Vita:Duliskovics Mihály

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

A cikkből átemelve -Wikiforrásba

Ötletek (1838)

(Eredeti irásmód megőrizve)

Vannak olly pillanatok, mellyekben két emberi lény hirtelen meglepetve érzet ’s gondolat tág világá­ban egy ponton találkozik, midőn t. i. gondolatjok kiejtéséhez mindkettőnek egyszerre ugyanazon szavak jönnek meg, eleinte mind a’ kettő megretten, majd édes kedvü érzés váltja-fel hasonlelküségeket.

A’ nagy pillanatok többnyire egyszótaguak.

Az ember számvetésével a' gyémánt fényű csillagokat megkötheti, érkezésüket, visszatértüket kijelelheti, elméjével égről égre felhághat, ’s magának még­is megfejthetetlen valamije marad.

Ott diszlik a’ haza, hol a’ köz ipar ’s a’ köz értelem csatolja egybe a’ hon tagjait.

A’ mi elevi terveink észlegi játékát egy véletlenség, egy közbe jött ok, képes megváltoztatni.

A’ letünt évek hasonlók azon álmokhoz, mellyeket, bár mint is óhajtanók, többé vissza nem álmodhatjuk.

Verchovina (1838)

(Eredeti írásmód megőrizve)

Máramaros Vármegyének egyik éjszaki oldala, mellyet a 'Kárpát hegyek' messze térre ellátható magos ormai ön megyéje' forróbb közösülésétől elrekesztenek, Verchovina nevezet alatt jő. E' táj fekvését Tyuskától kezdve Kolotsáig koszorú sorban terjedő Kárpát hegyek határozzák, mellyek lejtőségük, vagy emelkedettségük szerint e' vidék' éghajlatára is majd szelidebben, majd szilárdabbul hatnak. Nevezett hegyek' körén belől Gallitzia felé elterülnek azon orosz ajkú 49 kissebb nagyobb helységek, mellyekben ugyan semmi kitűnő disz, vagy rend nem mutatkozik, de a' mellyek' lakosai' szorgalmának 's nevezetességeinek felületes leirásával, hiszem, hogy nem szükségfeletti dolgot követek el akkor, midőn minden igaz hazafiról, kiben közönséges honismereti inger gyuladoz, fölteszem, hogy annak nem csekély tárgy honja' népének 's szokásainak részenkénti esmérete is. Verchovinaiakról általjában elmondhatni, emésztő magányban 's komoly együgyüségben tespednek, vagy azért, mivel a' társas világ' melegebb közösülésétől el lévén szigetelve, tanulatlanság' sürü ködjében sinylenek, vagy azért. mivel jó tág körében mind eddig semmi pór gyermekek' neveltetését érintő terv nem intéztetett; egyébiránt e' nép könnyü elme fogékonyságánál fogvást lassan oszlatandható volna e' tapasztalatlanság, vagy hogy jobban mondjam-ki magam, e' tudatlanság, mihelyt illy nevelő intézet létre hozattatnék, – és én ugy gondolom, hogy e' nem csekély kivánság, midőn tizenkilencz ezeret meghaladó miveletlen emberi lények', ha nem egész tökéletesitése, legalább jobbá tétele forog szóban. A' mi illeti szorgalmát e' népnek, noha több működésre alkalmas volna, egy része élete' édesbitésére kevés gondot vetvén, jobbadán nyomoru szegénység' viszonyai közt sinylik, midőn másik része majd sudar fenyvek' Talabor 's nagy ág folyam' habjain élete veszélyi közt leszállitása, majd földmivelési szorgalom 's kézi ipar után keresett pénzzel csapolja szükségei 's külömbféle tartozásai folyamát. Vannak szorgalmasb részeinek más haszon nézetű módjai is t. i. szar­vas marha tartás, ’s juhtenyésztés; mi az elsőt illeti, ez kis növése következésében kereskedési nézetben cse­kély pont akkor, mikor a' vevők olcsó árpénznél való erős megállapodottságuk, vagy egy más táju jobb faj elválasztása siker nélkülivé teszi a’ verchovinai gazda várakozását – a’ juhtenyésztés több haszonnal jár, ’s sokszor remény feletti sükerrel jutalmazza a’ gazdák’ fáradozásit. Van e’ mellett majd minden Verchovinainak egy egy mokány növésü lova, mellyet ők sós viz felhozatalára használnak; jobb lovakat is Örömest tartaná­nak bővében lévén a’ legelőknek, de az útak’ zordonsága nem engedi azt; kenyerük zab, vagy árpa, vetnek azonban tavaszi rozsot is jó trágyázott földbe.

