Vita:Krisztián

keresztény - kereszt

A Krisztián (Christian, Christianus) szót a magyar nyelvben keresztény-nek fordítják, a valódi jelentésnek azonban az alapja Krisztus, nem pedig a kereszt: „Krisztushoz tartozó”, „Krisztus-követő”. A Keresztény szó egy magyar szó, ami Krisztus keresztre feszítésére, és a keresztre feszítése általi megváltásra utal. A keresztények egész életük során a kereszthalál általi megváltásra emlékeznek. Nem tudom, hogy a flegma megjegyzéseid honnan jönnek, de inkább rád bízom. A Keresztény nem a Krisztusból ered, Krisztus nevének magyar fordítása nem „keresztény”, hanem „felkent”. Ezt hozzáértő szakemberek is tanítják. Üdv – Kristiano ^vita 2009. február 2., 14:22 (CET)

Én úgy tanultam hittanon is, hogy a keresztény szó Krisztus nevéből ered, és etimológiailag nincs köze a kereszt szóhoz, legfeljebb később összekapcsolták vele. (Nem állt szándékomban flegmának lenni, de senkinek nem tetszik, ha a szerkesztéseit magyarázat nélkül visszavonják. Igaz, az én hibám is volt, mert az indokaimat nem itt írtam le szerkösszefoglalóban, hanem a Krisztina cikknél, és nem volt kedvem 2x leírni.) De idehívok valakit, aki szakértő az ügyben. – Alensha ^sms 2009. február 2., 14:28 (CET)

Ja és azt én se mondtam, hogy Krisztus neve keresztényt jelent, én azt mondtam, hogy a Krisztián jelenti azt, hogy keresztény, ami azt jelenti, hogy Krisztus követője. – Alensha ^sms 2009. február 2., 14:30 (CET)

Jé, de érdekes, az ember (= én ) el se gondolkodnék rajta, mert olyan evidens az összefüggés. Nos, a nagyetimológia a következőket mondja:

„Szláv eredetű szó: horvát krstijan, szlovén kristjan, szlovák kresťan (‘keresztény’), ezek vagy közvetlenül, vagy a latin Christianus közvetítésével a görög Khrisztianosz (‘Krisztusi’) szóból erednek (lásd kereszt). A magyar szó forrása a horvát vagy szlovén volt; a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő magánhangzóval való feloldása révén előbb kirisztján, majd hangrendi kiegyenlítődéssel keresztyén alak jött létre. A 16. század óta mutatható ki a ~ alakváltozat, amely a kereszt szó határozott beleértésével alakult ki; a reformáció korától ez a forma a katolikus használatban állandósult, míg a protestáns felekezetek az eredetibb keresztyén alakkal különböztették meg (s különböztetik meg máig is) magukat.”

Ezek szerint tehát mindkettő és egyik sem, a kialakult formában másodlagosan valóban egy a kereszt hasonló hangzásán alapuló népetimológiás értelmezésfélével van dolgunk, ami itt történetesen stimmel véletlenül. ;)

Az még a külön szép az egészben, hogy a kereszt maga is a Krisztusból származik:

„A szláv krszt (‘Krisztus; kereszt’) átvétele: bolgár kreszt, szerb-horvát krst, orosz kreszt. A szláv nyelvekbe a gót Krist közvetítette a görög Khrisztosz (tkp. ‘fölkent’) nevet, a khrió (‘beken’) származékát, amely a héber Masijah (‘fölkent’) fordítása). A ‘Krisztus’ đ ‘Krisztus feszülete’ đ ‘feszület’ đ ‘kereszt’ jelentésfejlődés javarészt a szláv nyelvekben ment végbe. Az átadó nyelv valószínűleg az óbolgár volt; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel. A ~ a korai időkben magát Krisztust is jelentette: a helynévi -keresztúr utótag eredeti jelentése ‘Krisztus úr’. Lásd még keresztel, keresztség, keresztény, keresztül, keresztül-kasul.”

Na, hát ez szép, akinek van kedve, ugyan dolgozza már bele a cikkbe. ;) Bennó^fogadó 2009. február 2., 14:48 (CET)

Ettől persze teljesen független, hogy a Krisztus jelentése valóban felkent (olajjal, szolgálatra, a khrió görög igéből képzett participium perfectum, krizma szavunkból ismeretes). Bennó^fogadó 2009. február 2., 14:51 (CET)

Rendben, köszönöm; így már elfogadom én is :) – Kristiano ^vita 2009. február 3., 10:31 (CET)

Kivágva a szócikkből

Szerintem az alábbiak nem a Krisztián névről szóló szócikkbe valók, hanem pl. a keresztény/keresztyén szócikkbe.

"A „Krisztus” szó a görög Chrisztosz (Χριστός) főnévből származik, ami a héber Mosiah (משיח), azaz „Messiás” szó fordítása (óhéberről ógörögre); jelentése: „Fölkent”. Ebből alakult ki később a görög chrisztianosz (Χριστιανος), illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. A szó középkori magyar formája kirisztián, kirisztyán, majd keresztyén volt.

A keresztyén szót a magyar nyelvben egészen a XVII. századig a keresztény kifejezés eredetijeként használták. Ezzel pedig a magyar nyelv is igazodott az európai nyelvekhez, melyek a megnevezésben az alapítóra, Jézus Krisztus nevére utaltak. A katolikus egyház a XVII. századtól teret engedett a könnyebben ejthető keresztény változatnak, és ezzel kissé összezavarta az öndefiníciót. Így ugyanis úgy tűnik, mintha a lényeg a „kereszten” lenne, és nem az alapítón és tanain. Talán az se véletlen, hogy egyes neoprotestáns egyházak a keresztet, mint jelképet elutasítják, ugyanis szerintük ezzel túlzottan hangsúlyosan jelenik meg a szenvedés – az örömteli üzenet, Jézus eljövetele helyett." – Perfectmiss ^vita 2009. február 13., 13:30 (CET)

Lásd a részleteket az egyel feljebbi szakaszban. Újra kéne írni az egészet. Bennó^fogadó 2009. február 13., 15:08 (CET)