A vulkanikus törmelékár egy gyorsan mozgó, félfolyékony törmeléklavina, amely forró gázokat és olvadt kőzeteket, valamint tefrát tartalmaz, amely akár 700 km/h sebességgel is száguldhat lefelé a vulkán oldalán.[1][2] A benne lévő gázok hőmérséklete elérheti az 1000 °C-ot is. A törmelékár a felszínen lefelé haladva a gravitációnak engedelmeskedve folyik le a hegyoldalról. Sebessége függ a benne található anyagok sűrűségétől, folyékonyságától, illetve a hegyoldal dőlésszögétől is. A vulkanikus törmelékár a robbanásos vulkánkitörések egyik legpusztítóbb jelensége.

Vulkanikus törmelékár a Mayon-vulkán kitörésénél

Külföldi elnevezésének eredete szerkesztés

Az angol pyroclast szó első tagja a görög πῦρ, azaz "tűz" jelentésű szóból ered, míg a második tag a görög κλαστός, azaz "darabokra tört, törmelék" szóból eredeztethető.

A francia elnevezés nuée ardente az "izzó felhő" jelentést takarja, amelyet a Mont Pelée vulkán 1902-es kitörésekor alkottak, mivel a vulkán oldalában végigömlő törmelékár a benne lévő izzó anyagok miatt vörösen izzott az éjszakában.[3]

Azokat a vulkanikus törmelékárakat, amelyek jóval nagyobb arányban tartalmaznak gázokat, mint sziklákat, azokat teljesen felhígított vulkáni törmelékfolyamoknak szokták hívni. Ez az alacsonyabb sűrűségi állapot lehetővé teszi, hogy a törmelékár átbukjon az esetlegesen útjába kerülő hegygerinceken és párkányokon. Ezen törmelékárak azonban tartalmazhatnak vízgőzt, vizet, illetve sziklákat is, amelyek 250 °C foknál hidegebbek, amelyeket "hideg vulkanikus törmelékáraknak" nevezünk, jóllehet hőmérsékletük még így is elég magas. Ilyen hideg vulkanikus törmelékárak akkor jönnek létre, amikor a kitörés egy sekély vizű tó, vagy tenger aljáról indul el. A törmelékáraknak teljesen folyékonyak lehetnek az elülső részei, mint, amilyen a Mount Pelée 1902-es kitörésénél is előfordult, amely elborította és maga alá temette Saint-Pierre városát, kioltva 30000 ember életét.[4]

Kialakulásának okai szerkesztés

 
Vulkanikus törmelékár a Mount St. Helens 1980-as kitörésénél

Számtalan tényező van, amely hozzájárul a vulkanikus törmelékár kialakulásához:

  • A vulkánkitörés kitörési oszlopának magába roskadása okozhat törmelékárt, amikor is a már magasba és többnyire függőleges irányban feljutott vulkáni hamu, gázok és egyéb anyagok hirtelen visszaesnek a vulkánra, illetve a környező vidékre. Ilyen eset történik az úgy nevezett Pliniusi kitörés esetén is, amikor a függőlegesen kilövellt vulkáni anyag fent szétterült, majd visszahullott a környező vidékre.
  • A lávadugó összeomlása, amely törmeléklavinát indíthat el a hegyoldalban, mint, amilyen a Soufrière-hegy 1997-es kitörése volt, Montserrat közelében.
  • A vulkáni hegy felrobbanása is okozhat vulkanikus törmelékáradatot, mint, amilyen a Mount St. Helens 1980-as kitörése is volt.

Mérete és hatásai szerkesztés

A kilövellt vulkáni anyagok mennyiségétől függően a vulkáni törmelékár lehet mindössze néhány köbkilométeres, illetve, akár több ezer köbkilométeres mennyiségű is. A nagyobbak közülük akár több száz kilométert is megtehetnek, jóllehet ilyenre az elmúlt százezer év során nemigen akadt példa. A leggyakrabban a vulkáni törmelékárak mindössze néhány tíz köbkilométernyi anyagot tartalmaznak, amelyek csak pár kilométert tesznek meg a felszínen haladva, mielőtt megállnának. A törmelékárak általában két összetevőből állnak, melyből az egyik a lávafolyam, míg a másik a hamucsóva.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pyroclastic flow című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  1. Branney M.J. & Kokelaar, B.P. 2002, Pyroclastic Density Currents and the Sedimentation of Ignimbrites. Geological Society London Memoir 27, 143pp.
  2. Pyroclastic flows USGS
  3. Lacroix, A. (1904) La Montagne Pelée et ses Eruptions, Paris, Masson (in French)
  4. Arthur N. Strahler (1972), Planet Earth: its physical systems through geological time