Virter Ferenc

Virter Ferenc (Hódság, 1875. február 19. – Budapest, 1924. március 6.) magyar író, újságíró és szerkesztő, az Uránia Színház igazgatója.

Virter Ferenc
Született	1875. február 19. Hódság
Elhunyt	1924. március 6. (49 évesen) Budapest
Álneve	François de Rive
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	Uránia Filmszínház igazgatója, író, újságíró
Tisztsége	színigazgató (1901–1902, Uránia Nemzeti Filmszínház)
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Középiskoláit Temesvárt és Budapesten végezte; azután az egyetem jogi fakultására iratkozott be, de tanulmányainak elvégezte előtt külföldre költözött. Hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a magyar kolónia életét tanulmányozta, és számos cikket, elbeszélést írt erről a hazai lapokba. Jól ismerte az „Újvilág” angol társadalmát és a kivándorolt magyarok helyzetét. Novellái közül nem egyben megdöbbentő történetet mondott el, olyanformán, mint Kálnoki Bedő Béla az afrikai elbeszéléseiben. Ezek a délszaki históriák jól éreztették az amerikai tájak hangulatait. Később Dél-Karolinába és Floridába utazott; itt ismerkedett meg a milliomos Carnegie családdal, s velük több hónapos tengeri utat tett az Antillák között. 1898-ban a spanyol–amerikai háború kitörésekor az amerikai haditengerészet szolgálatába lépett, és részt vett a kubai flotta műveleteiben (a háborúról hosszabb cikksorozatot írt a Vasárnapi Újságba 1898–99-ben, Az Óczeánon címmel). Ezután betegen hazatért Budapestre.

Sokat dolgozott a Pesti Napló, Budapesti Hírlap, Magyarország, Új Idők, A Hét, Nemzet c. lapokba. 1902-ben Angliába utazott, ahol Londonban végzett tanulmányokat; az angol színpadokról és a klubéletről Angliában írt a Vasárnapi Újságba. Azután Párizsba ment.

1901-ben a budapesti Uránia tudományos színház igazgatója lett; de 1902-ben a Pesti Hírlap szerkesztőségébe lépett. 1906-ban a Magyarország vármegyéi és városai helyettes, majd valóságos szerkesztője. 1907-ben az Országos Monographia Társaság igazgatója lett. Ferdinánd bolgár fejedelem 1906-ban, amikor a Koháry család történetének adatait gyűjtötte, a bolgár nemzeti polgári érdemrend koronás lovagkeresztjével tüntette ki. 1922-ben kormányfőtanácsosi címet kapott.

Művei

• Innen-onnan. Mesevilág és valóság. Budapest, 1894. (Versek. Ismertetés Vasárnapi Újság 3. sz. 43–44. o.)
• Atlanti történetek. Tizennégy elbeszélés. Budapest, 1901. (Ismertetés Vasárnapi Újság 9. sz. 142–143. o.)
• Párisi elbeszélések. Budapest, 1906. (François de Rive írói álnév alatt.)

Több száz cikket írt, valamint elbeszéléseket, regényt és színdarabot fordított.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 14. kötet, 1259-1260. hasáb. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
• Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926) 377-378. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
• Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 8. A magyar irodalom a XX. század első harmadában (Budapest, 1941) 1182. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 31.)
• Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982) 1006. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 31.)