Venyera–4
A Venyera-program negyedik űrszondája, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített. 1967. június 12-én indították Bajkonurból.
| Venyera–4 | |
 | |
| Űrügynökség | NPO Lavocskin |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | űrszonda |
| Indítás dátuma | 1967. június 12. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
| Hordozórakéta | Molnyija–M |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–4 témájú médiaállományokat. | |
Küldetés
szerkesztésFő célja a Vénusz felszínének elérése, a megközelítés és leereszkedés közbeni mérések, illetve adatszolgáltatás. A pályakorrekció végrehajtását követően 1967. október 18-án érkezett meg a Vénuszhoz.
Jellemzői
szerkesztésA Venyera–3 továbbfejlesztett párja. Az űrszonda két fő részből, az orbitális egységből és a leszállóegységből állt. Az 1106 kilogrammos tömeg tartalmazta a 383 kilogrammos leszállóegységet, saját műszertartályával. A leszállóegység műszerei: rádió-adó, vezérmű, akkumulátor, hőszabályozó rendszer, radaros magasságmérő és tudományos műszerek. Az ejtőernyők +450 Celsius hőmérsékletnek is ellenálltak. A Vénusz éjszakai oldalán lépett be a légkörbe. Megerősített hővédőburka megakadályozta a túlmelegedést, így az első szonda lett, amelyik ereszkedés közben mérési adatokat szolgáltatott. A fékezőernyők 25 kilométer magasságban nyíltak ki, majd a rádió-összeköttetés rövid időre aktivizálódott. A kezdeti +40 Celsius az adás megszakadásáig +380 Celsiusra emelkedett. Az 1 atmoszférás légnyomás 15 atmoszférára növekedett.
Források
szerkesztés- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Dr. Bitó János – Sinka József – Utak a kozmoszba – 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
