Vita:Mihajlo Ivanovics Tomcsanyij

Mihajlo Ivanovics Tomcsanyij (a szovjet személyi igazolvány kiállításánál írták be így a vezetéknevét. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az akkori magyar hivatalos nyelven anyakönyvezett neve Tomcsányi Mihály volt) ismert ukrán (ruszin) író. Ungvár melletti Gerényben születet, jómódú földes gazda családban. 1949-ben édesapját - Tomcsányi Jánost, kuláknak nyilvánították és elvették földjeit, lovait, teheneit. Csak a háztáiát és két tehenet hagytak meg neki. Ez annyira megtörte lelkileg, hogy megbetegedet és 1953-ban meghalt. Édesanyja leánykori családi neve - Kepecs Erzsébet. A második világháború előtt Tomcsanyij (Tomcsányi) a Munkácsi kereskedelmi akadémián folytatta tanulmányait, azután a csehszlovák hadseregben szolgált. Később postai tisztviselőként Szolnokon, Budapesten és végül Kisújszálláson dolgozott. Ott ismerkedet meg jövendő feleségével Paál Gizella Annával, aki három gyerekkel ajándékozta meg. Ungvárra költözésük után megszületett Tamara kislányuk (újszülöttként a korházban vérmérgezést kapott és 10 napos korában meghalt). 1946-ban megszületet Mihály fiuk (építészmérnöki diplomát szerzet a Kijevi Állami Művészeti egyetemen. Vezető tervezőként dolgozott az Ungvári Giprográd nevű várostervezői intézetben. Utána 10,5 évig Ungvár főépítésze volt. 1991-ben Magyarországra telepedet, ahol most is családjával együtt, Budapesten él. Mihály fia, az író unokája, 1976-ban születet. Ő is Budapesten él). 1949-ben megszületet Gabriella lányuk (befejezte az Ungvári zenei főiskolát és tanított az ottani zeneiskolában. Jelenleg nyugdíjas. Két lánya van Gabriella és Katalin). Tomcsanyij (Tomcsányi) sosem volt a kommunista párt tagja és ez nagyon komoly hátrányt jelentet számára a szovjet érában. Kétszer jelölték Állami Sevcsenkó díjra és mind a kétszer, a megnevezett okok miatt, másoknak ítélték. A 60-as években kétszer töltötte be a Kárpátaljai Ukrán írók szövetségének elnöki tisztségét. Az 50-es és 70-es években rengeteg támadás érte az olyan kommunista író kollégái felől, mint Csendej Ivan, Mejhes Jurij, Poliscsuk. Mint író közeli kapcsolatban volt olyan ukrán író kollegákkal, mint Rélyszykéj Makszim (aki nagyra értékelte az akkor még fiatal író tehetségét), Técséna Pavlo, Honcsár Oleszy, Záhrebelynéj Pavlo, Valyszunyenye és mások. Ungvári, Bercsényi utca 82. sz. alatti házában, sok ismert személyiség fordult meg. Válogatott elbeszélései - 1950-ben Шовкова трава (Selyemfű), 1955-ben Оповідання (Elbeszélések), 1962-ben На кордоні (A határon) címmel jelentek meg. Kisregényei az 1953-ban kiadott Наша сім'я (Családunk), a Терезка (Terezka) 1957-ből, a Готель Солома (Szalma szálló) 1960-ból, valamint az 1968-ban megjelent Скрипка — його молодість (Ifjusága – a hegedű). Regényei: az 1964-ben megjelent Жменяки (Zsmenyák család); az 1969-ben megjelent Тихе містечко (Csendes városka) az író Kisújszálláson töltött éveiről szól; az 1972-ben megjelent Брати (Fivérek). Amikór beadta a Kárpáti kiadó szerkesztőségének a "Zsmenyák család" regényét egy idő mulva behívták és azt mondták, hogy ha nem visz bele a regény tartalmába egy olyan kiegészítést, amely szerint Zmenyák fia Mihály belép a kolhozba és ott megtalálja élete értelmét, akkor a regényt nem fogják kiadni (ennek a történetnek hitelességét, már Budapesten, megerősítette Stumpf Benedek András (költő-irodalomtörténész) is , aki abban az időben a "Kárpáti" kiadónál dolgozott és szemtanúja volt ennek az esetnek). Ez a követelés nyílt megaláztatás volt, hiszen mindenki tudta, hogy az író édesapját a kollektivizáció éveiben kuláknak nyilvánították és elkobozták az egész vagyonát. Mivel más kiút nem volt, az író inkább beleegyezett és kiegészítette