Vita:Nagy Elemér (fizikus)
Életrajzi ellentmondások és nonszenszek a forrásokban
szerkesztésA róla szóló visszaemlékezések, nekrológok némelyikében szerepel, hogy 1951-ben Elektrolumineszcens jelenségek disszertációjával a tudományok kandidátusa/doktora lett. Ez az információ teljesen fals. A tudományos fokozatok szovjet rendszerű átalakítása után 1952-ben kezdték el megítélni a kandidátusi/doktori fokozatokat, ráadásul akkor még nem disszertációk, hanem az addigi munkásság alapján. Nagy Elemérnek így ítélték meg a fizikai tudományok kandidátusa címet 1952-ben, Elektrolumineszcens jelenségek címmel pedig doktori védésére került sor 1956-ban. Forrás: Magyar Tudomány 1956:288.
További félrecsúszott információ ezekben az életrajzokban, hogy 1949-ben szerzett volna villamosmérnöki oklevelet a műegyetemen. Lehetetlenség. A villamosmérnököket 1949-ig a gépészmérnöki karon képezték, vagyis aki még 1949-ben végzett, az is gépészmérnöki oklevelet kapott, az első villamosmérnöki okleveleket csak 1950-től adta ki az egyetem. Arról nem beszélve, hogy nem 1949-ben, hanem már 1943-ban végzett, másként nem is lehetett volna az Egyesült Izzó mérnöke, és aligha adja meg egy két éve végzett mérnöknek a kandidátusi címet. Pasztilla vita 2015. február 21., 09:49 (CET)
További tévesztés az életrajzokban: mindenütt azt írják, hogy 1957-től 1974-ig az MTA KFKI Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének igazgatója volt. Valójában ez az intézmény csak 1981-ben jött létre, 1959-től addig a KFKI-n belül szilárdtest-fizikai laboratóriumként működött. A Magyar Tudomány Nagy Elemér-említései ebből az időszakból rendre a KFKI tudományos főmunkatársaként hivatkozzák meg, szó nincs 1974 előtti intézeti igazgatóságáról. Pasztilla vita 2015. február 21., 10:20 (CET)
Úgy látszik, semmit nem sikerült jól összerakni az életéről. A források azt írják, hogy 1988-ig volt igazgatója az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetének. Ehhez képest az MTA főtitkára Barta Lászlót nevezte ki az intézet igazgatójává 1988. január 1-jei hatállyal (forrás: magyar Tudomány 1988:235), azaz Nagy mandátuma 1987. december 31-én lejárt. Pasztilla vita 2015. február 21., 12:21 (CET)