Nemesebb gyümölcsök híjával vannak, ’s mi vad izük volnának is, azokat a’ kora derek elfagyasztják, ’s igy semmi figyelmet sem érdemlenek, a’ török búza épen nem is teremhet, a’ burgonya 's káposzta az elégségig megterem.

Az emlitett Kárpát hegyek koszorufontan körül övedzvén Verchovinát, Tyuskától feljebb ’s feljebb emelkedve napkelet felé sivatag erdőket ’s havas pusz­tákat formálva, azért is nevezetesek, mivel hegy fel, vagy oldal alanti részei kövér legelőket adnak, délke­leti részén fekvő hegyeken pedig mintegy három mér­föld területen élő emberek’ emlékét meghaladó idő óta borzasztó földingásnak nyomai jelenleg is láthatók, a’ hol részint több szakaszokban álló vizek léteznek, részint a’ hegyek tetőiből földingással leomlott egész szirthalmoknak egressel ’s hanttal benőtt maradvány nyomai megmaradtak; irtódzik a’ gondolat, midőn illy hegyek borzasztó összeomlási félelmeit feszegeti. Ne­vezetesebb Polyana helység határában lévő amaz álló víz, mellynek a’ helybéli lakosok Ozera, az az tenger szem nevezetet adának, az egész földszín széltében több száz ölekre terjed, mellynek középponti melysége esméretlen, vize undorító, a’ bele vetett halak rögtön megdögölnek, a’ hegy oldalban marhát teleltető gazdák téli nagy fagyok után rémüléssel halják jég alatti bőgését ez álló víznek, melly a jég alá szorult légnek ki­töréséből eredvén, a’ lakosoknak sárkány ott laktáróli mesés képzeletre okot szolgáltatott.

Verchovina majd nem minden helységeiben ásvá­nyos vizforrások találtatnak, mellyek sorvadásban sinylődőknek sokak által tapasztalt használatjoknál fogvást ivási ’s fürdési czélból ajánlhatók. Nevezete­sebb az Etkörmezei büdös köves, melly egy jó emel­kedésű domb közepéböl tojás nagyságu buborékokban buzog-ki; ezen dombocska oldalvásti vonalában nagy ág viz medrének közepéig egy szikla nyomul-ki, mellynek vizfeletti emelkedettségében ásványos viz for­rás szemlélhető; továbbá nevezetességei közzé tartozik: a’ hegyi kristálykő, melly nap’ sugáritól tündökölve sok szegletü formájában gyémántot játszik; rengeteg erdeiben nevezetesebb állatok: a’ szarvas, őz, vad disznó, medve, farkas, róka, borz, vad páva ’s császár madár.

Ezen felületes Verchovina iránti rajzolatimhoz legyen szabad fejezetül azon útak iránti észrevételemet ragasztanom, mellynél fogva, minekutánna más or­szágok vas utakról gondolkoztak , ’s Hazánknak csinosb vidékei is kénymentü útakat alkottak magoknak, sőt ön megyéje egyébb tájai is alkalmatos tsinált uttal bír­nak, – valahára Verchovina is emésztő tespedéséből kiemelve, ha csak tűrhető úti készséggel ellátassék; a’ mit annyival inkább várhatni, mivel tudva van, hogy az illy utak egyszersmind hathatós rugói a’ kereskedésnek, a’ jó létnek ’s előhaladhatásnak.

Arany és ezüstről valami (1845)

(Eredeti írásmód megőrizve).

