Vita:Bene Ferenc (orvos, 1775–1858)
|
Ez egy életrajzi szócikk. | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Közepesen fontos | Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Andrew69. (vita), értékelés dátuma: 2013. július 1. | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt az Orvostudományi műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nagyon fontos | Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Andrew69. (vita), értékelés dátuma: 2013. július 1. | |||
| |||
dr. Bene Ferenc szerkesztés
Életrajzi adatok :
Apja: nándori Bene Ferenc (1753.06.16 Röjtök - 1829 Röjtök) Anyja: Thúry Anna Erzsébet (1755-1822) Felesége: Paschgall Mária Terézia (1782.03.30 Pest - 1863.10.7 Pest)
A nándori Bene ősi magyar család sarja. A röjtöki Bene családi ágból származik és személyében a Csongrádi, Szegedi és Egri családi ágak alapítója.
Királyi tanácsos, Leopold császár kis keresztes vitéze, a magyar cs. k. egyetemi orvosi kar igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja,
orvosprofesszor.
1775. október 12-én született Mindszenten. Az egyetem pályázatára beadott önéletrajza szerint apja előbb Mindszenten volt jegyző, később vármegyei esküdtként számvevő Algyőn, majd Szegeden, főjegyző lett. Bene Ferenc itt a piaristáknál tanult, majd a budai főgimnáziumban végezte be középiskolai tanulmányait. Orvosi tanulmányait a pesti orvosi karon végezte, ahol 1798. szeptember 4-én orvosdoktori oklevelet szerzett. 1799-ben a sebészeknek correpetitora. 1802. december 24-től mint az anatómia helyettes tanára, 1803. január 31-től mint az anatómia rendes tanára működött. Ugyanebben az évben a különös kór és gyógytan professzora is lett, s ez utóbbit 1840-ig előadta, míg az anatómia tanári tisztségéről 1806-ban lemondott. 1806-ban a városi (Szent Rókus) kórház igazgatójává és Pest város főorvosává is kinevezték. 1800. tavaszán kérte a Helytartótanácsot, hogy támogassa , A himlő veszedelme ellen való oltás című könyvének kiadását. Ezt a könyvet még augusztus 5-én a pesti Királyi Tudományegyetem Orvosi Kara igen hasznosnak és alaposnak ítélte meg, ennek nyomán a könyvet 1000 példányban kiadták, ingyenes szétosztásra megküldték a megyei orvosoknak, sebészeknek és iskoláknak. Maga Bene Ferenc 1801. augusztus 27-én kezdte meg Pesten a himlőoltás beadását, amelyről rendszeresen beszámolt a város magisztrátusának és az orvosi karnak.
Egyetemi pályafutása egyenletesen ívelt felfelé, bár a kar tanári testületében történt "mozgások" miatt Bene Ferenc gyakran más-más tantárgyat is előadott: 1813-tól csak a különös kór- és gyógytan tanára, de az anatómiai előadások feladása után 1806-1813 között az államorvostant (mai értelemben a köz-egészségtan) is előadta, 1840-1848 között, nyugdíjba vonulásáig a kar igazgatója, ami gyakorlatilag az orvosképzés teljes irányítását jelentette. 1831-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1825-től királyi tanácsos, 1840-ben a Lipót-rend kiskeresztjének kitüntetettje, több alkalommal az orvosi kar dékánja, 1810-1812-ben rektor, majd e méltóságot az 1820-1830-as években több alkalommal is viselte. Egyik alapítója volt 1841-ben a magyar orvos- és természettudományok művelőinek éves találkozási és tanácskozási lehetőséget adó Magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek, megalapítója a Magyar Természetvizsgálók Társaságának (1840), sőt az 1837-ben alapított Budapesti Királyi Orvosegyesületbe az ő karigazgatósága alatt léptek be az egyetemi orvosok, akik addig elég feszült kapcsolatban álltak Pest és Buda városi gyakorló orvos kollégáikkal. Rendkívül nagyműveltségű és világot látott orvostanár volt, aki 1807-ben félévet Franciaországban, 1808-ben két hónapot Berlinben, 1828-ban fél évet Angliában töltött, megkeresve az ottani egyetemeket, orvos- és egészségigazgatási hivatalokat. Nevéhez fűződik az 1811-ben kiadott első magyar közegészségtan (Elementa politiae medicinae) és igazságügyi orvostani (Elementa politiae medicinae forensis) tankönyv kiadása, míg a már említett himlőoltási könyvét magyarul, németül, latinul, szerbül, horvátul, románul, szlovákul is megjelentették. Életének főműve az Elementa medicinae practicae címet viselte, 1833-tól öt kötetben jelent meg, utolsó kötetét már fiával, ifjabb Bene Ferenccel írta. Mai értelemben belgyógyászati tankönyv, amelyben elméleti kérdések kifejtése mellett saját gyakorlatának eseteit is részletesen tárgyalta, de széles szakirodalmi műveltségének is tükre: számtalan esetet hoz fel mások – szakirodalomból olvasott – gyakorlatából, pontosan megjelölve azok irodalmi forrásait. 1848 tavaszán nyugdíjba vonult, a forradalom, a szabadságharc, bár büszkén vallotta meg mindig magyarságát, távol állt tőle. De ugyancsak távol tartotta magát az önkényuralomtól, mert királyhűsége ellenére elítélte az önkényt, a magyarság megtiprását. 1858. július 2-án halt meg Pesten, sírja a Kerepesi temetőben található. 1802. október 17-én a pesti főplébánián feleségül vette Paschgall Mária 20 éves hajadont. A tanúk: Schraud Ferenc protomedicus, Kögl Ferenc pesti szenátor, Kitaibel Pál egyetemi tanár és Fellner Benedek pesti polgár voltak. Házasságukból 1803-1819. között 10 gyerek született, 8 fiú és 2 leány, amelyből id. Bene Ferenc halálakor – a gyászjelentés szerint – 7 volt életben.
