Lám, milyen a magyar sors. Én sajnálom őt, mert ő volt az érvényes jog mellett. Azután a forgandó közvélemény Görgeyt ítélte el, pedig ő csak a megmenthető életek mellett volt eredménnyel a már veszett szabadságharc idején. A megtorlás sokkal kisebb volt, mint 1956 után. A halálraítélt és távollétében felekasztott id. Andrássy Gyula még birodalmi („közös”) külügyminiszter is lehetett. De ott volt Pázmány Péter is a maga híres "gallérunk alá pök" kijelentésével, amit szócikkünk nem is említ. Lehet, hogy kitalált kijelentés, de egy kuruc találta ki róla akkor is. Görgeyt Kossuth ítélte el legjobban és ő is nagyrabecsülendő pozitív-negatív tulajdonságaival együtt, a szabadságharc jelképe. Így ember mindegyik, egyiket sem kímélte a sors. Az egyik halállal, a másik itthoni számkivetettséggel, a harmadik száműzetéssel bűnhődött. Érdemes tenni valamit ezért a nemzetért, vagy jobb sunyin meghúzódni. Vigyázat, egyik sem volt utcai provokátor, azok őket mind árulónak bélyegzik, – az olcsó kis névtelen radikálisok, akik azután éjszakára gyáván hazaosonnak –, pedig hol is jönnek ők hozzájuk, akik különböző véleményért egymás ellen is áldozták életüket, mert következetesek és gerincesek voltak. Paulus Pontius Crassusvita2009. március 1., 20:43 (CET)Válasz
