Videóinstalláció
A videóinstalláció a képzőművészet egy műfaja. Az 1960-as, 70-es, 80-as évek installációit erőteljes anyaghasználat jellemezte. A 90-es évekre alapvetően a videónak és a vetített képnek lett nagyobb szerepe, melynek következtében az installációk egyre könnyedebb jellegre tettek szert.
Ez a fajta hozzáállás a giccs és az avantgárd művészet határvonalait mossa, új érzékelést teremtve. Bármit mélységesen át lehet élni, legyen az akármekkora giccs is.
Az 1920-as években Moholy-Nagy László értékelte és értelmezte, hogy a fotográfia nem pusztán a valóság leképzése, hanem valamely valóság melletti párhuzamos világ. Az első mozgalom, mely a videót és különféle médiát használni kezdte, a Fluxus volt. A művészek a média álomvilágát sajátítják ki. A 90-es években erősödik ez a tendencia.
Művészek szerkesztés
Nam June Paik szerkesztés
Az első jelentős videóművész. Videóinstallációiban a közönség teremtheti meg saját üzenetét.
Ritka lehetőség: Minden néző saját magnóval rendelkezik, és lejátszhat különböző számokat.
A későbbi műveiben a nézők közvetlenebb módon manipulálhatják az alkotásokat.
- Cselló: A csellóba tett rádió adását a csellóval kiadott hang torzította el.
Wolf Vostell szerkesztés
Festményeibe és akcióiba foglalt tévéket. Fontos szerepet játszik nála a médium kérdése.
Sírás: (1990) 90 előadó számára összeállított zeneinstalláció. 200 db használati eszközt rakott fel egy színpadra, amiket az előadóknak kellett megszólaltatniuk.
Fabrizio Plessi szerkesztés
Bronx: (1989) A nézőket elzárta az alkotástól. Rozsdás fémlapokba szerelt tévéket alkalmazott. A tévé képernyőjén hullámzó víz jelent meg, melyekbe lapát volt beleszúrva. A tévék megidéznek kis síremlékeket is. A bezártság, veszély és halál érzetét árasztják magukból.
Christian Barclay szerkesztés
A videóinstallációnak egy játékosabb képviselője.
Milyen szabályok vonatkoznak egy installáció közönségére?: (1989) A közönség bevonásán ironizál a munka. A hang és a mozgás egymásba alakulását teszi láthatóvá. A padlót üres hanglemezekkel borítja, a lemezre csend volt felvéve, és a nézők lábai írták meg a lemezt, amiket „Lépések” néven külön el is adtak. A zaj kérdését egy új megvilágításban dolgozták fel ismét. Foglalkozik a padlóra fektetett mű problematikájával.
Bill Viola szerkesztés
Viola a transzcendensebb videóinstalláció képviselője.
Szoba Keresztes Szent Jánosnak: A spanyol misztikus költő-szentnek állít szobát. A háttérbe egy aszketikus tájat vetít ki. Az előtérben vitrin és cella keverékében egy korsó pohár és pici televízió van installálva. Profán és szakrális is egyben.
Francesco Torres szerkesztés
Torres tágabb értelemben használja a média fogalmát.
Drómosz, Indiana: (1989) Az indianai háború Ismeretlen katona emlékművében helyezte el installációját. A csillag formára tévéket rakott le. Ezeken a tévéken a machoizmusról, háborúról és hazaszeretetről szóló filmek mentek. A tévé-csillagra egy Ferrarit helyezett és egy római lófej gipszmásolatát.
Antoni Muntadas szerkesztés
Ülésterem: (1987) Installációját az öbölháború ideje alatt készítette el. Egy tárgyalóasztal körül 13 szék látható, mögötte 13 vallási vezető képe, melyeknek szájában egy-egy monitor, amin szintén az adott vezető látható. Ez a gesztus utal a vezetők nárcisztikus hajlamára.
