Főmenü megnyitása
A WR 124 Wolf-Rayet csillagot körülvevő M1–67 köd (A Hubble űrtávcső felvétele)

A Wolf–Rayet-csillag (rövidebben WR-csillag) nagy (jellemzően 7-20 naptömegű) tömegű változócsillag, az első ilyen csillagokat Charles Wolf és Georges Rayet fedezte fel a 19. században, 1867-ben. Felszíni hőmérsékletük jellemzően 50 000 kelvin fölötti, ami elérheti a 100 000 kelvint is. Az ilyen csillagok anyagvesztése nagyon gyors, csillagszelük elérheti a 2000 km/s sebességet, legfeljebb néhány millió éves élettartamuk alatt a Nap tömegének többszörösét veszítik el.

Az O színképtípusú kék szuperóriásokhoz hasonlítanak (a feltételezések szerint belőlük, illetve a fényes kék változócsillagokból alakulnak ki), de színképükben a hidrogén és az ionizált hélium széles emissziós vonalai dominánsak, melyek a csillagtól távolodó nagy sebességű gázáramban (csillagszélben) keletkeznek. Színképükben megtalálhatók a szén, nitrogén és az oxigén abszorpciós vonalai is. A napjainkban elfogadott elméletek szerint ezek a csillagok kettős rendszerek tagjai, ahol a kísérő a Wolf-Rayet komponens külső rétegeit „elszippantotta”. Így az észlelt színkép inkább a már jóval fejlettebb (azaz a hidrogént és egyéb könnyű elemeket már elhasznált) belső részeket jellemzi (C, N, O vonalak), mint a normál csillagfelszínt.

A Wolf–Rayet-csillagok élettartama – nagy tömegük miatt – igen rövid, Wolf–Rayet-csillagként csak néhány százezer (ezt megelőzően, szuperóriásként is csak pár millió) évig ragyognak, ezután szupernóvaként lángolnak fel, egyes elméletek szerint azonban közvetlenül is fekete lyukká tudnak alakulni. A színképükben található hasonlóságok alapján gyakran hozzák összefüggésbe az Ib és Ic típusú szupernóvákkal, valamint a hosszú gammavillanásokkal, de mivel ilyen csillagot még nem láttak szupernóvaként fellángolni, így közvetlen bizonyíték a kapcsolatra nincsen.

A Wolf–Rayet-csillagok a galaxisok spirálkarjainak belső részén, illetve a galaxismag környékén koncentrálódnak. A Tejútrendszerünkön belül mintegy 300 ilyen csillagot ismerünk, de nagy fényerejük miatt más galaxisokban is felfedezhetőek.

OsztályozásukSzerkesztés

Színképük domináns spektrumvonalai alapján további három alosztályba sorolhatóak, ez valószínűleg fejlettségi állapotukat mutatja.

WN csillagok
Spektrumuk nitrogénben gazdag, felszíni hőmérsékletük 30-40 000 kelvin. Feltételezések szerint az Ib típusú szupernóvák progenitorai. Ilyen csillag például a WR 124.
WC csillagok
Spektrumuk szénben gazdag, felszíni hőmérsékletük eléri a 100 000 kelvint. Az Ic típusú szupernóvákkal hozzák őket összefüggésbe. Ilyen például a γ Velorum.
WO csillagok
Oxigénben gazdagok, ilyen például a WR 93B.
A Wikimédia Commons tartalmaz Wolf–Rayet-csillag témájú médiaállományokat.