Vaszilij Vasziljevics Verescsagin
Vaszilij Vasziljevics Verescsagin, oroszul Василий Василиевич Верещагин, (Cserepovec, 1842. október 16. – 1904. április 13.) a leghíresebb orosz csataképfestő volt és hazájának első festője, aki nemzetközi hírre tett szert.
| Vaszilij Vasziljevics Verescsagin (Василий Васильевич Верещагин) | |
 | |
| Született |
1842. október 14.[1][2] Cserepovec[3] |
| Elhunyt |
1904. március 31. (61 évesen)[1][4] Lüshunkou District |
| Állampolgársága | orosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Order of St. George, 4th class |
| Halál oka | csatában elesett |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vaszilij Vasziljevics Verescsagin témájú médiaállományokat. | |
Pályája kezdeteSzerkesztés
Egy orosz földbirtokos nemes fia volt, édesanyja tatár származású volt. Nyolcéves korában Carszkoje Szelo kadétiskolájába küldték, három évvel később pedig Szentpétervárott kezdett tengerészeti iskolát. Először 1858-ban szállt tengerre.
Iskolaelsőként végzett, de nyomban el is hagyta a szolgálatot, hogy festészetet tanuljon. Két évvel később, 1863-ban már érmet nyert a szentpétervári cári művészeti akadémiától Odüsszeusz megöli a kérőket című munkájáért. 1864-ben Párizsba utazott, ahol Jean-Léon Gérôme iskolájában tanult, de mestere módszereivel nem volt elégedett.
Utazásai Közép-ÁzsiábaSzerkesztés
A párizsi Salonban 1866-ban bemutatta Zsoltárt éneklő duhoborok című rajzát. A következő évben részt vett Kaufman tábornok turkesztáni hadjáratában és Szamarkand ostroma során kiérdemelte a Szent György-rendet. 1869-ben bejárta Turkesztánt, 1873-ban a Himaláját, Indiát és Tibetet, majd 1884-ben ismét Indiát.
Miután Párizsban és Münchenben dolgozott, 1874-ben Szentpétervárott bemutatta turkesztáni témájú képeit. Ezek közt volt A háború apoteózisa című alkotás, amely egy koponyákból épített piramist ábrázolt, és „minden hódítónak, a múltban a jelenben és a jövőben” dedikálta, és A hátrahagyott, egy társai által elhagyott haldokló katona képe.