Bene-ház Bp. Budapest Váci utca. 4. http://urbface.com/budapest/a-bene-haz
Gyermekei:
- Bene Ferenc Antal Ádám (1803.09.27-1881.04.29)
Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, előtte a pesti piaristáknál tanult. 1826-ban szerezte meg orvosdoktori oklevelét. Ez után az egyetem igazságügyi orvostani tanszékére került, 1828-ban – apja kíséretében – Angliában járt, majd hosszabb franciaországi tanulmányutat tett. Ezen tanulmányút naplója az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található. 1837-ben egyik alapítója lett a Pest-Budai Királyi Orvosegyesületnek, amelynek előbb pénztárnoka, 1851-től alelnöke volt. 1875-ben az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába választotta. Széles szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Közegészségügyi témájú írásai az "Orvosi Tárban", a "Tudományos Gyűjteményben", a "Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálataiban", a "Gyógyászatban" stb. jelentek meg. 1840-től a törvényszéki orvostan helyettes tanára lett, 1860-ban nyugalomba vonult. 1843-ban kiadta aTetszhalál c. munkáját, 1843-ban pedig a Törvényszéki orvostudomány című könyvét, amely ugyan A. Henke azonos című könyvének fordítása, de az első ilyen tárgyú, magyar nyelvű egyetemi tankönyv. 1842. február 5-én házasságot kötött Eggenberger Teréziával, Eggenberger József neves könyvkereskedő leányával, akitől három lánya született.
- Bene Mária Borbála (1805-1805)
- Bene Antal Ádám (1806.06.xx -1868.05.20)
Nagyváradi cs.k. helytartósági titoknok, helytartótanácsi tanácsos, felesége Steltz Franciska (1816-1889)
- Bene Károly Frigyes (1807.10.7 - 1873.12.01)
országos törvényszéki tanácsos
- Bene Alojzia Anna Barbara (1809-1809)
- Bene Rudolf György (1810-1811)
- Bene Pál József (1813.01.10 - ?)
főtörvényszéki irodatiszt Pozsonyban, felesége Hänisch Katalin
- Bene Nepomuk János (1815.01.22 - 1874.09.07)
Jogi tanulmányokat végzett, előbb Pesten tisztviselő, majd az 1848-1849. évi szabadságharc idején a Moson vármegyei nemzetőrség segédtisztje, 1848/49-es honvédőrnagy, a Komárom várában alakuló 202. Zászlóalj parancsnoka, a világosi fegyverletétel után időlegesen külföldre menekült, 1851-ben – apja közbenjárására kapott amnesztiával – hazatért. Előbb Kecskeméten, majd Egerben adófelügyelő, majd a város számvevője. Az egri honvédegylet elnöke. Felesége Tschögl Anna.
- Bene Rudolf (1816.12.27 - 1888.12.08)
Orvosdoktor, sebész- és szülészmester, Bene Ferenc kilencedik gyermeke. Tanulmányait a piaristáknál, majd a pesti Tudományegyetem orvosi karán végezte. 1840-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Disszertációja nyomtatásban is megjelent. Az egyetem elvégzése után megszerezte a seborvosi és szülészmesteri oklevelet. Kezdetben az egyetemi kórodéban dolgozott, majd a Rókus Kórház belgyógyász-főorvosa lett. 1843-tól a Pest-Budai Királyi Orvosegyesületnek, 1847-től a Magyar Természettudományi Társulatnak volt a tagja, ez utóbbinak 1860-1870. között a titkári tisztségét is betöltötte. Az 1860-as évektől magángyakorlatot folytatott. 1850.körül házasodott, első felesége
Szupánsics Erzsébet, második felesége 1865.-tól Rohrmüller Mária. 1881-ben a Társulatot igen értékes orvosi könyvtárral ajándékozta meg, amelynek egy része apja könyvtárából származott. Házasságából három gyermeke született, fia volt Bene Géza (1855-1922) bányamérnök, aki oklevelét a selmecbányai főiskolán szerzett. Előbb vasúti mérnökként dolgozott, majd az aninai szénbánya igazgatója lett. 1886-ban a nyugat-európai szén és ércbányászat modern technikáját tanulmányozta, a hazai bányamentés egyik kezdeményezője és szervezője. Jeles szakíró, írásai hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Főműve A kőszénbányákban fellépő gázkitörésekről, Budapesten 1910-ben jelent meg.
- Bene István Ádám (1819.08.15 - 1894.05.13)
Nemesi testőr és főgimnáziumi tanár. Született 1819 Pesten. 1835 augusztus 18-tó hadapród a 32. (Este) gyalogezredben. A testőrségnél 1840 május 1-től 1845 április 30-ig, az utolsó évben mint a II. testőrőrmester szolgált Pest vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban a 31.(Leiningen-Westerburg) gyalogezredhez helyeztetett, hol 1846-49.-ig főhadnagy és zászlóaljsegédtiszt.