A’ pénz legkiszemeltebb ’s legmegvitatottabb anyaga a’ journalistikának elannyira, hogy a’ discusió terén alig van tárgy, melly körül több javaslat ’s terv tétetett volna, mint pénz körül; alig anyag melly jobban kimerittetett, vagy a’ melly a’ nyomtató sajtót többet fárasztotta volna. Ha kinek tetszik, ám fussa végig a’ journalistikát ’s meglátandja, mikent alig találtatik lap, mellyen pénz ’s nyereményi számolásról majd egy majd más ne mondatnék, tehát a’ pénz azon szójárások közül való, mellyeket értelmeznünk sem szükséges, egyébiránt is kétségtelen lévén az, miszerint alig van közállomány, alig nemzet keleten úgy mint nyugaton, vagy bárhol egyebütt, melly jóllétre törekvése közben a’ pénzt sok másnak, sőt némellyik mindennek elibe ne tegye, következőleg melly ne tudná, mire való legyen a’ pénz? Nem állítjuk ugyan, hogy nincsenek nemzetek, mellyek még most sem tudnak a’ pénzről semmit; de az illy népeket, alább teendvén róluk szót, legalább e’ helyütt számból kihagyatandóknak véltük; többire nézve a’ pénzkörüli sok variatio, mellyek mellett nem egy üstök izzadott már, csak ez egy determiniumban öszszesül: pecunia est nervus rerum gerendarum; mire nézve tehát körülírásunkra sincs szükség, de tervet sem adandunk itt elő, őszintén megvallván, miként távol van tőlünk, hogy materialis tárgyak körüli tervek készitgetésökbeni avatottságot igényeljünk magunknak, sőt egyenesen kimondjuk: miként mi egészen más szempontból indultunk ki, midőn jelen szemléletünkhez fogtunk, t. i. ezen kérdés megoldását tűztük feladatunkul: Mi indок vezethette kezdetben az embereket arra, miszerint arany’s ezüstnek más tárgyakért csereberézhetési eszközként használandását megalapítanák, mind kettőnek becsértéköket akként határozván meg, mikint majd minden productivitas ’s csereviszony úgy szólván egyedül tőlök föltételeztetnék. A’kérdés megoldása egyszerű okoskodáson épülend.

A’ pénz mikori feltaláltatását illetőleg, legfelebb is ezzel felelhetni: hogy valamiként más találványok, mellyek az ember első szükségeinek kipótolására valók, minő: ruhakészités, földmivelés, eledelkészités, tűz-használás, hajlékok fölállítása nem valamelly előre kiszámított körülmény productumai, hanem véletlenség szülte következetek: ugy ’s annál kevésbbé a’ pénz sem valamelly eleve kiszámított körülmény szüleménye, legalább hogy az embereknek polgári szövetkezésök tökéletlen korában volt volna már pénz, előttünk hihetetlen: hanem inkább azt hiszszük, hogy a’ kereskedés, melly eleinte különben is csekély ’s alig észrevehető lehete, csak nyers termesztvények kicserélése által eszközölteték. Később a’ cserebere gyakoribbá levén, mivel a’ vevőnek sokszor nem volt meg az, mit az eladó szeretett volna, bárha tagadhatlan egyébiránt hogy a’ cserekereskedés szinte haszonhajtó volt, – átlátván ennek alkalmatlanságát az emberek – nem sokára rá kelle jöniök egy közönségesitendő csereszer feltalálására: igy történheték azután, hogy némelly vidékeken a’ csigahéjakat, másutt fát, sót, folyó gyántát vagy szárított halakat pénz gyanánt használni kezdették; nem sokára pedig utána a’ nemesb érczeket illy csereszer képezésére még alkalmasbaknak találván , ezeket tették köz forgalmuakká. Miért pedig kizárólag az aranyat ’s ezüstöt, annak okai, de csak hozzávetőleg, mert definitiv értelemben szólni itt aligha lehet, a’ következőkben adandjuk elő. – Flavius József állításain, ki az első emberek ős történeteit Mózes valószínűségével adja elő, a’ többiben meglehetősen el tudunk menni, de 3ik fejezetbeni állitványai legalább előttünk hihetetleneknek látszanak, ugyanis érintett 3ik fejezetben (Antiquitatum Judaicarum L. I) azt említi ’s hozza fel: mintha Kain csikarása ’s erőszakolásai által töménytelenpénzöszszeget gyűjtött volna öszsze; ezt mi az ős világ embereiröli mondathatókkal semmikép sem tudjuk öszszeegyeztetni; mert kérdjük: kitől eröszakolandhatta ki azt Kain? kivált feltéve, hogy a’ még állapoti különbséget sem tudott embereknek alig juthatott avagy csak eszükbe is, hogy pénzt veressenek, miután még kevesen levén a’ földön kinek kinek annyija vala csak, hogy az anyatermészet adta hоlmi termékekből kereskedetlenül is megélni tudott: bár ha egyébként tagadni nem akarjuk, hogy épen Kain sarjadékából az Istenség átka fogtáéból eredt majd minden találvány, mi azonban még sem vezet bennünket oda, hogy elhigyük: mintha Káinnak akár ragadományból, akár honnan onnan pénze, még pedig nagy öszszegben volt volna hanem igen azt elképzeljük, ’s hiszszük: miként Kain lelkiismérete mardozásai által kevésbbé termékeny tájakra száműzetvén akár szükségből, akár pedig birtokvágyból, melly már e’ korban is tulajdona vala az embernek, holmi egyet mást talált fel: de hogy pénzt csikart volna öszsze, mint hihetőségen felül állót, tagadjuk.

