Viza

A viza (Huso huso) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Viza
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Porcos vérteshalak (Chondrostei) Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes) Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae) Alcsalád: Acipenserinae Nem: Huso Brandt & Ratzeburg, 1833 Faj: H. huso
Tudományos név
Huso huso (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Acipenser huso (Linnaeus, 1758) Acipenser albula (Forster, 1767) Acipenser beluga (Forster, 1767) Acipenser huso (Linnaeus, 1758) Acipenser schypa (Bonnaterre, 1788) Acipenser schypa (Gmelin, 1789) Acipenser shyp (Forster, 1767) Huso ichthyocolla (Bonaparte, 1845) Acipenser vallisneri (Molin, 1851) Acipenser vallisnerii (Molin, 1853) Huso huso (Berg, 1904) Huso huso maeoticus (Salnikov és Malyatskii, 1934) Huso huso ponticus (Salnikov és Malyatskii, 1934) Huso huso ponticus occidentalis (Salnikov és Malyatskii, 1934) Huso huso ponticus orientalis (Salnikov és Malyatskii, 1934) Huso huso caspicus (Babushkin, 1942) Huso huso caspicus curensis (Babushkin, 1942) Huso huso orientalis (Lelek, 1987)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Viza témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Viza témájú kategóriát.

A többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő halfaj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus élőlény a Kaszpi- és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.

Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat eredményeként állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is jelentősen beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni.

Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, mely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében, elviekben csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.

Elnevezései

A magyar halászok körében régen nagy népszerűségnek örvendő viza több köznyelvi elnevezést is kapott. Ilyenek például a fajtok, az orhal, a szinviza, a vizahal és a viza-tok. Tudományos nevét: Huso huso az etimológia a görög eredetű hus szóból vezeti le, mely magyarul disznót jelent.

Más nyelvekben is visszaköszön orosz elnevezése a «белуга» (beluga), mely a «белый» (fehér) szóból eredeztethető. Magyarországon is számon tartják az ínyencek a nagyon finomnak tartott és rendkívül drága beluga kaviárt, mely a viza ikrájából is készül. Az általánosnak mondható 113,6 grammos beluga viza-kaviár ára 80 000 forint.

Előfordulása

A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. Ívásakor a tengerbe ömlő folyókba vonul. Korábban a folyóvíz szabályozások előtti időkben egészen messzire felhatolt. Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Napjainkban a vízlépcsők megépítése miatt ez a távolság jelentősen lecsökkent és eltűnt a hal sok folyószakaszról.

Megjelenése

Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A legnagyobb, rekord méretű példány 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű volt. A vizák (Huso nemzetség) a világ legnagyobb édesvízi halai. A csontos halak főosztályába tartoznak, de a vázuk porcos, ezért egyfajta porcos ganoidnak tekinthető.

Teste többé-kevésbé csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vagy más néven vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik. A fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.

Alfajai

A vizának négy alfaja van:

• Huso huso huso - a Fekete-tenger nyugati fele, Adriai-tenger
• Huso huso orientalis - a Fekete-tenger keleti fele
• Huso huso maeoticus / Acipenser huso Linnaeus (beluga) - Azovi-tenger
• Huso huso caspicus - Kaszpi-tenger

Hasonló fajok

Legjobban közeli rokonaihoz a valódi tokfélékhez hasonlít, de markáns nagy méretével eltér tőlük. Különböznek továbbá, hogy a vágó toknak nemcsak az alsó ajka megszakított, hanem a felső is két félre osztott. A sima toknak az ajka nincs megszakítva és a bajuszszálai rojtozottak. A sőregtok orra feltűnően hosszú és vékonyabb. A szibériai tok szája kisebb, bajuszszálai közelebb állnak az orrcsúcsához, mint a szájhoz. A kecsege szája kicsi és a bajuszszálai rojtozottak.

Életmódja

1000 kg-os, 417 cm hosszú viza, amelyet a Volga folyóból fogtak. (Tatár Köztársaság Nemzeti Múzeuma Kazány, Oroszország)

A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.

