én. Nagyenyeden és Kolozsváron tanult, ez utóbbi helyen végezte el a teológiai akadémiát 1908-ban. 1908-1911 között a berlini, genfi és utrechti egyetemen folytatta tanulmányait, főleg a bibliai és sémi vallástörténet területén. 1911-ben bölcsészeti doktorátust és teológiai magántanári képesítést szerzett. 1912-től fogva Debrecenben munkálkodott, előbb a Kollégiumi Nagykönyvtár könyvtárosaként, 1915-től fogva a Lelkészképző Intézet tanáraként, majd 1921-től kezdve egészen nyugalomba vonulásáig a Debreceni Egyetem Hittudományi Karának általános vallástörténeti tanszékén.

Élete utolsó szakasza – közel két évtized – egyre súlyosabb betegség és szenvedés ideje volt. Beszélőképessége elvesztése és egy fokozatosan terjedő bénulás következtében idő előtt nyugalomba kényszerült. A legutolsó időkben a csuklói külön-külön már nem voltak elég erősek a gépíráshoz. Egyik kezével a másikat alul megtámasztva írta tovább tudományos munkáit.

Felesége Erdős Mária, gyermekei ifj. Varga Zsigmond (mártírhalált halt egy hitleri koncentrációs táborban) és Varga Mária.

MunkásságaSzerkesztés

Varga Zsigmond sokoldalú tudós volt. Legjelentősebb munkái az általános és a bibliai vallástörténet területéről valók, ezek mellett figyelemre méltóak művelődéstörténeti és nyelvészeti tanulmányai is.

Az első közülük az őskeresztyénség prófétai jelleméről szól (1910). Ezután két olyan munkája jelent meg, amely előremutatóan tartalmazta Varga Zsigmond teológiai érdeklődésének egész életén át jellegzetes színét: Az ótestamentumi zsoltárköltészet összehasonlító vallástörténeti megvilágításban és Vallásos világnézet és történeti kutatás (1911). Már ekkor elmélyült kutatásokat végzett az ural-altáji népek ősművelődése és ősvallása terén. Erről a területről a sokból csak két legfontosabb munkáját említjük meg: Sumir (babyloni) örökség az ural-altáji népek vallási életében (1925) és Ötezer év távolából (1942).

A teológiai tudomány szempontjából azonban jelentősebbek a bibliai vallás történetével foglalkozó művei és az emberiség vallásainak történetét földolgozó munkája. Két nagy kötetben megírta Általános vallástörténet című munkáját, amelynek első kötete egyben a vallás jelenségvilágának rendszeres földolgozása is (1932–1934). Erre a művére úgy tekintett, mint Bibliai vallástörténet című munkája előkészületére. Ennek az utóbbinak csak első fele jelenhetett meg (1938). Elkészült körülbelül ugyanolyan terjedelemben (700 oldal), de kiadatlan még Az újszövetségi vallás története című befejező része.

Műveinek listája időrendben:[1]

  • Az „Úri imádság” a történeti kutatások világában (Theológiai Szaklap, 1909.)
  • Az őskeresztyénség profétai jelleme. (Kolozsvár, 1910.)
  • Az ótestamentomi zsoltárköltészet összehasonlító assyr-babyloni vallástörténeti megvilágításban. (Kolozsvár, 1911.)
  • Vallásos világnézet és történeti kutatás. (Kolozsvár, 1911.)
  • A sumir kérdés mai állása és problémái. (Kolozsvár, 1915.)
  • Sumir régészeti tanulmányok (Archeológiai Értesítő. 1914.).
  • Az ótestamentum a legújabb kutatások világában. (Protestáns Szemle. 1914.).
  • Új adatok az ural-altai népek ősvallásához (Protestáns Szemle 1915.).
  • A vallástörténeti kutatások legújabb iránya: jellemzése és irodalmi szemléje. (Budapest, 1915.)
  • Az előázsiai nyelvprobléma újabb megvilágításban (Válasz Zolnai Gyulának „Tudománytalan nyelvhasonlítások” c. cikkére). (Debrecen. 1915.)
  • Az ókori keleti népek művelődéstörténete különös tekintettel a bibliára (2 kötet). (Pápa, 1915–18., Református Egyházi Könyvtár-sorozat)
  • Az ókori keleti kutatások hatása a theologia különböző ágaira… (Theológiai Értesítő, 1916.).
  • Az ótestamentumi nyelvészeti kutatások legújabb iránya: jellemzése és irodalmi szemléje (Theológiai Értesítő, 1916.).
  • Az ótestamentumi bevezetéstan, szövegkritika és archeologia irodalma és problémái (Theológiai Értesítő, 1916.).
  • A bibliai őstörténetek újabb kritikai megvilágítása. (Debrecen, 1917.)
  • Az ókori keleti emlékek theol. értékesítésének kínálkozó vezérszempontjai (Protestáns Szemle, 1917.).
  • Sumir (babyloni) örökség az ural-altai népek vallási életében. (Debrecen, 1925.) A „diadema” és „stephanos” használata és jelentése az újtestamentumban (Theológiai Szemle, 1926.).
  • Általános vallástörténet (2 kötet). (Debrecen, 1932.)
  • Az élet mysteriuma. (Debrecen, 1933.)
  • A debreceni ref. főiskola nagy könyvtára írásban és képben (2 kötet). (Debrecen, 1934.)
  • Bibliai vallástörténet. (Debrecen, 1938.)
  • Ötezer év távlatából. (Debrecen, 1942.)
  • Mi az igazság? (Válasz Zoványi Jenőnek). (Debrecen, 1943.)
  • A kollégiumi nagykönyvtár és vele kapcsolatos múzeum kialakulási története és egyetemes művelődéstörténeti jelentősége. (Debrecen, 1945.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8   [1]

További információkSzerkesztés