William Sterndale Bennett
William Sterndale Bennett (Sheffield, 1816. április 13. – London, 1875. február 1.) angol zeneszerző, karmester, zenepedagógus. A londoni zeneakadémia igazgatója volt és a Cambridge-i Egyetem zenetudomány-tanáraként is működött.
| William Sterndale Bennett | |
 | |
| Született |
1816. április 13.[1][2][3][4][5] Sheffield[6] |
| Elhunyt |
1875. február 1. (58 évesen)[1][2][3][4][5] Nagy-London[7] |
| Állampolgársága | brit |
| Gyermekei | James Robert Sterndale-Bennett |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Westminsteri apátság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Sterndale Bennett témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élet és műveiSzerkesztés
Gyermekkorában a cambridge-i King's College kórusának tagja volt, később a londoni Királyi Zeneakadémiát (Royal Academy of Music) látogatta. 1836-ban Németországba utazott, hogy továbbképezze magát. Lipcsében komponálta az Erdei nimfa (The Wood Nymphs) nyitányt, (egyik legjobb műve), melyet először 1839-ben adtak elő, nagy sikerrel. Hamarosan visszatért Londonba, de 1842-től ismét hosszabb időt töltött Németországban. 1849-ben Londonban megalapította a Bach Társaságot (Bach Society), melyet 1862-ig vezetett. 1856-ban kinevezték a zenetudomány tanárának a Cambridge-i Egyetemre, és szintén 1856-tól a Filharmónia (Philharmonic Society) koncertjeinek karmestere volt 1867-ig. 1868-ban a Royal Academy of Music igazgatójává választották, 1870-ben a királynő nemességet adományozott neki. A westminsteri apátságban temették el.
MűveiSzerkesztés
Kb. 40 műve jelent meg nyomtatásban. Kompozíciói jellegükben Mendelsohn stílusához állnak közel. Gyakran kifinomult zenei érzék, kivételesen szép hanghatások jellemzik őket, máskor monotonnak hatnak és gondolatilag szegények.
- Jelentős művei
The Woman of Samaria (oratórium), The May Queen (kantáta), egy szimfónia, négy zongoraverseny, nyitányok: The Wood Nymphs, The Naiads (Naiaszok), Byron Parisina című költeményéhez, valamint Thomas Moore ír költő Lalla-Rookh című keleti regéje egy részletéhez, illetve Robert Schumannnak arra komponált Das Paradies und die Peri (A Paradicsom és a Peri) című oratóriumához.
HangfelvételekSzerkesztés
Piano Concerto No.1 in D-minor, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 9.- Piano Concerto No.4 in F-minor, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 5.
- Piano Concerto No.2 in E-flat major, – Youtube.com, Közzététel: 2013. szept. 11.
- Piano Concerto No.5 in F-minor, – Youtube.com
- Symphony in G minor, – Youtube.com, Közzététel: 2018. ápr. 26.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
ForrásokSzerkesztés
- Csíkvári Antal: Zenei kistükör, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1959, 311. o.
- Беннет Вильям Стерндаль. In Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона. (oroszul) Петербург: Ф. А. Брокгауз – И. А. Ефрон. 1890–1907. Hozzáférés: 2020. okt. 20.
