Batiz (Szatmár megye)
Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északkeletre.
Batiz (Botiz) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Batiz |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 447065 |
Körzethívószám | 0261 |
SIRUTA-kód | 137194 |
Népesség | |
Népesség | 3604 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 983 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 124 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°E | |
Batiz weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.
Eredete
szerkesztésA 'batis' kun eredetű szó, jelentése: naplemente.[1]
Története
szerkesztésBatizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.
1378-ban Simon özvegyéé lett.
1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.
1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.
1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.
1520-ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.
A község régi urai a Báhoryak óta a 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.
Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.
2004-ben kivált a községből Egri és Gombástanya, amelyekből az önálló Egri községet szervezték.[2]
Nevezetességek
szerkesztés- Görögkatolikus templom – 1896-ban épült.
- Gombás erdő – Az elmúlt századokban a vármegye legnevezetesebb síkvidéki erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek.
Források
szerkesztés- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Nagy Géza, ÁRPÁDKORI SZEMÉLYNEVEINK ÉS AZ OSL NEMZETSÉG EREDETE. (Első közlemény. 1892)
- ↑ LEGE nr. 84 din 5 aprilie 2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)