Villa rustica (Szentendre)
A villa rustica a szentendrei skanzenben egy 5600 négyzetméteres római kori villa, egyike az ókori Pannónia területén talált legjelentősebb régészeti leleteknek.
| Villa rustica | |
 | |
| Település | Szentendre |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | villa rustica |
| Elhelyezkedése | |
 Villa rustica
Pozíció Szentendre térképén
| |
 é. sz. 47° 41′ 38″, k. h. 19° 02′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 38″, k. h. 19° 02′ 54″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Villa rustica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Általános leírás szerkesztés
A villa rustica majdnem teljesen feltárt és bejárható alapjai a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban találhatók körülbelül 4,5 kilométerre a szentendrei római erődtől, a Sztaravoda-patak mentén 178 méteres tszf. magasságban, közel a Szabadság-forráshoz.
Az ókorban az uradalom mellett haladt el a Pilisen keresztül vezető út a Duna völgyébe. A villát a skanzen előkészítésekor fedezték fel és Dr. Topál Judit vezetésével 1973 és 1975 között feltáró ásatást végeztek.
67×78 méteres alapterületével és 52 helyiségével ez volt akkor a legnagyobb ilyen épület Magyarországon. 1981-ben nemzetközi építőtábort szerveztek Dr. Topál Judit és Szalai András vezetésével, amely az addig évek óta szabadon álló maradványokat megpróbálta megóvni.[1] Soproni Sándor régész már 1955-ben feltételezte, hogy ezen a helyen római építmény található. Ezt a feltételezést további kutatásokkal támasztották alá.[2] A villa légfűtéses, márvány mozaikpadlós lakótermeit, nagyméretű fürdőházát fali és mennyezeti freskók borították. A vízvezeték csöveiben az Ókuti-forrás vize folyt. Átriumos udvara, gazdasági épületei és a szerszámleletek arra utalnak, hogy tulajdonosai szőlőműveléssel foglalkoztak és fogadót tartottak fönn.
1. szakasz szerkesztés
A villát a 3. század elején a lapos domboldalra építették, portikuszos villa stílusban. Az oszlopos körfolyosó a déli rövidebbik és nyugati hosszabbik oldalt zárta le, amely a főbejáratként is szolgált. A nyugati oszlopcsarnok északi és déli végét egy-egy félkör alakú apszis határolta. Az oszlopcsarnok egy udvart vett körül, amelyet északnyugatról és északról lakó- és dolgozóhelyiségek vettek körül. A villa hátsó keleti oldalát egy átlagos udvari fal zárta le.
2. és 3. szakasz szerkesztés
Az alapépítményt két egymást követő építési szakaszban nyugati és déli irányban bővítették. Olyan mediterrán házszerkezet jött létre, amelyet leginkább az ókori városi építészetből ismerünk. Ehhez jött még a nyugati oszlopcsarnokhoz kapcsolódó 25×15 méter alapterületű központi belső udvar, (átrium)',[2] már a harmadik szakaszhoz tartozó díszkúttal. A számos itt talált római érme alapján az épületrész létrejöttét 280–330 közé teszik. Ezt a belső udvart egy körfolyosó (peristylium) határolta, ablakos oszlopsorral (Porticus fenestrata). Az ablakok közti főoszlopok korinthoszi stílusban épültek. A belső udvartól északra egy reprezentatív fogadóhelyiséget létesítettek (tablinum). Ebben a helyiségben északon nagy félkör alakú apszis található. Ehhez nyugatról csatlakozott egy további, valamivel kisebb négyszögletű helyiség, amely ugyanilyen félkör apszissal és padlófűtéssel rendelkezett. A körfolyosó déli oldalán egy újabb reprezentatív terem auláját tárták fel amelynek hasonló félkör alakú apszisát kívülről két támasztópillérrel erősítették meg. A szabadtéri lépcsőházból az első három kőlépcső még megmaradt, de a többi, fából készült lépcsőfok már megsemmisült. A villa legfontosabb helyiségeit mozaikpadlóval burkolták. Az épület i.sz. 380–390 közötti kiürítéséig az összes helyiséget folyamatosan használták.[3] Érdekes módon ez a római villa nem a tűz áldozatául esett, hanem az idők folyamán az időjárás és a természeti erők martalékává vált.
