Zöld gyurgyalag
A zöld gyurgyalag (Merops persicus) a madarak (Aves) osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_Namibia.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Merops persicus Pallas, 1773 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zöld gyurgyalag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld gyurgyalag témájú médiaállományokat és Zöld gyurgyalag témájú kategóriát. |
RendszerezéseSzerkesztés
A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban.[3]
AlfajaiSzerkesztés
- Merops persicus chrysocercus Cabanis & Heine, 1860 - Afrika
- Merops persicus persicus Pallas, 1773[2] - Ázsia
ElőfordulásaSzerkesztés
Észak-Afrika és Ázsia területein fészkel. Telelni délebbre, a trópusokra vonul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mangroveerdők, sivatagok, szavannák, édesvizű mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke, tengerparti sós lagúnák, valamint legelők és szántóföldek.[4]
MegjelenéseSzerkesztés
Testhossza 31 centiméter, szárnyfesztávolsága 46-49 centiméteres, testtömege 38–50 gramm.[5]
ÉletmódjaSzerkesztés
Rovarokkal táplálkozik, főleg szitakötőket, méheket, és darazsakat fogyaszt.
SzaporodásaSzerkesztés
Fészekalja 4-8 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