a regényt ezzel a fejezettel. A már megnevezett irigykedő kollégái és (kommunista) párt mecénásaik, gondoskodtak arról, hogy az író állandó feszültségben éljen. Ettől függetlenül, annak köszönhetően, hogy témáit és hőseinek prototípusait az életből merítette, könyvei nagyon népszerűek voltak. Hűen és politikamentesen ábrázolta azt a kort amelyről írt. Műveiből áradt a humanizmus és a szűkebb hazája népeihez érzet szeretet. Átfogóan és hűen ábrázolta Kárpátalja és Magyarország embereinek életét a két világháború közötti időszakban. A "Zsmenyák család" regénye megjelent magyarul is az ungvári Kárpáti és a magyar Európa kiadók közös gondozásában. Magyar és cseh nyelvről fordított ukránra. Nagyon sikeres lett Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének ukrán fordítása. Tomcsanyij (Tomcsányi) Mihájlo 1975. január 19-én hunyt el. Az ungvári Kálvárián van eltemetve. A 80-as években a "Zsmenyák család" regényét megfilmesítették. A három részes filmet az ungvári, kijevi és moszkvai központi TV-ék sugározták. Trilógiaként kiadták ukránul két ízben és orosz fordításban a "Zsmenyák család", "Csendes városka" és "Fivérek" című regényeit. Ungváron a Bercsényi utcai házának homlokzatán emléktáblát helyeztek el. Gerényben azt az utcát, ahol szüleinek háza ál, róla nevezték el. Az író még életében komoly nemzetközi elismerésre tett szert. A "Zsmenyák család" című regénye magyar fordításán kívül, ki lett adva Oroszországban és Letorszában. Ki akarták adni Németországban is, de az író korai halála meghiusította ezt a tervet. Elbeszélései megjelentek több nyelven az ukrán irodalom antológiáiban, olyan írók művei mellett, mint Honcsár és Sztelmach. A 70-es évek elején, ha nem tévedek, akkor a "Népszava" című újság hasábjain megjelent egy cikk a "Csendes városka" című regényének ukrán kiadásáról, amelyet a "Zsmenyák család" magyarországi műfordítója írt. Azt írta, hogy Tomcsanyij (Tomcsányi) a háború utáni irodalomban elsőként hűen és emberségesen ábrázolta, a két világháború közötti Magyarország, talán legnehezebb és legellentmondásosabb történelmi időszakát. Tovább megjegyezte, hogy ennek azért van óriási értéke, mert mindez egy ukrán író alkotásában talált helyet. Kisújszálláson mai napig él Tomcsanyij (Tomcsányi) emléke. Feleségének szülői háza mai napig megvan. Mikor kisújszállási kollegáihoz eljutott az író halálának híre, a posta épületének üvegportáljába elhelyezték fényképét és a következő szavakat, írták alá - "Meghalt a mi drága kis Misikénk". Így csak egy olyan emberről emlékeznek meg, akit nagyon szerettek és tiszteltek. Mélyről fakadó humanizmusának köszönhetően Tomcsanyij (Tomcsányi) egész élete során összekötő erőként szolgált emberek, népek és országok között. Magyarországnak több figyelmet kéne szentelni emlékének, hiszen származását tekintve egy ősi magyar-szláv család sarja, amely még 1249-ben IV. Bélától kapta a nemesi címet (lásd "PALLAS" nagylexikonban "Tomcsányi" név alatt). Műveiben hűen és nagy szeretettel ábrázolta a magyar emberek életét. Ezen kívül élete végéig hű maradt magyar feleségéhez, amely a nagyon zavaros háború utáni években megtanította gyerekeit a magyar nyelvre és szeretetre nevelte őket Kárpátalja és Magyarország iránt. Ukrajna magyarországi követségének is érdemes lenne komolyabban foglalkozni írójuk emlékével. Kezdeményezniük kéne emléktáblák elhelyezését az író Kisújszállási lakhelyéül szolgáló házon és a posta épületén, ahol háború idején dolgozott. A Kisújszállási ház még azért is emlékezetes, mert az írót, amikor 1958-ban ott vendégeskedet, meglátogatta Móricz Zsigmond lánya. (lásd ukrán Wikipedia-ban - Томчаній Михайло Іванович) uk:Томчаній Михайло Іванович ru:Томчаний Михаил Иванович