Vendetta (Balzac regénye)
A Vendetta Honoré de Balzac 1830-ban megjelent novellája, amelyet Mame és Delaunay-Vallée adott ki 1830-ban. A mű az Emberi színjáték című sorozat Jelenetek a magánéletből' című részéhez tartozik.
| Vendetta | |
 | |
| Édouard Toudouze illusztrációja | |
| Szerző | Honoré de Balzac |
| Eredeti cím | La Vendetta |
| Ország | Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | Realista regény |
| Sorozat | Emberi színjáték |
| Előző | Albert Savarus |
| Következő | Két otthon |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1830 |
| Magyar kiadó | Magyar Helikon |
| Magyar kiadás dátuma | 1963 |
| Fordító | Somlyó György |
| Illusztrátor | Édouard Toudouze |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vendetta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Főszereplők
szerkesztés- Bartholoméo di Piombo, Napoléon Bonaparte idős honfitársa, híve.
- Ginevra di Piombo, Bartholoméo egyetlen élő lánya.
- Amélie Thirion, Ginevra vetélytársa a festésórán.
- Servin, Ginevra festésoktatója.
- Luigi Porta, Ginevra férje.
- Servin-né, Servin felesége.
- Elisa, Bartholoméo felesége, Ginevra anyja.
Összefoglaló
szerkesztésA történet 1800 októberében kezdődik, a Tuileriák előtt, Párizsban, egy nyomorult család megérkezésével, akiknek férje az Első Konzullal keres kapcsolatot. Az őrség kezdetben visszautasítja a férfit, aki azonban véletlenül találkozik Lucien Bonaparte-val, aki elvezeti őt a testvéréhez, akinek a férfi elmeséli a történetét: nyílt konfliktusban áll a Porta családdal, akik megölték a családját és elpusztították a vagyonát (csak a felesége és a lányuk, Ginevra menekült meg), kegyetlen bosszút állt, lemészárolta az összes ellenségét, összesen hét embert. Ebből a vérengzésből csak a fiatal Luigi Porta maradt életben, bár Bartholomew az ágyához kötözte, mielőtt felgyújtotta a házat. Mivel a Bonapartok lekötelezettjei voltak, Napóleon diszkrét segítséget ígért honfitársának azzal a feltétellel, hogy az lemond minden vendettaról,mivel ebben az esetben maga az első konzul sem tehet érte többet.
Tizenöt évvel később, [1], a híres festőművész Servin társaságban népszerű műtermében, a diákok közötti acsarkodásokba csöppenünk bele, amelyeknek Ginevra di Piombo, a gazdag és hithű bonapartista de Piombo báró lánya az áldozata. Egy nap Servin műtermében véletlenül felfedez egy bonapartista törvényen kívüli férfit, Luigi Portát, akibe azonnal beleszeret. A sebesült és kétségbeesett Luigi és a fiatal lány között románc alakul ki. Ám a románc végül meghiúsulni látszik...
Egy nap Ginevra elmondja a szüleinek, hogy szerelmes és meg akar házasodni. Ez a felfedezés kezdetben válságot okoz az akkor 77 éves Bartholoméo-ban, aki nem tudja elviselni, hogy a lánya elhagyja. Az asszony azonban végül elérte, hogy a lánya hazahozhassa a szerelmét bemutatni. Sajnos, amint a fiatalember bemutatkozik, a személyazonossága is kiderül. Ez már túl sok volt az öregembernek. Bartholomeo makacsul visszautasítja a kérőt korzikai kultúrájának elvei, különösen a vendetta szelleme nevében. Egy di Piombo soha nem megy hozzá egy Porta-hoz! Ginevra egy közjegyzővel „tiszteletteljes aktusban” elismerteti a jogait, és apja heves kívánságával dacolva elhagyja a családi házat. Megjelentek az első elfordulások tőle a környezetében (Servin-né meglehetősen ridegen megtagadta, hogy ideiglenesen befogadja őt). Apja tiltása ellenére megnősült és összeköltözött Luigival.
A szomorú esküvői szertartáson kívül, amely után a fiatal nő teljes mértékben átérzi magányát, a pár kezdetben bizonyos fokú szakmai sikert élvez. Ginevra remekművek másolatait festette, amelyeket eladott használt művek kereskedőinek; Luigi iratmásolóként talált munkát. 1819-ben azonban megváltozott a gazdasági helyzet: Ginevra már nem talált vevőt a festményeire. Megpróbáltak megélni, de szegénységbe, majd nincstelenségbe süllyedtek. Ginevra terhes lett. A gyermek azonban éhenhalt a hideg lakásban, őt követte az édesanyja, aki mindennek ellenére boldog volt, hogy mindvégig szerelemben élt. Luigi Porta jelenti a tragikus hírt a piombói Bartholoméo-nak, majd holtan esik össze. Ezzel véget ért a vendetta.
A történet tanulsága az ősi erkölcsök, ez esetben a Vendetta minden érintettre ható életrontó hatásának felismerése. Di Piombo báró ugyan megbosszulja halott szeretteit az ellenséges család egy sarjának halni hagyásával, ám a sors fintorának hála ezzel saját lányát is elveszti. Ugyanez igaz a Portákra: utolsó sarjuk a egyazon esemény során lesz a vendetta áldozata.
