Főmenü megnyitása

Wilson-hegyi Obszervatórium

Csillagászati obszervatórium a californiai Wilson hegyen

A Wilson-hegyi Obszervatórium egy csillagászati kutatóállomás Észak-Amerikában, Los Angelestől északkeletre – Pasadena mellett, amelyet az egyik legkiválóbb asztronómiai kutatóközpontként tartanak számon a világon.

Wilson-hegyi Obszervatórium
Looking down on the top of Mount Wilson, including the historic 100" Hooker telescope (center), the 60" telescope (center left), and the CHARA array
Looking down on the top of Mount Wilson, including the historic 100" Hooker telescope (center), the 60" telescope (center left), and the CHARA array
Település Kalifornia
Típus astronomical observatory
Elhelyezkedése
Wilson-hegyi Obszervatórium (USA)
Wilson-hegyi Obszervatórium
Wilson-hegyi Obszervatórium
Pozíció az USA térképén
é. sz. 34° 13′ 30″, ny. h. 118° 03′ 26″Koordináták: é. sz. 34° 13′ 30″, ny. h. 118° 03′ 26″
Wilson-hegyi Obszervatórium weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilson-hegyi Obszervatórium témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A Wilson-hegyi Obszervatórium (MWO) alapító okiratát 1904-ben az újonnan létrehozott Carnegie Alapítvány Washingtoni szervezete fektette le George Ellery Hale vezetésével, aki korábban a Wisconsin-i Yerkes Csillagászati Megfigyelőállomás megalapításában működött közre, emellett az ő nevéhez köthető a Palomar Obszervatórium alapkő-letétele. Hale nem csak mint intézményszervező volt kimagasló személyiség, hanem mint az ún. új asztronómia irányvonalának megalkotója az asztrofizikában, mi több, jó néhány a Naphoz, a bolygók és a csillagok asztronómiai jellegzetességéhez kapcsolódó tudományos felfedezés birtokosa.

A Mt. Wilson környékének csillagászati megfigyelés szempontjából páratlan sajátosságát és a szinte makulátlan légköri viszonyokat Hale már korábban is észrevette és több jelentős napfizikai megfigyelést tett 4-inches hordozható, refrakciós távcsövével ezen a helyen. Hale a Carnegie Alapítványtól előbb 10, majd 150 ezer dollár támogatást kapott egy megfelelő távcső kialakítására, egyidejűleg egy obszervatórium létrehozatalára, mely innentől mint Napmegfigyelő Állomás működött.

1908-ban a kutatóközpont távcsövét egy 60 inches refraktorral bővítették ki, ezzel a Wilson-hegyi Obszervatórium a világ egyik legjelentősebb csillagdájává vált akkorra. A központban tevékenykedő csillagászok és kutatók annak ellenére, hogy bizonyos megfigyelésekhez a távcső még ilyen paraméterekkel is kevésnek bizonyult, néhány év leforgása alatt több mint 4000 olyan felvételt készítettek, amik alapjában változtatták meg mind a napfizikai, mind az akkori kozmológiai ismereteket. Ugyanakkor hamar felvetődött a kérdés, hogy a távolabbi csillagok és galaxisok tanulmányozásához az addig meglévő teleszkóprendszer nem eléggé összetett és precíz, ezért rövid időn belül Hale egy új, 100 inches refraktor kialakítását indítványozta, amelyet csak 1917-ben tudtak elsőként használatba venni. A teleszkóp-rendszert rövidesen Michelson egy interferométerrel bővítette ki, mellyel már távoli csillagok méreteit is nagy hatékonysággal volt képes megállapítani. 1928-ban a Rockefeller-alapítvány vette oltalom alá a MWO Programot és sikerült lerakni egy óriás, 200 inches refraktor gyártásának pénzügyi alapjait. A technológiai megvalósításba ezt követően vonták be a California Institute of Technology-t.[1]

Kutatási programok a Wilson-hegyi ObszervatóriumbanSzerkesztés

Az MWO alapvető kutatási területe – annak ellenére, hogy egy nagy teljesítményű csillagászati teleszkóp is működött az intézetben – továbbra is a szoláris csillagászat maradt, ez valószínűleg az alapítónak, Hale-nek volt köszönhető. Az obszervatórium már Hale idejében is három szoláris távcsővel rendelkezett és a maga nemében napjainkban is az egyik legrelevánsabb Napmegfigyelő kutatócentrumnak tekinthető. Az intézet a Naptevékenység szinte minden egyes attribútumáról, köztük főként a napfoltok kialakulását és lezajlását illetően ma már teljes adatbázissal rendelkezik.