Szaporodása

Ivarérettségét csak 12-18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást.

Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több százezer, de akár hétmillió(!), 2,5-3 milliméteres átmérőjű ikrát rak le. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.

Kárpát-medencei előfordulása

1986-ban Pakson fogták ki egy óriási példányát. Emlékkiállítása a Hangulat nevű, egykori paksi eszpresszó kirakatában volt

Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.

A magyar történelemben említések a vizákról

A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát [1]. A humanista Oláh Miklós beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni.

A 17. század elején Bél Mátyás így írt a dunai tokhalászatról:

„	"Ha mennyiségében nem is, de halainak nemességében bizony megelőzi a Duna a Tiszát. Többek között bővelkedik tokfélékben, melyeknek páratlanul csodálatos halászásával Magyarország büszkélkedik."	”
– Bél Mátyás

Károli János 1877-ben már ritkaságként említette a dunai tokféléket, és fogyatkozásukról így vélekedett:

„	"Ez nagy jelentőségű kérdés, méltó arra, hogy a hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó kormányférfiak is egy kis figyelmet fordítsanak reá."	”
– Károli János

Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100–500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Egykor minden nagyobb folyónkból halászták; a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösökből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt. Sajnálatos módon a Kárpát-medencében a többi anadrom tokféle az Acipenser güldenstaedti – vágó tok, az Acipenser nudiventris - sima tok, és az Acipenser stellatus - sőregtok is a kihalás szélére került.

Mesterséges tenyésztése

Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet “vicsegének” nevezték el. Később azonban a tenyészanyag fenntartás nehézségei miatt, az ilyen programok megszűntek. A magyarországi toktenyésztésnek a VIZA 2020 program ad új lehetőséget. Ez a program a fajok mesterséges szaporítását, telepítését és a még megmaradt élőhelyek rekonstruálását is magában foglalja. Például 2010 szeptemberében visszatelepítési program keretében 100 kishalat engedtek a Dunába. A 2010 novemberében az Ercsinél a Dunába engedett jelölt viza bébik közül a Vaskapunál már ki is fogtak példányt román halászok. A hal 10 nap alatt több mint 650 kilométert tett meg. A kifogott vizát lefotózták, videófelvételt készítettek róla és visszahelyezték a Dunába, hogy folytatni tudja útját a Fekete-tenger felé. Később a No.10998 jelű viza el is érte a Duna Deltát, ezáltal bizonyossá vált, hogy a Duna felső szakaszáról a halak valóban eljutnak tengeri élőhelyükig.

Dunai halászata

Ősszel a téli szállást kereső halak a víz felszínén lomhán úszkáltak, csak kelepcébe kellett csalni az úgynevezett „vizafogó tanyán”. A vizafogó tanyát a halászoknak időben elő kellett készíteni. Cégével karókat vertek le a vízbe a varsa számára. A viza beúszott a varsába, és bennrekedt. Ha még jégolvadás előtt történt a halászat, szigonyt vágtak a hal hasába. Az ívásra vonuló vizákat két hajó közé kifeszített hálóval halászták a zátonyos, gázlós folyószakaszokon.

Védettsége

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke tízezer forint.

Galéria

• 

  Vizafej

• 

  Asztrahánban kiállított preparátum a Huso huso caspicusról

• 

  Egy kaviárfarmon tartott viza Dél-Koreában

• 

  Akváriumban tartott fiatal viza

További információk

1999-es moldovai postabélyeg a vizáról

• Búzás Mihály: Visszatér a viza!? (magyar nyelven). Magyar Szó, 2010. november 12. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). caspianenvironment.org. [2012. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• Vizafogó blog: hazai viza fogások gyűjteménye [2]

Internetes leírások a vizáról

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• Beluga Huso huso (Linnaeus, 1758). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
• Beluga (Huso huso) (angol nyelven). ARKIVE. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 29.)
• Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). Encyclopedia of Life. [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 29.)

Ajánlott magyar nyelvű könyvek

• Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
• Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
• Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385