Vita:Rózsák

EZEKET NE TEGYÉTEK A CIKKBE!

Szentendrei rózsa (Rosa sancti-andreae)

A Rosa sancti-andreae DÉG. et TRTM. ex JÁV. új populációjának megtalálása a budapesti Sas-hegyen Kerényi-Nagy Viktor Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénytani Tanszék és Soroksári Botanikus Kert Növénytan szakirányos hallgatója 1118 – Budapest, Villányi út 29-43. E-mail: kenavi1@freemail.hu Megjelent: Botanikai Közlemények, 2008 (in press) A hiányzó ábrákat, táblázatokat a szerző bárkinek elküldi a cikkre hivatkozás feltételével!

Bevezetés

2003 óta figyelem azt a Rosa taxont, melyet UDVARDY László mutatott a Sas-hegy Természetvédelmi Terület egyik északi, házaktól ölelt nyúlványában. Kandidátusi értekezésében Rosa villosa L. fajként tünteti fel ezt a taxont, melyből csupán néhány tövet ismert (UDVARDY 1997). Az általánosan elfogadott vélemények szerint a Rosa sancti-andreae DÉG. et TRTM. egy egykor termesztett taxon, mely csak Szentendrén, a Pismány oldalában, az Antolik villa kertjében, és a szomszéd kertekben maradt fenn. FACSAR Géza hallgatója, SZŐKE Bertalan azonban Prügyön, a református temetőben is megtalálta eme fajt (FACSAR ex verbis, BOROS-LESKÓ ex verbis). 2006. szeptember 17-én felkerestem a Növénytárban közölt adatok alapján Szentendrén, a Barackos utca 3. számot, mely kertjében már nincsen meg a szentendrei rózsa. Megkerestem az Antolik villát is, mely mintegy 300 m-rel feljebb található a Cseresznyés utca 1. szám alatt. Itt csupán 3 tő szentendrei rózsát találtam mindösszesen ennyi maradt meg az egykori populációból. Ez a három tő házi kerti körülmények között él. Körülöttük dísznövények vannak ültetve. Semmi jel nem utal arra, hogy ezek a tövek természetes állomány maradványai lennének az Antolik villa kertjében. Ezt támasztja alá DUKAY-DUKAY cikke is: 2000-ben telepítették vissza az Antolik villába, a locus classicusba vissza a szentendrei rózsát (DUKAY-DUKAY 2006). A szentendrei SKANZEN háztáji növényekből létesített gyűjteményében Rosa canina L. névtábla alatt találtam egy tő szentendrei rózsát. Irodalmi adatok alapján VÁRADI Orsolyával végigjártam a szentendrei Kálvária utat, ahol az irodalmi adatokkal szemben (DUKAY-DUKAY 2006), csupán egyetlen egy kereszt mellett találtam meg a szentendrei rózsát. 2007. május 9-én virágzásban is megfigyelhettük (1. ábra). A Sas-hegyi Rosa-taxont 2006. május 25-én sikerült tisztáznom, mivel jól megfigyelhető minden egyed virágán a jellegzetesen mirigyes sziromszél. A Sas-hegyen mintegy 250 tőből (rametből) álló populáció található természetes körülmények között. Ezt fényképen is, ill. herbáriumként is rögzítettem. TRAUTMANN Róbert építette ANTOLIK Arnold szentendrei polgármester házát az 1920-as években (PETHŐNÉ – NÉMETH 1996.). TRAUTMANN jó barátja volt DÉGEN Árpád, akinek a botanikus építészmérnök megmutatatta eme érdekes rózsát (PETHŐNÉ – NÉMETH 1996.). DÉGEN új endemikus fajként írja le ezt a taxont, melynek biztos elkülönítő bélyege a szirom szélén található mirigysor (DÉGEN 1924). Saját magam első ízben 2006. május 25-én láttam a Sas-hegyi egyedeket virágozni. Ekkor sikerült a bizonyító bélyeget is meglelnem a szirom szélén

Célkitűzés

A Sas-hegyen általam talált Rosa sancti-andreae állomány fajazonosságát kívánom bizonyítani. Cönológiai felvételekkel szeretném alátámaszatani a Sas-hegyi populáció természetes előfordulását. Részletes fajleírást kívánok közreadni a Rosa sancti-andreae fajról.