A másik főbb kutatási tevékenység a holdfelszíni hőmérséklet– és légköri viszonyok jellegzetességeinek megismerése, különös tekintettel a holdkőzet összetételére nézve. A módszertani kutatás alapja a teljes fogyatkozás esetén a Föld árnyékoló hatásának befolyása a Hold felszínének hőmérséklet-csökkenésére. Ezen jelenség mélyrehatóbb megismerésének érdekében a vizsgálat egy másik elvi megfontolása az volt, mi lehet az eltérés oka a Hold és Föld kőzeteinek eltérő polarizációs képességét tekintve.

Az MWO mindemellett mind a mai napig nagyszámú tanulmányt tesz közzé közeli galaxisok kvantitatív tulajdonságaira vonatkozóan, melyben főleg olyan módszerekre fókuszál, ami a nehezen észlelhető csillagok fényerősség viszonyait kívánja kvalitatíve értelmezni. Ezek közül mintegy négyszáznak a lokalizációja a Nap közvetlen közelébe tehető, melyeknek pontos helyét trigonometrikus módszerrel határozták meg.[2]

 
A Wilson-hegyi Obszervatórium egyik teleszkópja (Forrás: Backpaper Magazine / Tracy Hall, 2017)

Technikai felszereltségSzerkesztés

A forradalmi 60 inches teleszkópot 1908-ban készítették, egyedülálló technikai finomításokkal, amely igen gyorsan kijelölte a fejlődési irányvonalat a tükrös teleszkópok terén. A legnagyobb teleszkóp volt akkoriban a világon és 1917-ig meg is őrizte ezt a címét. Tervezése során úgy alakították ki, hogy azzal különféle optikai konfigurációk is megvalósíthatók legyenek. Elsősorban arra törekedtek, hogy mind fotografálási és spektrográfiai alkalmazásra testreszabott legyen. Az ezen teleszkóppal készített felvételek és a belőle nyert adatok alapján lezajlott átfogó vizsgálatok során derült fény számos olyan ma már ismert kozmológiai tényszerűségre, mint a Tejútrendszer hozzávetőleges méretei, illetve a Föld lokalizációja a galaxisban.

A legújabb teleszkóp a Mount Wilson Megfigyelőállomáson a mellékelt képen látható 16 inches Schmidt-Cassegrain tervezésű távcső. Közvetlen pásztázásra is alkalmas, de csúcsminőségű CCD kamerával is felszerelt, amely magas minőségű képek készítését teszi lehetővé.[3]

A Chara Array egy hat teleszkópból álló asztronómiai interferométer, melyet a Georgia-i Egyetem hozott létre a MWO-ban. 40 inches tükrökkel és a 35 méter maximális szeparációs távolsággal rendelkező teleszkóprendszer a világ legnagyobb ilyen berendezése. A hat teleszkóp ún. Y konfigurációban van elrendezve, ezzel a megfigyelt objektum (pl. csillag) látszólagos mozgását ilyen módon kompenzálni képes, amit számítógép-vezérelt, finoman hangolt, motorizált tükrökkel érik el.

A Berkeley Infravörös Tér-interferométer (ISI) egyedi kialakítású három teleszkópból álló rendszer, mellyel csillagok fényviszonyait vizsgálják közép-infravörös tartományban, nagy szögfelbontásban. A Wilson-hegyi Obszervatóriumban 1988 óta működik és főleg csillagok kvantitatív tulajdonságainak, a csillagok körüli anyagi rendszerek eloszlási viszonyainak az értelmezéséhez használják. Mikrohullámú jelkeveréses rendszert használ, de azt sokkal rövidebb hullámhosszon alkalmazza.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Wright, Helen. Explorer of the universe : A biography of George Ellery Hale. American Institute of Physics (1994). ISBN 1-56396-249-7 
  • Sandage, Allan. Centennial history of the Carnegie Institution of Washington. Cambridge University Press (2004). ISBN 0-521-83078-8 

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés