Vukovac vára

Vukovac vára (horvátul: Utvrda Vukovac) egy középkori eredetű erődítmény volt Horvátországban, a Bród-Szávamente megyei Bród központjában. A középkori erőd fontos szerepet játszott Bród és Bródi Szávamente régiójának történetében. A ma is látható újabb erőd megépítése előtt a polgári települést körülvevő védőfalak mellett ezt a régi erődítményt is sokáig karbantartották és helyreállították. A vár általában Vukovac néven volt ismert, de nevezték egykor Beriszló-várnak (Berislavić kaštel), Ósáncnak (Stari Šanac), Kissáncnak (Mali Šanac), illetve a német név alapján Wasserburgnak is.

Vukovac vára
Utvrda Vukovac
Ország	Horvátország
Mai település	Bród
Épült	1475
Elhagyták	1809 (lebontották)
Állapota	nincs felszíni maradványa
Típusa	vizivár
Építőanyaga	kő
Elhelyezkedése
Vukovac vára Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 09′ 12″, k. h. 18° 00′ 00″45.153333333333, 18

Fekvése

A vár a mai Bród központjától nyugatra, a Mrsunja-pataknak a Szávába való torkolásánál, a Száva bal partján állt.

Története

Bród már a középkorban is a Mrsunja-pataknak a Szávába való torkolásánál feküdt. Királyi adományként Bródot szlavóniai nemesek kapták, akik között a leghíresebb a térség egyik leghatalmasabb családja a grabarjai Beriszlók voltak, akiknek a közeli Grabarje volt a birtokközpontjuk. Bródot ők alapították, majd a 15. és 16. század fordulóján ők építették ki a régi városközpontot, mely négyszögletes alaprajzú volt a török veszély ellen védőfalakkal és földsáncokkal megerősítve. Történelmi források rögzítik, hogy Bosznia 1463-as oszmán megszállása után Beriszló Benedek, Bród akkori ura az akkoriban romos középkori erődöt lebontotta. 1475-ben utódai (fiai) négyszög alakú újat építettek, sarkaiban hengeres féltornyokkal és várárokkal, amelybe a Glogovica és Mrsunja folyókból áramlott a víz. Bród 1536-ban került török kézre. Az oszmán időszakban Bród az igazságügyi-közigazgatási körzet (kadiluk) székhelye lett, és az elején talán még szandzsákszékhely is volt. Bár megbízható adatok nem állnak rendelkezésre, úgy gondolják, hogy a vár az oszmán uralom alatt radikálisabb építészeti változásokon nem ment keresztül. A legtöbbet a sáncok újjáépítésével és az oszmán határépítészet néhány elemének (esetleg tornyok) hozzáadásával tehették meg. Bár a tornyok már léteztek, lehetséges, hogy csak a keleti igényeknek megfelelően alakították át őket.

A császári hadsereg, a bádeni Lajos parancsnoksága alatt 1688. szeptember 5-én szabadította fel Bródot az oszmán uralom alól. A vár kedvező stratégiai helyzete miatt Bádeni Lajos az udvari haditanácstól kérte jobb megerősítését és a Száván átívelő híd megépítését. Az első pontonhidat azonban csak Savoyai Jenő boszniai hadjárata során, 1697. október 9. és 11. között építették. 1690 tavaszán, amikor Ausztria a francia fronton harcolt a török szövetséges Franciaország ellen megkezdődött az oszmánok Szlavónia elleni általános támadása. Az oszmán offenzíva és a Bród körül megjelenő pestis veszélye általános pánikot váltott ki a lakosság körében, a legénység pedig elhagyta a várat. A várat elhagyva az ágyúkat a Szávába dobták, a várat és az árkokat, valamint az élelmiszert és lőszert elpusztították. Az 1691. október 18-án szalánkeméni csatában az oszmán hadsereg súlyosan vereséget szenvedett, és ez a váratlan vereség annyira meghökkentette őket, hogy Szlavóniában minden hadállást elhagytak, erőiket pedig Bródban, Gradiskában és Pakrácban gyűjtötték össze. Itt próbálták megszervezni védekezést és ellenállást kifejteni. 1691. október 11–12-én éjjel a Habsburg sereg Croy herceg parancsnoksága alatt tábort ütött Bród körül, és megkezdte a bródi vár ostromát. Brod felszabadítására irányuló műveletet 400 emberével de Nehem ezredes hajtotta végre. A temetőtől nem messze, a vár közvetlen közelében gyalogosokat és ágyúállásokat telepített, az ellenséges hajók blokádját a hajdúkra bízta. Nehem a ködben éjszakai támadást hajtott végre, mire az oszmánok éjfél után pánikszerűen kivonultak a bródi várból a Száván át a boszniai állásokba.