Témák
szerkesztésMűvészet
szerkesztésA művészet a történet egyik központi témája. Már magában a történetben is jelen van: Ginevra tehetséges festőtanonc, Servin pedig festőmester. A művész műterme, a cselekmény központi helyszíne, a két fiatal között bimbózó szerelem színhelye. Ráadásul Ginevra a művészetével keres pénzt, miután apja, Bartholomew di Piombo kitagadta őt.
A regény formája ezt a témát használja ki a műalkotásokra való számos utalással, különösen a szereplők leírásakor. A történet például Girodet L'Endymion' című festményére utal, hogy felidézze Luigi karakterét. Ráadásul Balzac aprólékos figyelmének köszönhetően a szereplők és a jelenetek leírása végül is valódi festményekre hasonlít: a novella tehát önmagában is művészi gyakorlatként értelmezhető.
Számos kapcsolat mutatható ki Balzac más műveivel, amelyekben a képzőművészet témája jelen van, és amelyeket egy festő központi jelenléte jellemez.A labdázó macska háza egyik főszereplője, az arisztokrata Théodore de Sommervieux festő, aki testtel-lélekkel a művészetének szenteli magát. Az erszény című novella Hippolyte Schinnerről, egy szegény, de tehetséges fiatal festőről szól.
Szerelem, szenvedély
szerkesztésL'amour, force dominante dans la nouvelle, est à l'origine de tous les maux. Ce thème, déjà récurrent dans la Comédie humaine, apparaît ici grâce à l'histoire d'amour entre Ginevra et Luigi Porta, qui déchire la famille di Piombo.
Dans Le Bal de Sceaux existe déjà un amour semblable entre Émilie de Fontaine et Maximilien de Longueville. Ici, il est aussi question d'un amour paternel, qui se mue en jalousie extrême dans le cas de Bartholoméo. En effet, à l'annonce du mariage de sa fille chérie, il ne peut s'empêcher de réagir fortement : il lui impose un choix cruel et la culpabilise dans l'espoir de la garder auprès de lui. Cet ultimatum annonce le début des malheurs de la famille.
La passion est également présente sur le plan politique. Par exemple, Bartholoméo di Piombo se pose en soutien inconditionnel de Napoléon : il reste un de ses partisans, même après le départ forcé de l'Empereur[2]. Quant à Luigi, il voue un véritable culte à l'Empereur, en étant prêt à risquer sa vie pour La Bédoyère, l'un de ses généraux. C'est à cause de sa dévotion et de ses convictions politiques qu'il se retrouve proscrit.
A szerelem, a regény uralkodó motívuma, minden bonyodalom forrása. Ez a téma, amely már az Emberi színjáték sorozatban rendre visszatér, itt a Ginevra és Luigi Porta közötti szerelmi történetnek köszönhetően jelenik meg, amely szétszakítja a di Piombo családot.
A Kerti mulatság-ban már megjelenik egy hasonló szerelem Émilie de Fontaine és Maximilien de Longueville között. A szülői szeretet itt megkérdőjeleződik, amely Bartholomew esetében szélsőséges féltékenységbe csap át. Amikor szeretett lánya házasságát bejelentik, nem tudja megállni, hogy ne reagáljon hevesen: kegyetlen döntésre kényszeríti, és bűntudatot ébreszt benne, abban a reményben, hogy magánál tarthatja. Ez az ultimátum a család szerencsétlenségének kezdetét jelenti.
A szenvedély politikai szinten is jelen van. Bartholomeo di Piombo például Napóleon feltétlen híve: a császár kényszerű távozása után is a támogatói közé tartozik. Ami Luigit illeti, hűséges volt a császárhoz, és kész volt az életét kockáztatni La Bédoyère-ért, az egyik tábornokáért. Odaadása és politikai meggyőződése miatt üldözik.
Jegyzetek és hivatkozások
szerkesztés- ↑ 1815 júliusában: a Második restauráció idején, Napóleon végső bukása után, a Száz nap után.
- ↑ Selon la nouvelle, Bartholoméo di Piombo est d'ailleurs l'un des instigateurs du retour de Napoléon de l'île d'Elbe.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a La Vendetta című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Könyvjegyzék
szerkesztés- Claudie Bernard, « Raison et déraison vendettales dans La Vendetta de Balzac et Les Frères corses de Dumas », Stendhal, Balzac, Dumas. Un récit romantique ?, Toulouse, PU du Mirail, 2006, Sablon:P..
- Pierrette Jeoffroy-Faggianelli, « De Paoli à La Vendetta », L'Année balzacienne, 1975, Sablon:P..
- Franc Schuerewegen, « La toile déchirée : texte, tableau et récit dans trois nouvelles de Balzac », Poétique, Sablon:Date-, Sablon:N° (65), Sablon:P..
További információk
szerkesztés- Florence Terrasse-Riou, Analyse, résumé et arrière-plan historique de La Vendetta sur le site de la Maison de Balzac.
- La Vendetta, version audio .