Vita:Vivőhullám

Legutóbb hozzászólt Fellegis 6 hónappal ezelőtt

Észrevételek

"Vivő nélküli modulációs rendszerek A rádiókommunikáció újabb formái (mint például az ultra széles sávú kommunikáció) már nem használnak szinuszos vivőhullámot. Az ultra széles sávú közvetítések nagy része vivőhullámmentes. A közvetítő generál maradandó vivőhullámokat, amelyek van, hogy észlelhetőek és továbbítódnak, de nem kötelezően."

Rádiós átvitelnél mindig van vívő, hiszen ez az alapja az egész rendszernek. Ha a modulált jel előállításakor nem is használnak vivőjelet, egy szaggatott vivő minden esetben előáll. A szélessávú digitális átvitel a szaggatott vivő általi átvitelre hasonlít, de itt digitális úton állítanak elő szaggatott vivőt. ... SDR -fs- vita 2023. december 7., 19:39 (CET)Válasz

Áttekintés - ez a rész már a modulációt, műsorszórást, és az átviteli hibákat taglalja: A 20. század rádiós rendszerei frekvenciamodulációt (FM) vagy amplitúdómodulációt (AM) használtak, hogy a vivőhullámot információval lássák el. Egy ilyen rádiójel frekvenciaspektruma egy erős jelet tartalmaz, amely a vivőhullám frekvenciáján közvetítődik, emellett keskeny frekvenciasávok jelennek meg, amelyeket oldalsávoknak nevezünk, ezek hordozzák az információt. Egy rádió- vagy televízióállomás frekvenciája a tulajdonképpeni vivőhullám frekvenciája. Ennek ellenére a vivőhullám önmagában nem alkalmas az információ szállítására, tehát a vivőkomponens energiája pazarlás. Éppen ezért minden új modulációs módszerben már nem közvetítik a vivőhullámot önmagában. Például az egy oldalsávos moduláció esetében a vivőhullámot elnyomják, mivel az nem hordoz információt. Vivőszivárgás A vivőszivárgás tulajdonképpen interferencia, amit az áthallás vagy az egyenáram eltolása generál. A szivárgás egy modulálatlan szinuszos hullámként van jelen a jel sávszélességében, amelynek az amplitúdója független a jel amplitúdójától.

Visszatérés a(z) „Vivőhullám” laphoz.