Anyag és módszer

A Sas-hegyre 2003. óta folyamatosan kijárok tanulmányozni a Rosa sancti-andreae fajt, figyelem terjedését, virágzását, termésérlelését (KERÉNYI-NAGY V. 2006, 2007a, b).

A Rosa sancti-andreae morfológiai jellemzése

A növényhatározók elég szűkszavúan, mindössze néhány sorban írják le e faj jellemzőit (SOÓ – JÁVORKA 1951, SOÓ – KÁRPÁTI 1968). Bővebb leírást csak DÉGEN (DÉGEN 1924), és FACSAR (FACSAR 1988, 1993a, 1993b, és FACSAR in SIMON 1992, 2000) ad. Saját megfigyeléseim alapján részletes morfológiai leírással kívánom kiegészíteni a faj leírását: A növény alacsony bokrot nevelő cserje, magassága 40–100 cm. Jó vízellátású körülmények között (kertben) akár a 250 cm-es magasságot is elérheti. A növény merev, egyenes vagy gyengén ívelt hajtásrendszerű, vékony vesszejű. Lazán, közepes erősséggel tarackol. A tüskéi egyneműek, vékonyak, szalmasárgák, egyenesek, vagy enyhén íveltek, gyakran párban állnak, ár- vagy tű alakúak. A tüskék mérete 3–8 mm. Ahol szentendrei rózsa nő, ott körülötte a balzsamos illat a növény érintése nélküli is érezhető, főleg kihajtáskor. A levelek középnagyok vagy nagyok, szürkén molyhosak, megfogva őket egész vegetációs időben gyantától ragadósak, balzsamosan illatosak. Levélkéinek száma 3–5–7, de többségében 7. A levélkék színe és fonáka bársonyosan, selymesen, rányomottan szőrös, fonáka gazdagon mirigyes. Levélkéinek széle kétszeresen fűrészes, mirigyes. A levélnyél gazdagon mirigyes, ritkásan tüskés, rányomottan szőrös. A pálha széle csipkés, mirigyes. Az egész kocsányt, vackot és a csészelevelek hátát egyre apróbb, kezdetben még nyeles majd ülő mirigyek borítják. A csészék belül rányomottan selymes szőrösek. Az egyedüli biztos határozóbélyeg ezen taxon esetében a virág (2. ábra), ezen belül is a szirmok (1. és 3. ábra). A bibeszálak szabadok és rövidek, a bibék félgömb alakú fejecskét alkotnak. A külső csészék szárnyasan szeldeltek, a termésen a csészék maradóak. A virág 3–5 cm átmérőjű, kellemesen illatos, a szirom színe rózsaszín, a szirom szélén mirigysor található (ez a határozóbélyeg – 1. és 3. ábra) a virág egy napig virító. Májusban virágzik. Virágzási ideje mindössze 1–2 hét — a taxon biztosan csak ekkor határozható meg. A szárított növénynél a mirigysor könnyen lepereg, gyengéd érintéskor is. Emiatt nem, vagy csak részben található meg herbáriumi példányokon. Áltermése középnagy vagy nagy, gazdagon nyeles mirigyes. Az áltermés hossza 9–19 mm, az áltermés átmérője 9–17 mm, a kocsány 3–13 mm. A bogas virágzat középső virágának kocsánya a legrövidebb. Az áltermés gömbölyded, vagy kissé megnyúlt, sötét bordó, túlérve megfeketedik. A csészék a túlérett termésen is felállva maradók, az áltermést „koronázzák”. Az áltermés húsa ízletes, sokkal édesebb, mint bármely másik hazai faj csipkebogyója. A termés már augusztus végén érik, a legkorábban érő fajunk. Az áltermés 15–30 darab aszmagot tartalmaz. A szentendrei rózsáról részletes rajzot is készítettem (4. ábra).

