Wikipédia

Walter Lord

John Walter Lord Jr. (Baltimore, 1917. október 8. – Manhattan, 2002. május 19.) amerikai író, jogász, szövegíró és népszerű történész, aki leginkább az RMS Titanic elsüllyesztéséről szóló 1955-ös beszámolójáról ismert, melynek címe : A Night to Remember.

John Walter Lord Jr.
Született1917. október 8.[1][2][3][4][5]
Baltimore
Elhunyt2002. május 19. (84 évesen)[6][1][2][3][4]
Manhattan
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai (USA)
SzüleiHenriette Hoffman
John Walterhouse Lord
Foglalkozásajogász, író, történész
IskoláiPrinceton University (AB) , Yale University (LLB)
KitüntetéseiFrancis Parkman Prize for Special Achievement (1994)
Halál okaParkinson-kór
SírhelyeGreen Mount Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Fiatal évei szerkesztés

Lord Baltimore-ban, Maryland államban született  idősebb John Walter Lord  és Henrietta MacTier (Hoffman) Lord gyermekeként 1917. október 8-án. Apja, aki ügyvéd volt, meghalt, amikor a kisfiú mindössze három éves volt. Lord nagyapja, Richard Curzon Hoffman a Baltimore Steam Packet Company ("Old Bay Line") gőzhajózási cég elnöke volt az 1890-es években.[7]

1925 júliusában, 7 évesen Lord átutazta az Atlanti-óceánt édesanyjával és nővérével New Yorkból Cherbourgba és Southamptonba az RMS Olympicon,[8] a Titanic testvérhajóján.[9] Sok más fiúhoz hasonlóan, akik a baltimore-i Gilman Iskolában jártak középiskolába, ő is a New York állambeli Cooperstown-ban a Hyde Bay Camp for Boys táborban töltötte a nyarat,[10] ahol megkapta a "The Commodore" megtisztelő címet, majd később visszatért és részt vett számos évenként megrendezett tábori eseményen, mint például a nyolc hüvelykes regatta, a tábortzáró grillezés és tábortűz. Ezután történelmet tanult a Princeton Egyetemen, ahol 1939-ben lediplomázott. Lord ezután beiratkozott a Yale Law Schoolba, és a Pearl Harbor elleni támadást követően megszakította tanulmányait, hogy az Egyesült Államok hadseregéhez csatlakozzon. A második világháború alatt 1942-ben a Stratégiai Szolgálatok Hivatalához rendelték kódtisztként Londonban. A háború 1945-ös befejezésekor az ügynökség titkára volt. Ezt követően Lord visszatért a Yale-re, ahol jogi diplomát szerzett.[11]

Pályafutása szerkesztés

Lord írt vagy szerkesztett és jegyzett 11 bestseller könyvet olyan különböző témákban, mint a Pearl Harbor elleni támadás (A gyalázat napja, 1957), a Midway-i csata (Hihetetlen győzelem, 1967), az alamoi csata (Egy idő), a to Stand, 1961), a baltimore-i csata (The Dawn's Early Light, 1972), az Északi-sark felfedezése (Peary to the Pole, 1963), az első világháború előtti Amerika (A jó évek: 1900-tól az első világháborúig, 1960) ), a Coastwatchers (Lonely Vigil, 1977), a Dunkerque-i evakuálás (The Miracle of Dunkerque, 1982) és a polgárjogi harc (A múlt, amely nem hal meg, 1965).

Nem sokkal azután, hogy a New York-i J. Walter Thompson reklámügynökségnél szövegíróként dolgozott, Lord kiadta a The Fremantle Diary-t, amelyet a brit tiszt és a konföderációs szimpatizáns, Arthur Fremantle írásaiból szerkesztett, aki 1863-ban három hónapig barangolt Délen. Az írás 1954-ben enyhe, de meglepő sikert aratott, de ekkor Lord már jócskán készen állt az A Night to Remember befejezésére, amivel nagy népszerűségre tett szert.

Az RMS Titanic elsüllyedéséről szóló A Night to Remember 1955-ben bestseller lett, és 1958-ban egy népszerű brit filmet készítettek belőle azonos néven. A történész 63 Titanic-túlélő nyomára bukkant, és drámai, percről percre szóló beszámolót írt arról, hogy az óceánjáró első útja során elsüllyedt. Lord tudása a Titanic katasztrófájáról jelentős hírnevet szerzett, és gyakran tartott előadásokat a Titanic Történelmi Társaság ülésein. Utolsó éveiben Lord egy másik könyvet írt a Titanicról The Night Lives On: Thoughts, Theories and Revelations about the Titanic címmel, 1986-ban jelent meg, egy évvel azután, hogy felfedezték a Titanic roncsát, és megújult az érdeklődés a Titanic iránt. A következő évtizedben Lord James Cameron rendező tanácsadójaként szolgált a Titanic (1997) forgatása során. Cameron Titanic című filmjét és a Ghosts of the Abyss (2003) folytatásos dokumentumfilmjét Lord emlékének szentelte.