Csak Ábrahám, ez erényei ’s patriarchai méltóságáért nagyra tekintett férfiu korában (1947-2122) vagyunk bizonyos nyomában a’ már létező, ’s nevezetesen nemesb érczekből készült pénznek; a’ bibliai lapokban következőt olvasunk Ábrahámról: ,,Appendit – – – 400 Sidos argenti probatae monetae publicae“ ennyi pénzen vette t. i. Ábrahám Ephrontól Hebront, és ebből következik, hogy említettük patriarcha idejében már létezett ezüstpénz, ’s hogy illyennek nem csak ő maga vala birtokában, hanem mások is; következik: hogy már ekkor közönségesen becsült ára is volt az ezüstnek mert különben Ephron aligha oda adandotta vala földjét, ha nem tudja, mennyit erő legyen Ábrahám ezüst pénze; a’ „probatae monetae publicae“ szavakból pedig az tetszik ki, hogy ez Ábrahámféle ezüst valamelly közállományi pénzverő házból került ki, ’s mint illyen előre megméretve, ’s darabokra metszve foroghatott az emberek kezei közt. Eleazarnak Ábrahám Mezopotamiábai küldöttjének beszédjéből pedig az lesz világos, hogy Ábrahámnak ezüstön kivül aranya is volt, bár ha arról, hol zuzat – mosat -’s olvasztathatott ez arany ’s ezüst, ’s hol bélyegeztethetett pénzzé, bizonyost ismét nem mondhatunk. Mózes elbeszélése további folytában Izsák után csak hamar Jákobra Izraél népének ősatyjára jövünk; ez Szichemben Hemor örököseitől 100 Kezitách aranyföldet vesz; József 20 pénzen eladatik, majd csudateljes viszontagságok szövevényei által az egyiptusi Faraó nagy vezérévé levén, az eleve megjövendölt éhség idején sok szabad földet gabnaért mint árendás földdé tesz, testvéreinek pénzöket viszszaadatván.

A’ mutatási irányt, mennyire az históriai, tovább ’s hoszszabban nyújtani nem szándékunk; mert már ezekből is mint semmi kétséget sem szenvedő bizonyítványokból tökéletesen kiviláglik az, miszerint az özönvíz utáni emberek idején korán ismerték az arany ’s ezüst becsét, ’s ha kereskedtek, mint kereskedniök kellett is, ezen kereskedésök, jóllehet felfogásunk szerint eleinte csekély lehete, ’s csak lassan lassan terjedhete tágabbá, kétségkívül említettük érczek árán folytattaték. Állításinkból, hiszszük az semmit sem von le, hogy ez érczeket mindjárt ott elején egymásnak csak oda mérték, ebből inkább annak kelle folyni, hogy az emberek illy egymás közti odamérést kényelmetlennek ’s idő-vesztegető foglalkozásnak találván, ’s igy azt könnyen megunhatván, végre is azon gondolatra jutának, hogy azt közforgalmúvá tétetendése előtt eleve darabokra metszve megmérjék, ’s ugy kereskedjenek vele; még pedig minél inkább ’s jobban szaporodék az emberek számuk, ’s igy minél több ’s nagyobb szükségek támadtanak közöttük: annál nagyobb mértékben folytattaték ez érczekkeli kereskedés, ’s igy annál inkább kerestettek ez érczfajak, mint a’ mellyek árán minden mást könnyen be lehete szerezni.

Ezen érczeknek köz keletü ’s forgalmuakká tétetésök előtt mi lehete az: hogy épen csak arany ’s ezüstnek adaték cserehasználat tekintetében elsőbbség, részünkről azt vagyunk hajlandók hinni, miszerint arra legtöbbet befolyhatott a’ szem kívánás; mert arany ’s ezüstnél semmi más ércz jobban nem fénylik, az mindnyájunknak tetszik, fényökért tetszenek a’ drágakövek is, a’ mi pedig szemeinknek tetszik, azt örömest nézzük, sőt sajátunkká mégis tenni iparkodunk; a’ gyermekeknek is, mi fényes ’s csillámló, tetszik; ellenben mi sötét ’s homályos, azt veszteg hagyjuk; főleg pedig mivel más érczek bővebben találtattak, ’s könnyebb móddal beszerezhetők voltak, mint arany ’s ezüst, ezek mint gyérebb tárgyczikkek örömestebb ’s nagyobb kívánattal cseréltettek be más holmikért nevezetesen ollyanokért, miknek bővében vala az, ki arany ’s ezüst után sóvárgott.

De hát hol fekszik még is a’ tulajdonképeni ok, hol sajátlagos alapja annak, hogy említettük érczeinknek becsök annyira felhágott, hogy általányosan 's mindenfelé kevertetni kezdettek ? talán az embereknek köz megegyeztökben? vagy mert talán ez érczek valamennyi üzér ’s nyerészkedők által a’ kereskedés nélkülözhetetlen alapjául tekintethettek ? Az elsőt illetőleg: a’ köz socialis viszonyok közt megtörténhetett ugyan, hogy az emberek közértelmüleg megegyeztek azoknak más tárgyakért csereszerül kizárólag használandásukra nézve: de vajjon megtörtént é ez valósággal ’s ha igen, hol történt? azt aligha valaki meg fogja határozhatni. A’ másodikra vonatkozólag: szabadjon megvallanunk hogy bárha pénz nélkül életfejletlenül maradandott vala a’ kereskedés de ez életfejletlenül maradandásból még nem következtethetni azt: mintha említettük érczeink nélkülözhetlen alapját tették volna a’ kereskedésnek, kivált mindjárt ott elején, mert hiszen voltak népek, ’s vannak jelenleg is, mellyek arany ’s ezüstnek hasznát valamint nem tudták, úgy nem is vették sőt némellyek még most sem veszik: de nép, melly földmivelés , baromtartás, vadászat vagy halászat nélkül el volt volna, vagy jelenen ellenni tudjon, alig volt, sőt jelenleg sincs; ’s ez oknál fogva bár az illy népek, hol még az anyagi életjavakat érczek nélkül is csereberélni tudták, többé kevésbé műveletlenek voltak is: de mivel a’ műveltebb népek közt sem volt meg mindenne к mindene, a’ dolog természetéből azon kénytelenség következheték , miszerint ez utóbbiak között is mindenik azt, minek körében vala, másnál azzal cserelje fel, mire ennek többé szüksége nem vala, ezekből tehát az tetszik ki, mikép a’ kereskedés mozgonya ’s alapja a’ szükségeseknek beszerezhetésöktől föltételezteték; semmi esetre pedig nem következtethetni: mintha a’ szóban levő érczek egyedüli ’s nélkülözhetlen alapját tették volna a’ kereskedésnek, ’s igy ez által némileg eszközlendő jólléti megelégedésnek.

