Vohma (település)

település Oroszország Kosztromai területén

Vohma (oroszul: Вохма) falusi jellegű település Oroszország Kosztromai területén, a Vohmai járás székhelye.

Vohma (Вохма)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKosztromai terület
JárásVohmai
Irányítószám157760
Körzethívószám49450
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Vohma (Oroszország)
Vohma
Vohma
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 55′ 41″, k. h. 46° 45′ 36″Koordináták: é. sz. 58° 55′ 41″, k. h. 46° 45′ 36″
Vohma (Kosztromai terület)
Vohma
Vohma
Pozíció Kosztromai terület térképén
Vohma weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vohma témájú médiaállományokat.

Lakossága: 4386 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Fekvése szerkesztés

A Kosztromai terület északkeleti részén, Kosztromától országúton 458 km-re, a Vohma (a Vetluga mellékfolyója) partján fekszik. A legközelebbi vasútállomás a 180 km-re délre fekvő Sarja, a transzszibériai vasútvonal északi ágán.

Története szerkesztés

A Vohma finnugor eredetű név, a település a folyóról kapta nevét. Másik, történelmi neve első templomának (1677) nevéből származik (Voznyeszenyje, vagyis Mennybemenetel). Az 1740-ben kőből emelt Voznyeszenyje-templom nem maradt fenn, de 1868-ban épült egy másik templom, mely ma is működik. A település 1924 óta a Vohmai járás székhelye, 1944 óta tartozik a Kosztromai területhez.

Lakosai a múltban rozst, lent, kendert termesztettek, kisebb mértékben állattenyésztéssel, vadászattal, fakitermeléssel és faúsztatással foglalkoztak, a folyón néhány vízimalom is működött. A helyi orvos kezdeményezésére 1919-ben múzeumot alapítottak.

Nevét 1928-ban Európa is megismerhette. Egy itteni rádióamatőr fogta Umberto Nobile bajba került expedíciójának SOS-jelzéseit, aminek nyomán az expedíció még életben maradt tagjait meg tudták menteni.

Gazdasági szempontból a település erdészeti gazdasága, kenyérgyára, tejfeldolgozó és több fafeldolgozó üzeme említhető.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 5.)

Források szerkesztés