Batiz (Szatmár megye)

falu Romániában, Szatmár megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 18.

Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északkeletre.

Batiz (Botiz)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségBatiz
Rangközségközpont
Irányítószám447065
Körzethívószám0261
SIRUTA-kód137194
Népesség
Népesség3604 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság983
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°E
Batiz weboldala
SablonWikidataSegítség

Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.

A 'batis' kun eredetű szó, jelentése: naplemente.[1]

Története

szerkesztés

Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.

1378-ban Simon özvegyéé lett.

1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.

1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.

1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.

1520-ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.

A község régi urai a Báhoryak óta a 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.

Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.

2004-ben kivált a községből Egri és Gombástanya, amelyekből az önálló Egri községet szervezték.[2]

Nevezetességek

szerkesztés
  • Görögkatolikus templom1896-ban épült.
  • Gombás erdő – Az elmúlt századokban a vármegye legnevezetesebb síkvidéki erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek.
  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. Nagy Géza, ÁRPÁDKORI SZEMÉLYNEVEINK ÉS AZ OSL NEMZETSÉG EREDETE. (Első közlemény. 1892)
  2. LEGE nr. 84 din 5 aprilie 2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)