Mert tegyük fel, hogy valamelly nemzet bővében vala az arany ’s ezüstnek; de tegyük fel egyszersmind, hogy más mije nem volt, mire neki mégis szüksége vala; nemde természetesen az illy nemzet utána fogott vágyódni annak a’ más minek, mire neki szüksége vala? tegyük fel, hogy valamelly egyed élelem, ruházat, viz, fa, só ’s más szükségesek híjával van, aranyat ezüstöt egyébiránt bőven birjon, nemde, hogy a’ szükségeseket beszerezhesse, kénytelen lesz arany ’s ezüstjétől megválni, még pedig talán egész készséggel váland meg tőlük nem egy, csak hogy a’ szükségesebbekre szert tehessen: ellenben feltéve, miszerint valamelly egyed olly szerencsés, hogy mindennel, mi szükség vagy kényelméhez tartozik, el van látva, ez egyed sem leend nyugott ’s elégedett, hanem fény ’s pompa után fog sovárgani, ollyasmi után t.i. minek ő még nincs birtokában, a’ ki pedig többet kiván, bárha egyébként minden szükségessel vagy kényelméhez tartozókkal el van is látva, az elégületlen; tehát arany ’s ezüst olly kevéssé szükséges tényezője az emberek gazdagságbani megelégülésöknek, mint a’ favas vagy más illyen. A’ kérdésben forgó érczeknek általányositott becsük okát tehát másutt kell keresnünk, keresnünk kell azoknak ritkaságuk – ’s hasznosságukban, a’ mit igy mutathatni meg. A’ mi mindenütt van, minden helyen találtatik, azt annyira sem én nem kívánom, sem más, sem én nem keresem, sem más: mint azt, mi gyérebben lelhető; hogy tehát arany ’s ezüst becsre kapott, oka az, hogy ritka; de még sem egyedüli ok ritkán lelettségök, hanem hasznosságuk is, mert egyedül ritkán lelettségök még nem teendhette érczeinket azokká, hogy utánok annyian, ’s olly mohón kapkodjanak: hanem ’s főleg teendette azoknak hasznosságuk, a’ mi mind két tekintetben illyen, azt már én is kívánom, ’s keresem, de más is, ’s ha megleletett, mindnyájan szeretjük. –  

De hát lássuk, vajjon ritka ’s hasznos é az arany ezüst? kinek arany ezüstje bőven van, ha az ritka ’s hasznos nem lenne, az azt biró egyed, mint más egyéb holmijétől, miknek bővében van, könnyen szabadul, ’s menekedni szeret, azon egyed arany ’s ezüstjétől szinte könnyen szabadulandna , de kérdjük: ki teszi ezt? legalább ott, hol arany ’s ezüst becsültetik, senki sem, mert kiki ugy van meggyőződve: hogy mert arany ezüstjének sok ember, sőt majd valamennyien, örömest utána kapkodnak , annak tehát még is ritkának kell lenni; és ezt alig tagadhatni, mert mi bőven terem, és mindenhol van, azt fel sem veszszük, az után nem kapkodunk; tehát hogy említettük érczeink olly annyira kivántatnak, annak nem egyéb oka lehet, mint az, hogy az arany ’s ezüst ritka.

Hasznosságukra vonatkozólag: igen igaz az, miszerint ha csupán belértéköket nézzük ezen érczeknek, olly belsajátságot lelendűnk bennük, minőt más érczekben nem: igen de más érczekben is vannak sajátságos tulajdonok, olly tulajdonok, minők arany ezüstben nincsenek meg, tehát arany ezüst belértékében semmi esetre sem fekszik a’ hasznosság; hanem talán inkább azt lehetne mondani arany ’s ezüst azért hasznos, mert árukon mindent beszerezhetni: ugy de ez állítás sem kielégítő, mert itt ismét az a’ kérdés jő elő: miért szerezhetni hát arany ezüstön mindent!

