Volkssturmgewehr 1–5
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából) |
A Volkssturmgewehr 1–5 (néprohampuska) egy 7,92×33 mm Kurz lőszert tüzelő öntöltő puska volt, melyet a náci Németország fejlesztett ki a második világháború alatt. Ismert volt még VG 1–5, Volkssturm-Gewehr 1–5, Versuchs-Gerät 1–5 és „Gustloff” néven is; a fegyvert a Volkssturm milícia számára fejlesztették ki, mint olcsón sorozatgyártható fegyver.
| Volkssturmgewehr 1–5 | |
 | |
| Típus | Öntöltő puska |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártási darabszám | hozzávetőleg 10000 |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1945 |
| Használó ország | Harmadik Birodalom |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,92 mm |
| Lőszer | 7,92×33 mm Kurz |
| Tárkapacitás | 30 töltényes szekrénytár |
| Működési elv | gázzal késleltetett tömegzár |
| Tömeg | 4,27 kg |
| Fegyver hossza | 960 mm |
| Csőhossz | 380 mm |
| Csőtorkolati sebesség | 658 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Volkssturmgewehr 1–5 témájú médiaállományokat. | |
Fejlesztés
szerkesztésA VG 1–5 puskát 1944-ben Karl Barnitzke fejlesztette ki a Gustloff-Werke cégtől a primitív fegyverprogram (Primitiv-Waffen-Programm) keretében, kifejezetten a Volkssturm számára. A VG 1–5 gyártását 1945 januárjában indították be, és egészen a háború végéig gyártották; nagyjából 10000 darab készült belőle.
Tervezet
szerkesztés
A fegyver a korai Sturmgewehr 7,92×33 mm Kurz köztes lőszerét használta, illetve annak 30 töltényes szekrénytárját is.
A Volkssturmgewehr 1–5 gázzal késleltetett tömegzáras működésű, amely a Barnitzke rendszeren alapul, ahol a gáz a cső töltényűr részénél ellenállást képez a működtető részek hátraható impulzusára, amely megszűnik, mikor a lövedék elhagyja a csőszájat, lehetővé téve a működtető részeknek, hogy hátralendüljenek a töltényhüvelyben maradt nyomás által. Ezt az elvet a legsikeresebben a H&K P7 pisztolynál használták.
A VG 1–5 hasonló építésű, mint sok géppisztoly, a fegyvercső körül burkolat és rugó van; az egész burkolat hátrasiklik. A závárzat az ütőszeggel a fegyvercső burkolat végében helyezkedik el. A hátsó vége a fegyvernek nem üt vissza; az ütőszeget és az elsütő billentyűt ebbe építették bele. A gáz négy nyílásból jön, közel a cső végéhez, és zárva tartja a tömegzárat, amíg a gáznyomás el nem ér egy biztonságos szintet. Néhány fegyver váltható tűzállással is készült.
Lásd még
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Volkssturmgewehr 1-5 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