A budai Sas-hegyen tenyésző állományban végzett cönológiai felvételezés:

A budai Sas-hegy régóta ismert és kedvelt kirándulóhely a természetet kedvelők körében (PÁPA – DÉNES 1982): nemcsak szépsége miatt érdemel figyelmet, hanem ritka botanikai értékei miatt is: eddig három fokozottan védett növényfaj: Ephedra distachya L., Dianthus plumarius L. subsp. regis-stephani (RAPCS.) BAKSAY és Seseli leucospermum W. et K., és több mint másfél tucat védett faj került elő: Adonis vernalis L., Aster amellus L., Asyneuma canescens (W. et K.) GRISEB. et SCH., Centaurea sadleriana JANKA, Chamaecytisus hirsutus LINK subsp. leucotrichus (SCHUR.) A. et D. LÖVE, Draba lasiocarpa ROCH., Erysimum odoratum EHRH., Iris pumila L., Jovibarba globifera (J.) PARNELL, Jurinea mollis (TERN.) RCHB., Linum tenuifolium L., Onosma visianii CLEM., Paronychia cephalotes (M. B.) BESS., Pulsatilla grandis WENDER., Ranunculus illyricus L., Scabiosa canescens W. et K., Sesleria sadleriana JANKA és Sorbus × semiincisa BORBÁS, Sorbus danubialis (JÁV.) KÁRPÁTI Vinca herbacea W. et K. SOMLYAY szíves közlése nyomán megtaláltuk a hegy több pontján a hosszú ideig kipusztultnak vélt Spiraea crenatát, melynek azonosságát UDVARDY László is ellenőrizte. A Sas-hegy a SACHSLEHNER család tulajdona volt (PÉNZES 1977). A család a most védett mintegy 30 hektáros területen meghagyta a természetes növényzetet, illetve „csupán” betelepített néhány olyan fajt, mely jól bírja a száraz és meleg mikroklímát, és eltakarja a kopár felszíneket: Syringa vulgaris L., Mahonia aquifolium NUTT., Pinus nigra ARN. (PÉNZES 1977). Eddig nem találtunk semmilyen irodalmat, hogy pontosan milyen fajokat, és mely részekre telepített a család. UDVARDY (1997) a fentieken túl a területen többek között a következő, minden bizonnyal a SACHSLEHNERek által telepített ergasiolipophytonokat találta: Aesculus hippocastanum L. Amygdalus communis L., Caragana arborescens LAM., Colutea orientalis LAM., Corylus colurna L., Fontanesia fortunei CARRIÈRE, Forsythia suspensa (THUNB.) VAHL. (korábban F. × intermedia ZAB. –nak határozva), Gleditsia triacanthis L., Jasminum nudiflorum LINDL., Laburnum anagyroides MEDIK., Lonicera tatarica L., Lycium barbarum L., Philadelphus coronarius L., Ptelea trifoliata L., Reynoutria aubertii (L. HENRY) MOLDENKE, Rhus hirta L. (syn.: R. typhina L.), Spartium junceum L., Spiraea van-houttei (BRIOT) CARRIÉRE, Symphoricarpos rivularis SUKSD, Tamarix gallica L., Tamarix tetrandra PALL. ex M.BIEB., és Vitis vinifera L. (hegylábon csak!). A szentendrei rózsa mellett cönológiai felvételezésekbe kezdtünk (1.táblázat), míg a szomszédos területen, ahol nincsen szentendrei rózsa (2.táblázat) és a zavart területen (3.táblázat) fajlistát készítettünk.

A szentendrei rózsa által elfoglalt terület mellett őszi flóralistát készítettünk (2. táblázat), ezen a területen már nem található szentendrei rózsa.

A szomszédos területen, ahol már nem található szentendrei rózsa, a 42 fajból 5 védett faj található, 3 endemikus faj megtalálható. A területen két új alfajt találtunk meg, melyek új adatok a területre nézve (Rosa spinosissima L. subsp. pimpinellifolia L, Rosa spinosissima L. subsp. melanocarpa LK.). A területen 7 adventív faj került elő: 1 faj kultúrmaradványnak tekinthető (Forsythia suspensa (THUNB.) VAHL), 1 faj frissen idekerült adventív magonc (Elaeagnus angustifolia L.), 1 faj a „kopárfásítások” maradványa (Pinus nigra ARN.), 3 faj útvonala pontosan követhető a szomszédos kertekből (Cerastium tomentosum L., Cotoneaster horizontalis DECNE., Sedum reflexum L. subsp. glaucium (LEJ.) JANCH.), és 1 faj pedig a turisták által hátrahagyott almacsutka magonca (Malus domestica (L.) MILL.). Az előző terület mellett, a természetvédelmi terület legtávolabbi pontjának nagyon zavart területen is készítettünk fajlistát (3. táblázat).

A zavart területről egy védett (Jurinea mollis (L.) RCHB.) és 4 adventív faj került elő, melyek közül 3 faj kertekből vadult ki – útvonaluk követhető (Fallopia aubertii HOLUB, Cerastium tomentosum L., Prunus dulcis (MILL.) D. A. WEBB), 1 faj pedig a kopárfásítás maradványa (Pinus nigra ARNOLD).

A Sas-hegyi állomány eredeti előfordulását támasztja alá: • A vizsgált területen a szentendrei rózsa újulata is megtalálható; • Reliktum őrző északi lejtésű dolomit sziklagyepben él; • A cönológiai felvételek a növényzet természetközeli voltát jelszik.

Sajnálatos módon nem ismerünk irodalmi anyagot a bárminemű telepítésről a Sas-hegyen.

Eredmények összefoglalása

Sok botanikus által látogatott Sas-hegyen lévő kérdéses Rosa L. taxont sikerült tisztáznom morfológiai megfigyeléseimmel. A morfológiai megfigyeléseim alátámasztják, hogy a Sas-hegyen lévő, eddig kérdéses taxon szirmán is megtalálható a mirigysor, tehát Rosa sancti-andreae DÉG. et TRTM. Virágzási megfigyelésem megegyezik az irodalomban közöltekkel. A cönológiai eredmények alapján elmondható, hogy a Sas-hegyi állomány az egyedül természetközeli körülmények között élő populáció. Új lelőhelyét fedeztem fel a szentendrei rózsa új lelőhelyét, a fajról részletes rajzot és morfológiai leírást készítettem. Morfológiai megfigyeléseimmel, morfometriai méréseimmel és eredményeimmel sikerült bizonyítanom a Sas-hegyen található populáció fajazonosságát. A Sas-hegyen tenyésző populáció jelentősége abban rejlik, hogy az eddig elfogadott „kultúr-reliktum elméletet” megkérdőjelezi, s inkább alátámasztja DÉGEN, a faj leírójának álláspontját: ez a faj feltételezhetően endemikus. A Sas-hegyen két, a területre új rózsa alfajt is (Rosa spinosissima L. subsp. pimpinellifolia L, Rosa spinosissima L. subsp. melanocarpa LK.).

Feltöltötte: Kerényi-Nagy Viktor

Köszönetnyilvánítás

Kiemelten mondok köszönetet két konzulensemnek, Dr. UDVARDY Lászlónak és Dr. FERENCZY Antalnak, akik fáradságot nem kímélve álltak rendelkezésemre. Köszönetemet fejezem ki a sok segítségért: Dr. HÖHN Máriának, BOGYA Sándornénak, Dr. KOVÁCS Szilviának, NOVÁKNÉ Dr. FODOR Mariettának, Dr. KÓSA Gézának, Dr. FACSAR Gézának, valamint BARINA Zoltánnak és BŐHM Éva Irénnek. Köszönetemet fejezem ki az összefoglalás fordításáért Dr. UDVARDY Lászlónak.

ELHANGZOTT A BOTANIKAI SZAKOSZTÁLY 1421. ÜLÉSÉN (2006. november 6.)

ABSTRACT

The Buda Sas-hegy is a long known and favorable beauty spot among those who like nature. It is remarkable not only due to its beauty, but because of its botanical values as well: three strictly protected and more than one and a half dozen protected plant species have been found there. According to kind information of SOMLYAY Spiraea crenata, considered to be extinct for a long time, has been found in more spots of the hill. Once Sas-hegy has been the property of family SACHSLEHNER. The family left the original vegetation on the some 30 ha territory, now protected, they “only” planted some species, which can withstand dry and warm microclimate well, and cover barren surfaces, e.g. Syringa vulgaris, Mahonia aquifolium, Pinus nigra. Recently no literature has been found concerning that what kind of species did the family plant and on which parts of the area. Beside the above mentioned, there are further 22 ergasiolipophytes on the territory, which has been planted by the SACHSLEHNERs in all probability. The Rosa taxon on Sas-hegy in question could be successfully identified by morphological observations, which support that on petals of this rose in question a row of glands can be observed, which is characteristic to Rosa sancti-andreae. My observations on bloom (anthesis) correspond to those published in the literature. On the basis of cenologycal results it can be stated, that, the stand on Sas-hegy os the only population living among near natural conditions. Plant identification books describe characteristics of this species very laconic, only in few rows, a wider description is given only by DÉGEN and FACSAR. According to my own observations I hereby complete the description of the species with detailed morphologic description. The plant is a low bushy shrub with 40 to 100 cm height. Beside favorable water supply (in garden) it may reach a height of even 250 cm. The plant has a stiff, erect or slightly arching shoot system and thin twigs. It brings loose stolons of medium strength. Prickles are homogeneous, thin, pale yellow, erect or slightly arching, often in pairs, awl or needle shaped. Prickle size is 3 to 8 mm. Where Szentendre briar grows, a balmy scent can be felt around it without touching the plant, mainly when leaves unfold. Leaves are medium large or large, grey tomentose, resinous sticky when touched within the whole vegetation period, balmy scented. Leaflet number is 3–5–7, but mainly 7. Upper and lower side of leaflets are both velvety, silky, adpressed hairy, lower side is dense glandular. Leaflet margin is double serrated, glandular. Petiole is dense glandular, sparse prickly, adpressed hairy. Stipule margin is crenate, glandular. The whole pedicel, receptacle and back of sepals are covered by glands stemmed in the beginning, then sessile. Sepals are adpressed silky hairy inside. The sole sure identification mark in case of this taxon is flower (fig. 2.), within this petals (figures 1. and 3.). Styles are free and short, stigmata form a hemispherical head. Outer sepals are pinnate cleft, persistent on fruit. The flower is 3 to5 cm in diameter, pleasant scented, petal color is pink, petal margin has a row of glands (as a distinctive feature – figures 1. and 3.) the flower opens for one single day in May. Flowering period is only 1 or 2 weeks — the taxon can be identified surely only this time. Gland row brakes down easily in dried plant material, even when gently touched, therefore this characteristic lacks or can be seen only in part in herbarium specimens. Pseurofruit is medium large or large, dense stemmed glandular. Hip length is 9 to 19 mm, diameter is 9 to 17 mm, pedicel is 3 to 13 mm. Pedicel of central flower of cymose inflorescence is the shortest. Hip is round or slightly elongated, deep wine-red, blackens with overripening. Sepals remain erect on overripe fruit too, they “crown” the hip. Hip pulp is tasty, much sweeter the any other native rose hips. Fruit ripens already in late August, this is our earliest ripening species. Hip contains 15 to 30 pieces of nucules. I have discovered a new habitat of Szentendre briar, I have made a detailed drawing and morphological description of the species. With my morphologic observations, morphometric measuring and results I have successfully proven the species identity of the population living on Sas-hegy. The importance of the population living on Sas-hegy lie in, that, it makes its “relic of cultivation” theory questionable, and rather supports the viewpoint of DÉGEN, who has described the species: this species is probably an endemism. In addition I have found two subspecies new to Sas-hegy (Rosa spinosissima L. subsp. pimpinellifolia L, Rosa spinosissima L. subsp. melanocarpa LK.).

– OrsolyaVirág^{Thehostestwthemostest!}/^Tali! 2008. február 9., 01:09 (CET)