Vetráb József Kadocsa
| Úgy tűnik, hogy ez a szócikk külső forrás szó szerinti másolata, és ez a szerzői jog megsértését jelentheti. | Győződj meg róla, hogy az azonos szövegek közül melyik keletkezett előbb! Ha tudsz, kérj engedélyt a korábbi külső szöveg felhasználására a Wikipédia:Engedélykérés lapon leírtak szerint, vagy szerkeszd bátran a lapot, és távolíts el minden jogvédett részt belőle! Kövesd a formai és a stilisztikai útmutatóban leírtakat! Ha sikerült eltávolítani a másolt szöveget, vedd le ezt a sablont! A szócikkre feltett sablon 2021 októberéből származik. |
| Megkérdőjelezték, hogy a cikk/jelölt témaválasztása enciklopédiába való-e, azaz hogy megfelel-e a „Nevezetesség” irányelvben leírtaknak. Amiben segíthetsz: kiegészítheted az irányelvnek megfelelő forrásokkal, vagy a tartalmat bedolgozhatod egy a témakört összefoglaló cikkbe. Ha vitatni akarod mindezt, a vitalapon tedd. |
Vetráb József Kadocsa (Budapest, 1955. december 30. –) kutató, publicista, versíró.
Gyermekkorában rajzolni tanult, tanárai Pap Zoltánné és Nagy B. István festőművész. Ötvösséget tanult. Érettségi vizsgája letétele után jelentkezett az Iparművészeti Főiskola ötvös-tűzizománcozó szakára, szakmai és rajztudása megfelelt, de szobrászati ismerete nem ítéltetett megfelelőnek. Sorkatonai szolgálata után családot alapított, így a művészeti stúdiumokról le kellett mondania. Ötvös szakmából mestervizsgát tett 1982-ben.
Francia nyelvű tanulmányokat folytat kezdetben a L'Institut Français en Hongrie keretében, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Idegennyelvi Tanszékének újlatin nyelvek fakultásán. Katonai szaknyelvvel kiegészített felsőfokú államvizsgát tett francia nyelvből. Ugyanitt katonai szervezést és hadkiegészítést tanult. A katonai igazgatás területén dolgozott. Érdekli a XVI–XVII. századi hadtörténet, ezért beiratkozott az ELTE ATELIER Francia–Magyar Társadalomtudományi Műhely PhD előkészítő foglalkozásaira. Egyetemi tanárai dr. Granasztói György, dr. Benda Gyula, valamint Marie Joisson.
Írásai 2003-tól jelennek meg. Első ízben a Dobogó Mitikus Magyar Történelem (szerkesztő: Aradi Lajos és Sárosi Zoltán) hasábjain, későbbiekben az Aranytarsolyban és a Dobogókő magazinban. Előadásokat tart, és történelmi túrákat vezet a Pilis kistérségeibe. A Magyarságtudományi Tanulmányok kötetében (szerkesztő: Botos László) megjelent két tanulmánya Insula Pilis, illetve Szürke barát, fehér barát címmel. Ezek az esszék angol nyelvre is fordíttattak más írásai mellett. Versírással barátja, Szőke István Atilla költő késztetésére kezdett foglalkozni.
Könyve szerkesztés
Égre nyíló lélek-ajtó, Szőke István Atilla Pilis-verseivel egyetemben.