Leletek szerkesztés
Mintegy 1 500 tárgyi leletet sikerült az ásatások során megmenteni. A régészek számára feltűnő volt, hogy a fellelt cserepekből mindössze négy edényt sikerült rekonstruálni. A kevésbé gazdag pannóniai sírleletekhez képest az üvegedényeknek ez az alacsony aránya feltűnő.[4]
A leletek között szerepeltek a kb. 270-ből származó trieri borosedények, amelyet 290-ben az átrium északi sarkában a földbe ástak[5] és amelyek láthatóan egy készletbe tartoztak.[6] A készlethez tartozott egy majdnem négy literes borosedény sérült felirattal és három borospohár. A negyedik, esetleg ötödik pohárról csak kevés és bizonytalan maradványok voltak fellelhetők.[3]
Az átrium délkeleti sarkában egy kis madárszobrot találtak.[7] A gabonával töltött kerámiaedények nagy részét, amelyeket láthatóan faládákban tároltak, sértetlenül sikerült feltárni. A villa romjai ezenkívül a 3-4. századból származó freskómaradványokat is rejtettek magukban.
Az 1975-ös feltárás és az 1984-es konzerválás közötti időszakban a villa belső udvarában különféle római tornyok agyagból készült modelljeinek darabjait találták meg. A kutatók szerint ezek világítótorony-modellek, amelyek valaha a körfolyosó tetején egymástól 3-4 méterre állhattak. A tűznyomok alapján feltételezik, hogy ezek a tornyok világításra szolgáltak.[1]
Irodalom szerkesztés
- Györgyi Csete: Villa rustica. A szentendrei skanzen két évtizede. In: Magyar Művelődési Intézet 1989/2. S. 26–35.
- Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából. In: Studia Comitatensia. Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Nr. 17. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Budapest 1985. S. 303–325
- Topál Judit: Feliratos boroskészlet a szentendrei római villából. In: Archaeologiai Értesítő 111, 1984. S. 218–224.
- Topál Judit: A szentendrei római villa In: Balácai Közlemények. 3. Nemzetközi konferencia római villákról, 1994. S. 321–335.
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ a b Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából. In: Studia Comitatensia. Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Nr. 17. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Budapest 1985. S. 312.
- ↑ a b Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából. In: Studia Comitatensia. Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Nr. 17. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Budapest 1985. S. 303.
- ↑ a b Judit Topál: Der Import der sogenannten Moselweinkeramik in Pannonien. In: Rei Cretariae Romanae Fautorum Acta 27/28. Rei Cretariae Romanae Fautores. 1990. S. 177.
- ↑ Judit Topál: Der Import der sogenannten Moselweinkeramik in Pannonien. In: Rei Cretariae Romanae Fautorum Acta 27/28. Rei Cretariae Romanae Fautores. 1990. S. 183.
- ↑ Judit Topál: Der Import der sogenannten Moseleinkeramik in Pannonien. In: Rei Cretariae Romanae Fautorum Acta 27/28. Rei Cretariae Romanae Fautores. 1990. S. 181.
- ↑ Renate Pirling: Ein Trierer Spruchbecher mit ungewöhnlicher Inschrift aus Krefeld-Gellep. In: Germania. Band 71. Verlag Philipp von Zabern, Mainz 1983. S 398. Abb. S. 397.
- ↑ Topál Judit: ''Toronymodellek a szentendrei római villából. In: Studia Comitatensia. Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Nr. 17. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Budapest 1985. S. 323. Abb. 15–16.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Villa Rustica Szentendre-Skanzen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