És itt egy kissé ki kell térnünk eleve megvallván azt: hogy aligha nem utánzási vágy játszhatott itt főszerepet, tudjuk t. i. miszerint ott elején az emberi dolgoknak, mindjárt az után, hogy az emberi nem lemondott magánykodásáról, ’s nemesb erejét ’s valóját már mint bizonyos hon polgárává lett, fölemelni iparkodék; a’ meleg keleten több birodalom megalapítása után azoknak szerzőik önkényök érzetiben mindenkép arra törekedtek, hogy uj méltóságuknak bizonyos fényt kölcsönözhessenek, minek következtében alig volt fejedelem, alig uralkodó, ki arany ’s ezüst fénye által nem kívánta volna magát alattvalóitól megkülönböztetni; az ezüst fejér színeért tetszheték a’ szemnek, mert világossághoz, – arany, mert színe a’ nap sugaraihoz hasonlita; a’ kelet fia nyugalom ’s éldelésre hajlékony mindkettőről valami igen sokat majd rendkívülit tett fel; látván tehát urán ’s fejedelmén a’ fényt, majmolni kezdheté azt, az utánzás könnyen szokássá lehete, a’ szokás tovább terjedhete, miglen végre másod természetté erősűlt. Mihez pedig egyszer hajlani kezdünk, az aztán többnyire mint kedves tűnik fel előttünk, ’s igy aztán azt rendesen kívánjuk; mit pedig valamennyien kívánunk, ’s különös benyomásáért sajátunkká tenni iparkodunk, az első becsűvé válandván mindnyájunknak tetszik; a’ mi pedig mindnyájunknak tetszik, azért a’ nélkülözhetőt örömmel oda adjuk, kiváltképen pedig ide értvén még annak tudását is: hogy majd szükség esetében ugyan illy elsőbecsüvé vált czikk árán mindent beszerezhetendűnk. Igy válhattak ’s lehettek említettük érczeink is – magától értődik, hogy nem egyszere, hanem csak időközről idő közre hasznot hajtókká, ’s becsesekké; ’s mert egyik szenvedély a’ másikat szokta fölkelteni, ’s mert kinek arany ezüstje volt, azon mindent beszerezhetett csuda é ha azok hasznavehetőségökért mindnyájától lehető erőtehetséggel kerestettek ’s kerestetnek jelenleg is; és valóban nem ok nélkül, mert kinek arany ezüstje van, az majd semminek sincs híjával, mert azoknak árukon rendesen mindent begyüjthetni részint lakos társinktól, részint idegen más tájakoni népektől is; ’s innen volt az, ’s van, hogy még az olly népségek is, mellyek arany ezüstre eleinte mit sem adtanak miután hasznosságukat átlátták, elvégre ők is becsülni kezdették azokat, mint ollyan tárgyczikkeket, mellyekért ők mindenhez, mi előttük mint szokatlan ritka feltűnt – könnyen hozzá juthattak.

Egyébiránt meg kell vallanunk azt is, miszerint természetünk ugy van alkotva, hogy mások kivánatukra rá szoktunk állani ’s к vált, ha sejtjük, hogy ez nekünk hasznot hajtand, még könnyebben szoktunk hajlani, mint különben; ’s mert a’ kívánás kivált üzérkedőknél majd határtalan, főleg az arany ’s ezüst kívánás, – mi természetesb, mint az, hogy a’ ki valakitől nyerni akar valamit, a’ szerint alkalmazza magát, a’ mint látja ’s veszi észre, hogy ennek ez, amannak amaz tetszik, hogy tehát mindenkinek azzal szolgáljon, a’ mit kedvesen fogadandónak vél; igy az európaiak észrevevén, hogy az amerikaiaknak holmi csecsebecsék tetszenek, keveset érő, de fényességökért mégis tetsző czikkekkel szolgáltak ezeknek, tőlük viszonfejében arany fövényt nyerve; az afrikai mór még most is aligha oda nem adja dohányért gyöngyeit folyó gyántáját. Azonban mindez csak oda mutat, hogy az illy népek még nem kereskedő népek, de mihelyt azokká leendnek, mihelyest, ’s minél inkább kereskedendnek, legott arany ’s ezüstjöket felebbre ’s nagyobbra becsülendik, mint odáig, mint ez minden kereskedő néppel igy történt először.

Arany ’s ezüst érczek becs-közönségesittetésöknek okául ritkán lelettség ’s hasznosságukat hozhatni fel tehát, de kivált ez utóbbit, közvetlen okául t. i. a’ kereskedésbeni könnyűséget; közvetettül pedig a’ keleti népek uralkodóinak é letmódjok ’s pazar pompájokat, mellyel ezek mint valami különböztetővei éltenek, ebből utánzás támada, ebből szokás, szokásból másod természet, melly jelennen majd mindenkit elannyira zaklat vagy legalább foglalkodtat, hogy szinte hinni kezdi némellyikünk, miszerint az helyét sem töltötte be, ki a’ bennünket olly meszsze vitt tárgyczikkel, mint melly nélkül nem is írhatni, – nem bir. *) Ungvárott Duliskovics Mihály. Ogodej ^vitalap 2023. június 17., 20:27 (CEST)