Főmenü megnyitása

A kondenzált anyagok fizikájában a Wigner–Seitz-sugár egy szilárdtestet felépítő részecskék átlagos méretét jellemző mennyiség, mellyel például szilárdtestekben fennálló kitöltöttség, illetve sűrűségviszonyok adhatók meg. A mennyiség a nevét Wigner Jenő és Frederick Seitz fizikusokról kapta.

Tartalomjegyzék

MeghatározásaSzerkesztés

Ha egy háromdimenziós szilárdtest egy adott   térfogatában   darab részecske található, a Wigner–Seitz-sugarat az alábbiak szerint határozzák meg:

 ,

ahol   Wigner–Seitz-sugár, n pedig a részecskék térfogati darabsűrűsége. A fenti kifejezést a sugárra kifejezve azt kapjuk, hogy:

 .

Ha felhasználjuk, hogy a részecskék   térfogati sűrűsége kifejezhető az   moláris tömeggel  alakban, ahol   az Avogadro-szám, akkor a képlet átírható az

 

alakba.

A gyakorlatban például fémrácsokban található iontörzsek jellemző távolsága a Wigner–Seitz-sugár kétszerese:  .

Néhány elemi anyag Wigner–Seitz-sugara Bohr-sugárnyi ( ) egységekben megadva:[1]

Elem  
Li 3,25
Na 3,93
K 4,86
Rb 5,20
Cs 5,62

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ashcroft, Neil W.. Solid State Physics. Holt, Rinehart and Winston (1976). ISBN 0-03-083993-9 

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wigner–Seitz radius című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés