Szabó munkássága (nem ok nélkül) a szakralitás tudatos, szándékos megcsúfolása. Természetesen munkásmozgalmi, ideológiai megfelelősége miatt szemelte ki a pártállam az egyházi építkezések tervezésére, nyilvánvalóan cinikus látszatgesztusgént az egyházak felé. "Művei" kimerítik a vizuális környezetszennyezés fogalmát. "Templomai" - esztétikai értékelhetetlenségük mellett - nemhogy szakrális, de még egyszerű közösségi térként is használhatatlanok. Ezek tükrében a "20. századi szakrális építészet kiemelkedő alakja" megfogalmazás finoman szólva erős túlzás, durvábban szólva arcul köpése a 20. század magyarországi egyházüldözéseit végigélő keresztény egyházaknak.