A szerény középkori erőd (Kaštel, Wasserburg) nem felelt meg az akkori Habsburg erődítmények normáinak, ezért a katonai parancsnokok megkezdték annak újjáépítését. A katonai parancsnokok kérésére az udvari haditanács 1692-ben jóváhagyta a bródi erődítmények korszerűsítését. A haditanács Kayserfeld hadmérnök ezredest bízta meg a munkák irányításával és építőanyagokat, szerszámokat, fát, mérnököket és pénzt küldött laktanyaépítésre és a régi erőd sérült részeinek újjáépítésére. Kaysersfeld a várat kerek tornyokkal erősítette meg. Az erőd körül egy kisebb vizesárok volt elválasztva a Szávától és a Mrsunja-pataktól, hogy megakadályozza a Bródhoz való közvetlen hozzáférést és az erőd közvetlen megtámadását a Száva és a Mrsunja felől. Kayserfeld terveinek köszönhető, hogy a vár megérte a 19. századot is, sőt Savoyai 1697-es boszniai hadjáratakor ez volt a fő logisztikai támaszpont. A karlócai béke az új határt a Szávánál húzta meg, így Szlavóniának a Szávamenti részei a határőrkerületek részei lettek.

1715-ben Savoyai Jenő herceg közvetlen utasítására Willer és Peretta hadmérnökök tervei alapján megkezdődtek a Száva-folyó északi partjára támaszkodó új erődítmény építési munkálatai. Építésének második szakasza az 1726-tól 1731-ig terjedő időszakra terjedt, ennek tervezője Nicolaus Doxat de Demoret, a svájci eredetű Menno van Coehorn holland iskola tehetséges tanítványa volt. Közben egy áradás miatt 1719-ben a vár egy része összeomlott. Nagyobb költségek nélkül nem volt javítható. Ezért úgy döntöttek, hogy a legénység jövőre új erődbe költözik, és a régi erődöt és az egész félszigetet pedig azoknak a lakosoknak adja, akiknek a házait új erőd építésének szükségessége miatt lebontották. Amint az új bródi erőd készen állt a hadsereg befogadására, a régi erődöt felhagyták és karanténná alakították át. A helyi Brlić család archívuma szerint a Vukovac régi falait még 1809-ben is látták a Mrsunja csardak közelében, de abban az évben alapjáig lerombolták, sáncaiból védtöltéseket és zsilipeket építettek a Mrsunja-patakon és a Száva mentén.

A vár leírása

A régi vár alaprajzát jól mutatják Kaysersfeld császári hadmérnök 1692-ből származó tervei. Az erőd körülbelül 220 m hosszú és 75 m széles volt (összterülete kb. 15 000 m²), 300 katona számára volt alkalmas szálláslehetőséggel. Két védőöv védte. A külső védvonalat a déli oldalon a Száva medre, északon, nyugaton és keleten a Mrsunja-patak képezte. A keleti oldalon azonban mesterséges arkot ástak. A faajtóval ellátott főbejárat a keleti oldal sáncában volt. A várhoz vezető út Bród Alsóvárosából vezetett át két felvonható hídon.

Források

Josip Kljajić: Brodska utvrda „Vukovac” 1688-1722. (megjelent a Horvát Történeti Intézet Szlavónia, Szerémség és Baranya évkönyvének a Scrinia Slavonicának 2003. évi 3. számában, 121-156 oldal ISSN 1332-4853)

További információk

Darko Antolković blogja (horvátul)