Főmenü megnyitása

Wilhelm Neudecker (Straubing, 1913. október 24.München, 1993. december 24.) német vállalkozó volt, aki 1962 és 1979 között az FC Bayern München elnöki posztját töltötte be. 1975 és 1986 között a DFB-bizottság tagja volt.

Wilhelm Neudecker
Született 1913. október 24.[1]
Straubing
Elhunyt 1993. december 24. (80 évesen)[1]
München
Állampolgársága német
Foglalkozása üzletember
Kitüntetései A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Wilhelm Neudecker 1962 és 1979 között volt az FC Bayern München elnöke. Az FC Bayern München '60-as és '70-es években elért sikereiben kulcsszerepet vállalt. Irányítása alatt máig behozhatatlan előnyre tettek szert a müncheni riválissal, a TSV 1860 Münchennel szemben. Feljutottak az elsőosztályba, majd többször is megnyerték azt. Nemzetközi kupagyőzelmeikkel világhírnévre tettek szert.

Az 1960-as években olyan nagynevű játékosokat szerződtetett le fiatalon, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeneß és Hans-Georg Schwarzenbeck, akik később világ- és Európa-bajnokok lettek. 1963-ban Robert Schwan ügyintéző menedzsert igazolta le klubhoz. Az évtizedben két jugoszláv edzőt, Zlatko Čajkovskit (1963-1968) és Branko Zebecet (1968-1970) hozta az FC Bayern München kispadjára. Ebben az időszakban nyerte meg a csapat első nemzetközi trófeáját, a Kupagyőztesek Európa-kupáját.

Az 1970-es években újabb tehetséges fiatalokat igazolt le a csapat akik később klublegendák lettek. Érkezett Karl-Heinz Rummenigge, Jupp Kapellmann és Conny Torstensson. Újabb nagy sikereket elérő edzőket hozott az egyesülethez Udo Lattek (1970-1975) és Dettmar Cramer (1975-1977) személyében. A két német vezetőedző irányítása alatt 3 alkalommal nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Lemondásának körülményei tisztázottak. Miután az Aranycsapat korábbi játékosát Lóránt Gyulát ültette a kispadra 1977-1979 között, a csapat teljesítménye az elvárásoknak nem felelt meg. Több meghatározó játékos távozott, illetve visszavonult a csapatból ebben az időszakban, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Sepp Maier. A városi rivális, a TSV 1860 München osztrák edzőjét, Max Merkelt akarta leigazolni, viszont a megújuló csapat fiataljai szembeszálltak vele: ők a pályaedzőt, Csernai Pált akarták vezetőedzőjüknek. Ebből a konfliktusból adódóan mondott le elnöki tisztségéről 1979. március 24-én. Robert Scwantól pedig az ekkor 27 éves Uli Hoeneß vette át a menedzseri szerepkört.[2]

SikerekSzerkesztés

Az FC Bayern München elnökeként a csapattal 4 alkalommal nyert bajnokságot és kupát, 3 alkalommal Bajnokcsapatok Európa-kupáját, 1 alkalommal Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1 alkalommal Világkupát.

1978-ban megkapta a Német Szövetségi Érdemkeresztet.[3] Az utókor az FC Bayern München tiszteletbeli elnökévé avatta.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  2. http://einestages.spiegel.de: Bayern-Aufstand – Putsch mit Paul
  3. Sablon:BVK

ForrásokSzerkesztés

  • Gute Freunde – die wahre Geschichte des FC Bayern München. Blessingverlag, München 2006, ISBN 3-453-60051-7.