2009-ben Jenny Lawrence szerkesztette és kiadta The Way It Was: Walter Lord címen Lord életéről és könyveiről szóló írást. Az 1980-as évek végén Lawrence több órányi interjút rögzített Lorddal, amelyben az írásairól és életéről beszélt. A korai baltimore-i életéről egészen az OSS-nél Londonban és Párizsban töltött idejéig külön fejezeteket szentelnek kutatásának és minden könyve megírásának.[12]

Halála szerkesztés

 
Walter Lord sírja

Lord 84 évesen halt meg 2002. május 19-én, miután Parkinson-kórban szenvedett, manhattani otthonában. A híres történész, David McCullough így nyilatkozott Lordról halálakor: „Ő volt az egyik legnagylelkűbb és legkedvesebb ember, akit valaha ismertem, és amikor csillagó szemekkel író akartam lenni, nagy segítség volt. . Mindig hálás leszek neki.”

Lordot anyai családjának parcellájában temették el, a történelmi Green Mount temetőben Baltimore-ban. Sírját márványpad jelzi, amelyen az általa írt könyvek láthatók.

Publikációi szerkesztés

  • Lord 12 történelmi művet jelentetett meg:[13][14]
  • The Fremantle Diary (1954) (szerk.)
  • Emlékezetes éjszaka (1955)
  • A hírhedtség napja: Pearl Harbor bombázása (1957)
  • A szép évek: 1900-tól az első világháborúig (1960)
  • A Time to Stand: The Epic of the Alamo (1961)
  • Peary to the Pole (1963)
  • A múlt, amely nem hal meg (1965)
  • Incredible Victory: The Battle of Midway (1967)
  • A hajnal korai fénye: Az 1812-es háború és a csata, amely arra inspirálta Francis Scott Key-t, hogy írja meg a „The Star-Spangled Banner” (1972) című filmet
  • Lonely Vigil: Coastwatchers of the Solomons (Bluejacket Books) (1977)
  • Dunkerque csodája: A Dynamo hadművelet igaz története (1982)
  • Az éjszaka tovább él: Gondolatok, elméletek és kinyilatkoztatások az „elsüllyeszthetetlen” hajó elsüllyedésével kapcsolatban – Titanic (1986)[15]

Források szerkesztés

  1.     "Francis Parkman Prize for Special Achievement – The Society of American Historians". sah.columbia.edu. Archived from the original on August 23, 2010. Retrieved August 31, 2010.
  2.    ^ Alexander Crosby Brown (1961). Steam Packets on the Chesapeake. Cambridge, Maryland: Cornell Maritime Press. LCCN 61012580.
  3.    ^ UK Southampton Incoming Passenger List dated July 16, 1925
  4.    ^ "Titanic Historical Society, Inc. : Walter Lord Memories of theOlympic". titanic1.org. Archived from the original on August 10, 2016. Retrieved April 9, 2012.
  5.    ^ "Hyde Bay Camp For Boys, Walter Lord At Hyde Bay Camp".
  6.    ^ Jump up to:a b c d e Frederick N. Rasmussen (May 21, 2002). "Baltimore-born author dies, wrote classic Titanic book". The Baltimore Sun.
  7.    ^ Lord edited and annotated but did not write The Fremantle Diary (1954).
  8.    ^ Lord, Walter (June 1965). The Past That Would Not Die. Harpercollins.ISBN 978-0-06-012700-8.
  9.    ^ Lord, Walter (1986). The Night Lives On: Thoughts, Theories and Revelations about the Titanic. London: Penguin. ISBN 0-14-027900-8.
  10.  ^ Lawrence, Jenny, ed. (July 2009). The Way It Was: Walter Lord on His Life and Books The Titanic Historical Society, Inc.>. Ubuildabook. ISBN 978-0-615-25973-4.
  11.  ^ "Titanic Historical Society, Inc. : Walter Lord". titanic1.org. Archived from the original on July 15, 2002. Retrieved August 31, 2010.
  12.  ^ "Mathey College – Walter Lord Society". princeton.edu. RetrievedAugust 31, 2010.
  13.  ^ Lord, Walter (1986). The Night Lives On (1st ed.). New York: Morrow.ISBN 9780688049393. Full title of some later editions: The Night Lives On: Thoughts, Theories and Revelations about the Titanic.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  7. ↑ Alexander Crosby Brown. Steam Packets on the Chesapeake. Cambridge, Maryland: Cornell Maritime Press (1961) 
  8. ↑ UK Southampton Incoming Passenger List dated July 16, 1925
  9. ↑ Titanic Historical Society, Inc. : Walter Lord Memories of the Olympic'. titanic1.org. [2016. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  10. ↑ Hyde Bay Camp For Boys, Walter Lord At Hyde Bay Camp
  11. ↑ Frederick N. Rasmussen. „Baltimore-born author dies, wrote classic Titanic book”, The Baltimore Sun , 2002. május 21. 
  12. ↑ The Way It Was: Walter Lord on His Life and Books The Titanic Historical Society, Inc.>. Ubuildabook (2009. július 1.). ISBN 978-0-615-25973-4 
  13. ↑ Titanic Historical Society, Inc. : Walter Lord. titanic1.org. [2002. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  14. ↑ Mathey College – Walter Lord Society. princeton.edu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  15. ↑ Lord, Walter. The Night Lives On, 1st, New York: Morrow (1986). ISBN 9780688049393 „Full title of some later editions: The Night Lives On: Thoughts, Theories and Revelations about the Titanic.” 

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Lord című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Walter_Lord&oldid=25889409”