Vita:Tu–22
|
Ez a szócikk témája miatt a Hadtudományi műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Jól használható | Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nagyon fontos | Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Kavics (vita), értékelés dátuma: 2009. január 5. | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Repülési műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Cikkből kivágva. A Tu–22M szócikkbe bedolgozandó.
Bár a Szovjet Légierő TU-22 típusú repülőgépe szuperszonikus bombázó, a hatósugara a nyugati becslések szerint csak 3100 km, ami egy igazi hadászati bombázónak kevés. A Tupoljev tervezőiroda 1964-65 folyamán kezdett el dolgozni A TU-22 típus utódján, amelyhez a TU-22 sárkányát vették alapul, de változtatható állású szárnnyal és a törzsbe épített hajtóművel látták el. A feladatot megnehezítette a döntés, hogy megtartják a TU-22 hárompontos futóművét, amelynek a főfutóit a szárny kilépőélein túlnyúló gondolákba lehetett behúzni, így csak a szárny külső harmadát lehet elfordítani. A hajtóműve Kuznyecov NK-144 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű. 1969 végén kapták először lencsevégre amerikai felderítő műholdak, majd azt követően részletes fénykép is készült róla az 1970-es évek közepén. Az új Tupoljev bombázó a "Backfire" NATO kódnevet kapta, ami "Backfire-A" lett, amikor a típus szolgálatba lépett, de a valódi szovjet lelölést eleinte nem ismerték. A SALT-II szerződés tárgyalásai során a szovjetek TU-22M-ként számoltak be róla és azóta ismert, hogy a "Backfire-A" valóban a TU-22M1.
A vízsgálatok és az értékelési program során a TU-22M-1 hatósugara messze elmaradt a várakozásoktól és a teljesítményének színvonala is alacsonynak bizonyult, ami jelentős tervezési változtatásokhoz vezetett. Ezek között szerepelt a főfutók behúzására szolgáló gondolák eltávolítása, a főfutók áttervezése olyan módon, hogy a törzsbe húzhassák be azokat és új, nagyobb fesztávolságú változtatható állású szárnyak kifejlesztése. Ez a változat, amelyet először TU-26 jelölésünek hittek, de később a TU-22M-2 változatnak bizonyult, 1975-ben lépett szolgálatba és NATO kódneve "Backfire-B". A Mikojan-Gurevics MIG-25 típuséhoz hasonló ék alakú levegőbeömlő nyílású változat valószínűleg nagyobb teljesítményű, amelynek a jelöléseTU-22M-3, NATO kódneve "Backfire-C". A becslések szerint 360 db TU-22M-2 és TU-22M-3 bombázó és rakétaindító repülőgép készült.
– VargaA vita 2007. december 31., 00:42 (CET)