Vita:Szilasi László
Oligodendroglioma szerkesztés
„Egy pillanatig sem volt bennem félelem. Nem féltem a haláltól. Akkor még nem tudtam, hogy nem vagyok életveszélyben, készültem a megsemmisülésre. A rettegés nem volt sehol. Nagy félő vagyok, most megfeledkeztem róla. Észleltem is ezt a felejtést, büszke voltam rá. Erre készültem, egész életemben. A bátor és meltóságteljes meghalásra. Ez volt a célom, a saját halál, a saját halál szép kivitelezése. És: lám csak. Itt állok a hatalmas kapuk előtt. Nincs bennem félelem. Részemről mehetünk [...] Most nagyjából ötven vagyok, buktam húszat vagy harmincat, nem érdekes. Házat építettem. Ültettem fákat. Írtam könyveket. Vannak gyerekeim. Sokakat szerettem, sokan szeretnek. És a legkülönösebb megfontolás: van hagyatékom [...] nem vagyontalanul halok meg, a gyermekeimnek nem kell a nulláról kezdeniük mindent [...] Feküdtem az ágyon. Vártam a halált. Nem féltem. És talán épp ez a nyomorult, devizahiteles, ki nem fizetett húszmillió magyar forint volt a legfőbb vigaszom.” (Luther kutyai (2018), 153-154. o.) -- Ulrich von Lichtenstein vita 2018. október 28., 06:25 (CET)