Wikipédia:Referálás/Idősebb Plinius

Referálás eredménye szerkesztés

Az alábbi szócikk szerepelt a Wikipédia:Referálás lapon. Kérjük, ezt a megbeszélést már ne módosítsd! A további hozzászólásokat a cikk vitalapjának aljára írhatod. Ezt a szakaszt már ne szerkeszd!

A referálás eredménye: Lejárt az egy hónap! – Beroesz 2007. november 26., 18:28 (CET)[válasz]

Idősebb Plinius szerkesztés

információ: Indoklás: Szerintem tartalmilag teljes, informatív, stílusos. Tud valaki hozzátenni valamit? (TétovaTeve)

79-ben mint a Misenumnál állomásozó flotta parancsnoka a Vezúv kitörésének helyszínére sietett, nemcsak tudományos megfigyelések céljából, hanem azért is, hogy a bajba jutottakat segítse. Ekkor a vulkánkitörést kísérő gázkitörések következtében életét veszítette. - elsősorban nem a tudományos megfigyelések céljából hajózott Stabiae városába, hanem azért, hogy segítsen lakosain, azok közül is elsősorban családtagjain. Nem gázkitörések következtében halt meg. Halálát illetően két hipotézis létezik: 1.) szívinfarktusban vagy agyvérzésben halt meg Stabiae tengerpartján 2.) a Vezúv vulkáni hamufelhője folytotta meg (nem gázkitörés). Legalábbis én így tudom.--Istvánka ^postafiók 2007. október 25., 17:10 (CEST)[válasz]

Kedves Istvánka! A Stabiae kiegészítést elfogadom, ebben igazad van. Ami Plinius halálát illeti, abban a ritka, és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Plinius fogadott fia (=unokaöccse), vagyis Ifjabb Plinius korabeli, Tacitushoz írt leveléből értesülhetünk arról, hogy egyrészt eredetileg tudós kíváncsiságától hajtva igyekezett a helyszínre, másrészt pedig, hogy nagy valószínűség szerint a vulkáni gázkitörések következtében halt meg. Az említett levél egy részét Maróti Egon fordításában idézem, teljes szövegét itt olvashatod:

Ifjabb Plinius: Levelek. Hatodik könyv,16. levél: Az idősebb Plinius halála (Maróti Egon fordítása)

„Kedves Tacitusom! Nagybátyám halálának leírását kéred tőlem, hogy a valósághoz minél hívebben adhasd át az utókornak. Hálás vagyok érte, mert tudom, ha te örökíted meg halálát, halhatatlan dicsőség fogja övezni. … Éppen Misenumban volt, és személyesen látta el a flottaparancsnoki tisztét. Augusztus 24-én déltájban anyám közli vele, hogy rendkívül nagy és különös fajta felhő tűnt fel. Nagybátyám már túl volt a napfürdőzésen és a hideg lemosdáson, s most leheveredve éppen uzsonnázott és olvasott. Azonnal saruját kérte, és felment egy magaslatra, ahonnan a legjobban megfigyelhette a rendkívüli jelenséget. Távolról nem tudtuk megállapítani, melyik hegyről tört fel a felhő, csak később tudódott ki, hogy a Vesuviusból. Alakja leginkább a lombos fenyőéhez hasonlított, mert hosszan magasba nyúló „törzse” fent mintegy szerteágazott, bizonyára azért, mert a kitörő gőz ereje felhajtotta, majd, amikor az csökkent, s már nem emelte, vagy talán saját súlyánál fogva is, széltében elömlött. Olykor fehér volt, olykor szennyes és foltos aszerint, hogy földet vagy hamut kapott fel. A tudós férfiú elég jelentősnek látta ahhoz, hogy közelebbről kívánja megvizsgálni. Megparancsolta, szereljenek föl egy gyorsnaszádot: nekem is megengedte, hogy vele tartsak, ha kedvem van rá. Én azt feleltem, hogy inkább dolgozom. Történetesen ő bízott rám valami írnivalót. Ahogy kilépett a házból, levelet kapott a fenyegető veszedelemtől megrémült Rectinától, Tascus feleségétől; kérte, hogy mentse meg veszedelmes helyzetéből (az ő villájuk ugyanis a hegy tövében feküdt, és csak hajón menekülhettek). Erre megváltoztatta szándékát, s amit a tudós érdeklődésével kezdett, mint életmentő folytatta. Négyevezősoros hajókat bocsátott a vízre, s maga is felszállt, hogy segítséget vigyen nemcsak Rectinának, hanem még sokaknak; mert a partvidék, kellemes fekvése miatt, igen sűrűn lakott volt. Sietve igyekszik oda, ahonnan mások menekülnek, s a kormányt egyenesen a veszélybe irányítja, annyira félelem nélkül, hogy a szerencsétlenség minden mozzanatát, minden jelenetét, ahogy szemébe ötlik, lediktálja vagy maga jegyzi föl. … Elhatározták, hogy kimennek a partra, és közelről nézik meg, lecsillapodott-e már valamennyire a tenger; de még mindig viharos és haragos volt. Ő egy leterített vitorlára heveredett, s újra meg újra hideg vizet kért és ivott. Mikor azután a lángok és a kéngőz, a lángok hírnöke miatt a többiek futásnak eredtek, ő is felkelt. Két szolgájára támaszkodva felállt, de nyomban összerogyott; gondolom a sűrű gőz akadályozta a légzésben, és elzárta légzőcsövét, amely amúgy is beteg, szűk volt, úgyhogy gyakran fulladozott. Mikor harmadik napon az utcán, amelyet utoljára látott, visszatért a nappali világosság, megtalálták a testét, épen, sértetlenül, úgy felöltözve, ahogy volt. Külsejéről inkább alvónak, mint halottnak látszott. …” --Vitilitigator 2007. október 26., 16:10 (CEST)[válasz]

Köszönöm a válaszodat. Ifjabb Plinius levelét ismertem én is. Halálának körülményeit akkor jó lenne kicsit pontosítani utólagos viták elkerülése végett. Egy dologban azonban nem értek egyet: át kéne írni a gázkitörést valamilyen módon, mert ez így tudományos szempontból pontatlan. A kitörési felhő gázai folytották meg, ami nem ugyanazt jelenti, mint a gázkitörés. --Istvánka

^postafiók 2007. október 26., 17:17 (CEST)[válasz]

Kedves Istvánka! Kössz az észrevételt, a gázkitöréseket kijavítottam. Plinius halálának körülményei mostanra elég egyértelműek lettek :) --Vitilitigator 2007. október 29., 22:20 (CEST)[válasz]
megjegyzés Csak formai kikötésem lenne: több bekezdésre kellene tagolni, mert a nagy egybefolyó szöveget nehéz olvasni, különösen képernyőn. (Télleg, Pompeji miért nem kiemelt még??) – Alensha ^üzi 2007. november 12., 23:37 (CET)[válasz]

Kössz az észrevételt, jogos! - volt... Tagoltam, több bekezdésre... --Vitilitigator 2007. november 14., 11:52 (CEST)[válasz]

MegoldvaHiányzik az aláírás!

A fenti megbeszélést archiváltuk. Kérjük, további hozzászólásokat már ne írj hozzá!