Főmenü megnyitása

Via Egnatia

római kori út a Balkánon
A Via Egnatia

A Via Egnatia (ógörög Egnatia Hodosz / Ἐγνατία Ὁδός) az ókori Római Birodalom egyik jelentős, mintegy 1100 kilométer hosszú kereskedelmi és hadi útja volt, amely az Adriai-tenger keleti partvidékét kötötte össze nyugat–keleti irányban Byzantiummal. Nyomvonala Illyricum és Macedonia, valamint a későbbi Thracia provinciákat szelte át. Építése a független Illír Királyság(wd) Róma általi leverését követően, i. e. 148 és 117 között[1] indult meg a birodalom prokonzulja, Gnaeus Egnatius irányításával, aki az út névadójává is vált (Via Egnatia a. m. ’Egnatius-út’). A terv az volt, hogy a birodalmi fővárosból a brundisiumi partvidékig (ma Brindisi, Olaszország) vezető, addigra már teljes hosszában kiépült Via Appia végpontján – esetleg Hydruntumban (ma Otranto) – kihajózók a Balkán-félszigeten hasonló minőségben kiépített úton közelíthessék meg a keleti országrészeket. A rómaiak a korban két jelentősebb kikötőt is használtak a tengerszoros túlpartján, így a Via Egnatiának két kiindulópontja volt: egyike Dyrrachiumnál, a másik pedig Apolloniánál. E két útszakasz Asparagium Dyrrachinorumnál egyesült, majd a Genusus (Shkumbin) folyó völgyét követve i. e. 120-ig a Hebrosz (Marica) folyó partján álló Cypseláig épült ki. Az út befejezése, a Byzantiumig vezető szakasz kiépítése Augustus római császár nevéhez fűződik.

A római útépítési hagyományoknak megfelelően a Via Egnatia közel 6 méter széles, mélyen alapozott, kőburkolatú út volt. Tartósságának tanúsága, hogy még a középkor évszázadaiban is használatban állt mint fontos kereskedelmi út, illetve a hódító hadak felvonulását megkönnyítő útvonal. Egyebek mellett a 11. századi normann, majd 14. századi oszmán-török betörések és hódítások sikeréhez is nagyban hozzájárult.

A mai Durrës és Ohrid között húzódó, SH4-es, SH7-es és SH3-as jelölésű albániai autóutak több szakasza az egykori Via Egnatiára, vagy azzal párhuzamosan épült. A több mint kétezer éves út egyes részei ma is láthatóak, így például Elbasan közelében a Shkumbin felett átívelő, eredetileg ötlyukú híd (topciasi híd), amelyet a későbbi évszázadokban is aktívan használtak, és bővítettek. Albániában további Via Egnatia-hidak és útszakaszok maradványai láthatóak ma is Xibraka és Qukës térségében.

A Via Egnatia településeiSzerkesztés

Az alábbi táblázat a Via Egnatia által érintett jelentősebb korabeli településeket tünteti fel, nyugatról keleti irányba haladva.

Korabeli település (latin név) Mai település
Dyrrachium Durrës  
Apollonia Pojan  
Asparagium Dyrrachinorum Rrogozhina  
Clodiana Peqin  
Ad Quintum Bradashesh  
Scampis Elbasan  
Ad Dianam Babja  
Tres Tabernae Qukës  
Clavdanon Thana-hágó  
Lychnidus Ohrid  
Heraclea Lyncestis Bitola  
Florinum Flórina  
Edessa Édesza  
Pella Pella  
Thessalonica Szaloniki  
Pydna Korinósz  
Amphipolis Amfípolé  
Philippi Fílippi  
Neapolis Kavála  
Traianopolis Trajanúpoli  
Cypsela İpsala  
Aenus Enez  
Aprus Kermeyan  
Perinthus Marmara Ereğlisi  
Caenophrurium Sinekli  
Selymbria Silivri  
Melantias Yarımburgaz  
Rhegium Küçükçekmece  
Byzantium Isztambul  

JegyzetekSzerkesztés

  1. Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. 133. o. ISBN 9780786442386  

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 417. o. ISBN 963-9257-19-2  
  • Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. 471. o. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. 175–176. o. ISBN 9781780760698