Vita:Batiz (Szatmár megye)
|
Ez a szócikk témája miatt az Erdély-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Vázlatos | Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Közepesen fontos | Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Sie (vita), értékelés dátuma: 2009. július 20. | |||
| |||
Kun eredet szerkesztés
A Vatha nevet, a hogy a Szent István halála után forrongó pogány magyarság vezérét, ugyanez időtájt a tihanyi és zastyi apátság alapító levelének egyik tanúját (comes Wotteh, comes Wefa) és Gejza herczegnek a váradi püspökkel együtt Salamonnál levő kezesét (Vatha), a ki valószínüleg ugyanegy személy volt amazokkal; aztán egy Kálmán által megvakított főurat, továbbá az Aba nemzetség egy a XIII. század első felében élt tagját, t. i. az István ifjabb király elleni hűtlenség miatt lefejezett László apját, az 1244-ben említett Zaah nembeli Zaah apját, a Cholt nemzetség néhány tagját (1233-ból ismerjük Vatha ispánt, a Vatha fiát), 1227-ben Kesyni Osl fiát s az 1247-ben említett Moza apját stb. nevezték, a X. században egy bessenyő fejedelem viselte. Tekintve a hangváltozás olyan példáit, mint Anonymusnál a kun Bojta és Vojta, a Hunn Krónikában a Bele és Vele név, a Vatha nevet a kun bat = elmerülni igétől származtathatjuk: bata, vata a. m. elmerülő, lebukó, vonatkoztatva a lenyugvó napra. A szónak ezen árnyalatát mutatja a kun batisz = occasus (napemente) Forrás: Nagy, Géza (1891). „Árpádkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete. (Első közlemény.)”. Turul, 2. Füzet.